Vizuál

KÉP-regény: A löttyedt süti visszanyal

2024.03.22. 14:45
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy olyan esetet idéz fel, ami nagyon eltért más koncertfotós élményeitől.

A képen látható kézmozdulattal adta meg a jelet Fred Durst, a Limp Bizkit amerikai nu metál brigád énekese 2004 márciusában a Budapest Sportarénában, hogy ugyan dobjanak már ki néhány fotóst a koncertről. Ez az eset egészen elevenen él bennem, és a mai napig olyan érzésem van, mintha a minap történt volna, pedig bizony, ez már szinte napra pontosan egy húsz évvel ezelőtti sztori. Tulajdonképpen nem is én voltam az áldozat, hanem értetlenkedő kollégáim, akik valamilyen talányos okból nem úszták meg Fred Durst haragját.

A Limp Bizkit egy 1994-ben alapított amerikai zenekar. Népszerűségük csúcsát valamikor az ezredforduló környékén érték el. Az egész nu metál jelenség akkortájt pörgött a leginkább. Elég nehéz a műfajt pontosan behatárolni, de nagyjából arról van szó, hogy a különféle metálirányzatokat elektronikus zenével és hiphoppal keverik össze, a baseball sapkás, gördeszkás srácok elektromos gitárt ragadnak, aztán a végeredmény vagy jó lesz, vagy nem. Ikonikus képviselői még a Linkin Park, a Korn vagy az ijesztő maszkokban fellépő Slipknot.

A Limp Bizkit felállására nem az állandóság a legtalálóbb jelző. Akkora a jövés-menés a zenekar háza táján, hogy talán csak a fekete öves hardcore rajongók tudják követni. Fred Durst énekes az egyetlen biztos pont, aki a kezdetek óta tagja a zenekarnak. Névválasztásuk sem egy alapos és kifinomult tudományos esszé megírása közben született.

Egy végigtivornyázott, alkoholgőzös éjszakát követő, fejfájós másnapon megállapították, hogy agyuk ilyenkor leginkább egy löttyedt sütire (limp biscuit) emlékeztet.

Egyébként amikor szembe jött velem a Limp Bizkit-jelenség, meglehetősen frissnek és érdekesnek éreztem, és Fred Durst személyiségében is volt valami, ami felkeltette fotográfiai érdeklődésemet. Így aztán kifejezetten örültem a 2004-es első budapesti fellépésnek. Nem állítanám, hogy csutkára megtelt a Sportaréna, de nem voltak kellemetlenül kevesen sem, már amennyire a zenekari árokból ezt meg lehetett állapítani. Ez a bizonyos virtuális árok tulajdonképpen a nézőteret lezáró kordon és a színpad közötti terület, ahol a rendezők felvigyáznak, és a fotósok kattintgatnak.

A biztonsági protokoll úgy néz ki, hogy a koncertet felügyelő biztonsági cég tagjai segítik a fotósok munkáját, ők engednek be az árokba, és ők szólnak, amikor lejárt a fotózásra biztosított idő. Na most, ez itt egészen máshogy volt. A zenekar ugyanis hozta magával az amerikai testőrcsapatát, ami az árokba vezényelt, vagy egy tucatnyi kétajtós szekrényből állt, akiktől a hasonló tételben akkreditált fotósok alig fértek el a színpad előtt. Ez már önmagában fura volt, aztán sötét lett, elkezdődött a koncert, és a kíberek úgy álltak be közénk, hogy alig lehetett tőlük dolgozni. De nemcsak minket lökdöstek, hanem tök feleslegesen vegzálták az első sorban csápolókat is.

Amikor Fred Durst a színpad széléhez jött, úgy védték, mintha a közönség meg akarná őt támadni.

Többször rám szóltak, hogy ne menjek olyan közel a színpadhoz, és ne cseréljem ki az objektívet. Hogy mi van? A második szám után ez olyannyira zavaró lett, hogy csak a fejünket kapkodtuk. Aztán jött a képen látható kézmozdulat Freddy boy részéről, és csak néztünk hülyén.

Először azt hittem, hogy azért mutogat hátrafelé, mert valami technikai zűr van. De nem, egészen másról volt szó. Az amerikai hústornyok egy mozdulattal vágták ki a két, kijárathoz legközelebb álló fotós kollégámat az árokból. Aztán még kettőt kiszórtak, teljesen random jelleggel. Ráadásul ezt egészen brutálisan tették, sőt, közben le is ordították a fejüket.

FredDurst2004marc23BudapestArena-144707.jpg

Fred Durst 2004-ben a Budapest Arénában (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Fotóztam már Amerikában zúzós koncertet, például a Metallicát, és még csak hasonlót sem tapasztalatam. A szervezők ott tök kedvesek és kulturáltak voltak. Érdeklődtünk utána, hogy mi volt ez az egész, de a magyar stábtagok is csak értetlenkedve tárták szét a karjukat. Az volt a legbosszantóbb, hogy sosem derült ki, volt-e ennek az egész műsornak valami racionális oka, vagy csak a kíberek ezzel szórakoztatták magukat aznap este. Egy zenei magazin kipenderített fotósa tapintott rá leginkább a lényegre:

Jó arc ez a Freddy, csak szörnyű emberekkel veszi körül magát.

A sztorinak itt még korántsincs vége. A Limp Bizkit 2012-ben az ausztriai Nova Rock fesztiválon lépett fel, és három magyar nemzetiségű biztonsági őr lenyúlta a zenekar egyik gitárját, ami akkori áron több mint kétmillió forintot ért. Hatalmas balhé lett a dologból, a tolvajokat végül elkapták, és az osztrák bíróság három hónap felfüggesztett börtönnel díjazta az esetet. Na most, vagy az történt, hogy Fred Durst a jövőbe látott, és már nyolc évvel korábban megtorolta a magyarokon az osztrák lopást, vagy a magyar kíberek visszavágtak, és így akarták kiköszörülni a magyar fotográfusokon esett csorbát. Értelme egyiknek sincs, de a budapesti műbalhénak sem volt. Akárhogy is, nekem a 2004-es koncertélmény bőven elég volt a löttyedt piskótákból.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»

Fejléckép: Fred Durst 2004-ben a Budapest Arénában (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Megértés és tolerancia a középpontban – évadot hirdetett a Fesztiválzenekar

Don Giovanni-minifesztivál, A kékszakállú herceg vára, Wagner, Mahler, Mozart, világhírű énekes szólisták és hegedűművészek sora várja a BFZ közönségét a 2025–26-os évadban.
Klasszikus

15 sor klasszikus: Tenor-Passió

A Fidelio 15 sor címmel futó rovatát azért indítottuk el, hogy szubjektív módon mindenről beszámoljunk, ami kultúra, és érdemes tudni róla. A következő rövid írás Orosz Balázs énekművész diplomahangversenyéről szól. 15 sor klasszikus zene.
Klasszikus

Schiff András nem lép fel többé az Egyesült Államokban

A világhírű zongoraművész, aki korábban már Magyarországgal és Oroszországgal kapcsolatban is hasonló döntést hozott, a New York Timesnak adott interjúban fejtette ki, milyen politikai tényezők vezettek az elhatározásához.
Vizuál

„Attilának isteni tehetsége volt” – Henrik Irén a Csongor és Tündéről

Április 17-én mutatják be a Csongor és Tünde egész estés rajzfilmverzióját: Vörösmarty Mihály klasszikusából Dargay Attila eredeti figuratervei alapján készült feldolgozás. A magyar animáció legendás alakjának özvegyével, Henrik Irénnel beszélgettünk.
Színház

Kazári András: „Még nem találtunk föl a színháznál jobbat”

Kazári András már kamaszként közel került a színházhoz, rajong a szakmájáért a mai napig. Az Újszínház művészét legfrissebb bemutatójuk, A hóhér kötele kapcsán a szerep kihívásairól, egy mesekastélyszerű színházépületről és a TikTok-generációról kérdeztük.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál kritika

Mindenki bűnhődik, de nem a saját bűnei miatt

Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmje megdöbbentően érett rendezői debütálás, amely bonyolult morális kérdéseket vet fel, célja mégsem az, hogy moralizáljon. A rendkívül feszült és jól megírt történetet a bravúros technikai megoldások teszik igazán teljessé.
Vizuál magazin

KÉP-regény: A Filmszemle félrelép

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal az újból megrendezett Magyar Filmszemle kapcsán mondja el a véleményét a filmfesztiválokról és a magyar filmgyártásról.
Vizuál ajánló

Színház, képzőművészeti nézőpontból – megnyílt Katkó Tamás kiállítása

Egyszer volt, színház volt… címmel nyílik Katkó Tamás fotóművész kiállítása a Műcsarnokban. A tárlat az alkotó eddigi életművéből válogat: színházi kötődésű, autonóm fotográfiai munkásságát foglalja össze az 1980-as évektől a 2010-es évekig.
Vizuál hír

Tőkés Anna animációs filmje is versenyez Annecyban 

Élsport, ambíció, feszültség, extrém lelki és fizikális terhelés – ezeket a témákat dolgozza fel Tőkés Anna Az utolsó dobás című filmje, amelyet beválogattak a világ egyik legrangosabb animációs szemléje, az Annecy Nemzetközi Animációs Fesztivál diplomafilmes versenyprogramjába.
Vizuál interjú

„Attilának isteni tehetsége volt” – Henrik Irén a Csongor és Tündéről

Április 17-én mutatják be a Csongor és Tünde egész estés rajzfilmverzióját: Vörösmarty Mihály klasszikusából Dargay Attila eredeti figuratervei alapján készült feldolgozás. A magyar animáció legendás alakjának özvegyével, Henrik Irénnel beszélgettünk.