Vizuál

KÉP-regény: A Notre-Dame lángjai

2019.04.19. 13:30
Ajánlom
Ezt az egészet igazándiból sosem akartam megírni, de most olyan helyzetet teremtett az élet, hogy egyszerűen muszáj! 1992 nyarát Párizsban hédereltem végig egy cimbimmel, és ez megváltoztatta az egész életemet. Előtte ugyanis szerelmes voltam, utána meg már nem. Miközben állítólag Párizs a szerelmesek városa. Hát, nekem sikerült ezt is inverzben lehozni!

Végülis ma már csak úgy emlékeztem az egészre, hogy életem legnagyobb szerelmi csalódása után elmentem Párizsba nyaralni, meg feltöltődni, meg bagettet zabálni kecskesajttal. Meg inni, persze. Ez volt az utolsó olyan nyaram, amikor még nem kellett dolgozni.

Pénzem meg nem mindig volt, ezért néha loptuk a péktől a bagettet, vagy kocsit mostunk, meg taxit takarítottunk. És persze fényképeztem, amikor csak időm engedte, és volt pénzem filmre.

(Tényleg, ez az egész film dolog ma már milyen hülyén hangzik!) Elég szar gépem volt, egy NDK csoda, egy praktika LTL típusú masina, az apámtól kértem kölcsön, talán még ma is megvan neki valahol. Egyetlen előnyeként említhetném, hogy annyira szar volt, hogy bármikor bárhova magammal tudtam vinni, a kutya sem akarta ellopni soha. Aztán bekavart az egészbe a Notre-Dame. Pont úgy, mint egy Truffaut-filmben. Hirtelen mondjuk, a Menekülő szerelem ugrik be. 

A Notre-Dame francia kifejezés, jelentése: Mi Asszonyunk. Kevesen tudják, de kb. minden második templomot így hívnak Franciaországban. Ezért az a címe Viktor Hugo regényének: A párizsi Notre- Dame, hogy meg lehessen különböztetni a többi Notre-Dame templomtól.

Húsz évesen még nem igazán szerettem a templomokat, leginkább műemlékként tekintettem rájuk, de erre azt mondták, hogy nagyon fontos hely, be kell menni, le kell fotózni, mert vízköpők vannak, harangok meg ilyenek.

Egynek jó buli volt. Aztán még visszamentem párszor, de csak beugró jelleggel, meg randizni. Tök komolyan! Templomban egyébként korábban is randiztam, a budapesti Szent István bazilikában, de az más volt. Oda még azzal a lánnyal jártam, aki később a csalódást okozta, és aki miatt kimentem Párizsba felejteni - legalábbis akkor ezt gondoltam. Ráadásul, ezt a randi dolgot nem is én találtam ki, hanem Quasimodo, a Notre-Dame púpos harangmestere, aki beleszeretett Esmeraldába, a gyönyörű cigány táncosnőbe, akit nem feltétlenül azért vitt be a templomba, hogy zsoltárokat olvasson fel neki.

Kep-regenyNotre-Dame-132024.jpg

Notre-Dame (Fotó/Forrás: morpho)

Én is arra gondoltam, hogy majd beleszeretek valakibe, ami persze nem történt meg, de azért jó poén volt, hogy akár még meg is történhetett volna. Aztán egyszer odajött hozzám ez a lány, aki a képen van - lehetett tizenhárom-tizennégy éves, - hogy ő gyertyát szeretne gyújtani, és a gyertya persze pénzbe került, ami nekem sem volt, de valahogy mégis odaadtam neki az utolsó egy-két frankomat.

A templomokban sokan gyertyát gyújtanak, de sosem tudtam pontosan, hogy miért, úgyhogy most megkérdeztem.

(Ha már én fizettem a gyertyát.) A lány valami olyasmit mondott, hogy az egyik égő gyertya Jézus, a másik pedig én vagyok. (Mármint ő.) Aztán lefényképeztem, ahogy meggyújtja a gyertyát, és néztük a tüzet.

A tűzben azt láttam, hogy elég a szerelem, és valami teljesen véget ért. A viasz pont úgy folyt lefelé a gyertyákról, ahogy egyéniségem maradékai folytak le rólam, szinte éreztem, ahogy átalakulok egy másik emberré a Notre-Dame gyertyáinak lángjában. Arra döbbentem rá akkor ott, hogy azt a gyertyát értem gyújtotta meg az a lány. Akár a purgatórium is beugorhatott volna, de hát én ateista vagyok, mindig is az voltam, mégis megbabonázva bámultam a tűzbe órákon át.

Mikor augusztus végén visszamentem Budapestre, már teljesen más ember voltam. Egy önző, hímsoviniszta idióta. Nem tudom, mennyi köze volt ehhez a Notre-Dame tüzének, de ha megkérdezik, hogy hol volt a fordulópont az életemben és a nőkhöz való viszonyomban, akkor mindig a párizsi Notre-Dame lángjai ugranak be. Ehhez kellett ez a lány és az utolsó pár frank. Most leégett a templom, nem maradt semmi.

Elégett vele az érzés, amin már persze rég túl vagyok, de megmaradt belőle ez a kép a Notre-Dame-ban lángoló gyertyákkal, az előttük ácsorgó lánnyal, és most nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel.

A párizsi Notre-Dame lángjait azóta már régen eloltották bennem. Azt gondolom, most már végleg.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Lángolt a Notre-Dame

Kapcsolódó

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

"...sajnálom, Marci" - Földes Eszter búcsúzik a Karinthy Színház művészeti vezetésétől

Facebook oldalán adta hírül Földes Eszter, hogy a továbbiakban nem őt bízzák meg a Karinthy Színház művészeti vezetésével. Arról, hogy színművészként folytatja-e a munkát a társulatban még nem tudott nyilatkozni.
Klasszikus

Bősze Ádám: Félelmetes, ami van, de kíváncsi vagyok, hogyan jövünk ki belőle

Bár stand-up műsorai leálltak, a rádióban továbbra is rengeteget dolgozik. Azt állítja, ez szerencse, mert rettentően félne attól, ha semmit se kéne csinálnia. A Fidelio interjúsorozatában Bősze Ádám műsorvezetővel, zenei antikváriussal beszélgettünk, túlélésről, szorongásról, kíváncsiságról.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál galéria

A rokokó sztárfestője még a gipszstukkókat is belekomponálta freskóiba

Giovanni Battista Tiepolo a mennyezetet égbolttá változtatta, arisztokrata megbízóit szinte istenként ábrázolta. Kétszázötven éve, 1770. március 27-én halt meg a 18. századi dekoratív festészet legnagyobb alakja, "Velence legjobb festője". 
Vizuál fotó

KÉP-regény: Gondolatok a könyvtárban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, mit jelent egy fotósnak a kihalt város, illetve mennyire kihaltak valójában az utcák.
Vizuál hír

Tragikus adatvesztés történt – A látogatók segítségét kéri az Aba-Novák Galéria

A Leányfalun működő XX. századi és kortárs galéria egy technikai meghibásodás miatt elveszítette kiállításainak dokumentációját.
Vizuál interjú

„…a mozgókép sokrétű katartikus élménye”

Dárday István Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, az MMA rendes tagja idén ünnepli 80. születésnapját. A Balázs Béla Stúdióról, a dokumentum-játékfilmek lényegéről és filmjeik civil szereplőiről beszélgettünk. Lesti Árpád interjúja.
Vizuál online kiállítás

Online tigrisgyűjtéssel és új múzeumpedagógiai anyagokkal erősít a Néprajzi Múzeum

A Néprajzi Múzeum folytatja online jelenlétének erősítését, az újdonságok között megtalálhatók múzeumpedagógiai anyagok, videósorozatok és online "tigrisgyűjtés" is.