Vizuál

KÉP-regény: A nyomor színei

2025.10.03. 15:05
Megosztom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal annak eredt nyomába, miért jellemző világszerte, hogy a nyomornegyedek élénk színekben pompáznak.

Kezdeném azzal, hogy mi is az a favella. Nem, semmi köze a fakanálhoz meg a fatányérhoz! Egyébként nem akarom elpoénkodni a dolgot, mert a favellák a latin-amerikai nagyvárosok nyomornegyedei, és hát ezekről a kerületekről első blikkre nem a móka meg a kacagás szokott az ember eszébe jutni. Sokkal inkább a lepukkant épületek, a zsúfoltság, a higiénia hiánya meg persze a drogbandák, akik a favellákból szervezik a „vendégkört”, és sokszor egymással is megküzdenek, amiből rendre fegyveres csetepaté kerekedik, és ilyenkor a legnagyobb riói favellákban a hadsereg szokott tankokkal véget vetni a túláradó indulatoknak.

Jártam már favellában, de

fényképeket sajna nem lehet csinálni, mert a fényképezőgép – kis szerencsével – az első húsz méterig maradna nálam,

de lehet, hogy addig se. A fotózásnak van egy olyan aspektusa, amikor az embernek mérlegelnie kell, hogy mi mennyit ér, és egy favella intim mindennapjainak dokumentálása még sosem rántott be annyira, hogy feladjam miatta a létbiztonsági elveimet. Van itt viszont valami egészen más, amit anélkül is lehet tanulmányozni, sőt, még fényképezni is, hogy az ember egy szemétdomb alá legyen elhantolva egy trópusi város egyik, lesoványodott kutyák és elektromos macskák által sűrűn lakott, romos udvarán.

Na, itt jön képbe a kulturális, egészen konkrétan a képzőművészeti hatás, amire már sokféle magyarázatot hallottam, de mivel mindegyiket visszakézből lehet megcáfolni, a bizonytalansági faktor nekem továbbra is körüllengi az egészet. Röviden arról van szó, hogy bármerre is jártam a nagyvilágban, azokban a városokban, ahol nagy nyomortelepek vannak – akár Dél-Amerikában, akár Afrikában – az épületek vagy az ahhoz hasonló bódék mindenhol varázslatos színekben pompáznak. Jellemzően a kék, zöld, vörös és a sárga dominál, de Mombasában láttam például csillogó ezüst színű falakat, Sao Paulóban lila és rózsaszín ajtókat és ablakokat, Fokvárosban meg a türkiz és az arany különböző árnyalatait imádják, fogalmam sincs, miért.

VillamiseriaBuenosAires-150620.jpg

Villa miseria, Buenos Aires (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Ez a kép Buenos Aires délkeleti részén, a La Boca negyedben készült, a kikötő közelében, abban a városban egyébként villa miserianak hívják, és azt gondolom, hogy ebben a képben benne van a favella lényege:

a várostól fallal elzárt, szétesőben lévő házikó és az egész bódé, falastul fantasztikus színekben vibrál, mint valami félresikerült vagy kicsorbult ékszerdoboz.

Egyébként van arrafelé egy „favellásított” utca, amit direkt a turistáknak mutogatnak, de tele van rendőrökkel meg az erre rátelepült mindenizé árusokkal, úgyhogy az igazi nyomorhoz nem sok köze van, de ha az ember taxiba száll, és keresztülmegy a valódi favellán, akkor a kirakatnál jóval merészebb színekre és összetettebb kompozíciókra bukkan.

A dilemmámat a miért és a hogyan okozza. Egyrészt miért festik ki világszerte vidám színekkel a nyomornegyedeket, másrészt miből vesznek hozzá festéket, miközben napi egy-két dollárból tengődnek, és enni se nagyon van mit? Az említett kenyai Mombassában például

a kikötőben, a munkaügyi központ előtt, a földön fekve várják a helyiek a jószerencsét, de a lepukkant házaikon zöld elefántok és kék zsiráfok pompáznak,

okkersárga falakon. Rióban egy barátomnál dolgozott egy takarítónő, aki a favellában lakott. Amikor megkérdeztük tőle, hogy mi indokolja ezt a hatalmas színorgiát, a válasz annyi volt, hogy ő már ebbe nőtt bele, és fogalma sincs.

Hallottam olyat, hogy vidám színekkel próbálják ellensúlyozni a keserűséget, de ez egyrészt nem látszik rajtuk, másrészt nem magyarázza meg, hogy honnan szereznek ennyi festéket. Aztán Fokvárosban arra esküdtek, hogy ezek helyi szimbólumok, és nemcsak a nyomornegyedeket festik ki, hanem mindent, ami jól hangzik, csakhogy nem igaz! A gazdag kerületek egyáltalán nem színesek, sem Fokvárosban, sem Rióban, sem Buenos Airesben, sőt inkább szeretnének észrevétlenek maradni, ezért ezek a városok legszürkébb részei. Szóval itt maradtam a dilemmámmal azóta is, és ha ettől eltekintünk, akárhogy is van, azért megállapítható, hogy a színes nyomor, ahogy a képen is látszik, kiugróan figyelemreméltó tud lenni.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»

Fejléckép: Villa miseria, Buenos Aires (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Reagált az MMA a Széchenyi Akadémia nyilatkozatára

A köztestület partnere kíván lenni minden, a nemzeti kultúrát szolgáló szervezetnek – írja az október 8-án kelt nyilatkozat. Véleményük szerint ugyanakkor a kulturális szervezeteknek nem egymás ellen kellene harcolniuk.
Színház

Rudolf Péter a Pesti Színház új bemutatójáról: „Szociális érzékenység nélkül nem lehet színházat csinálni”

Fehér Balázs Benő rendezésében készül a Pesti Színház legújabb bemutatója. Arthur Miller saját fiatalkori tapasztalatai alapján írta a Két hétfő emléke történetét.
Plusz

Az MMA szerepének rendezését kéri a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia

A köztestület nyilatkozatában a kulturális kormányzathoz fordul, a „miniszteriális feladatokkal felruházott Magyar Művészeti Akadémia” fukciójának rendezése céljából, illetve azt kérik: a minisztérium tegye közzé ez irányú terveit, szándékait.
Klasszikus

Veszélyben a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ őszi kurzusa

Minden jel szerint nem tudják elindítani az őszi képzést a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központban, mert a program finanszírozása ellehetetlenült, mindennapi működésük veszélybe került – nyilatkozta Snétberger Ferenc gitárművész, a program alapítója az MTI-nek.
Könyv

Anne Carson kapja a 2026-os irodalmi Nobel-díjat

A kanadai költő a tizenkilencedik női szerző, aki átveheti a világ legrangosabb irodalmi elismerését. A díjat december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át Stockholmban.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Börtön a börtönben

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal azt idézi fel, amikor a Sing Sing együttes a 90-es évek végén stílusosan egy fegyházban lépett fel.
Vizuál magazin

Sétálóművészek munkáiból rendezett kiállítást a Ludwig Múzeum – de mi ez pontosan?

A gyaloglás művészete címmel megnyílt a Ludwig Múzeum legújabb időszaki kiállítása, amelyen olyan alkotásokat és performanszokat ismerhetünk meg, amely során az alkotók a gyaloglás folyamatából indultak ki.
Vizuál hír

Roma bokszolókról és az Artpool történetéről is készül film az NFI támogatásával

Roma ökölvívókról, Latin-Amerikából hazatérő magyarokról, egy különleges templomi közösségről és az Artpool legendás történetéről szóló tévéfilmek támogatásáról döntött a Nemzeti Filmintézet ideiglenes Televíziós Döntőbizottsága.
Vizuál ajánló

Horvát Lili első filmje kerül terítékre a Filmrendezők klubjában

Október 12-én 19 órától a Művész Mozi Buñuel termében láthatja a közönség Horvát Lili 2015-ös alkotását, a Szerdai gyereket a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete sorozatában. A vetítést követően ezúttal is mesterkurzus várja a résztvevőket.  
Vizuál interjú

Vilmányi Benett: „Nem szükséges, hogy angyalok legyenek a főhőseink”

Mayer Bernadett filmjében, a Mommy Blue-ban Vilmányi Benett egy harmincéves férfit alakít, aki egyszerre próbál helytállni apaként és gondoskodni látását elvesztő édesanyjáról. A színészt a miskolci CineFesten, az alkotás hazai premierje után kérdeztük.