Talán emlékeztek még rá, áprilisban megígértem, hogy háborúba kezdek az MI ellen. Hogy tükrökkel felvértezve fogom járni a világot és megmutatom, hagyományos eszközökkel is megteremthető az, ami egyébként mesterségesnek látszik. Aztán ha majd csalást meg trükköt kiáltanak, akkor bebizonyítom, hogy inkább tükröt kellett volna.
Máris elérkeztem az első ilyen esetig, mikoris egy szakértő kolléga jóvoltából a fenti kép került górcső alá. Az állítás az, hogy a vöröskáposztára egy képmódosító szoftver segítségével pakoltam rá a pókemberes képet, aztán megpróbáltam azt a látszatot kelteni, mintha tükröt használtam volna. Valami sokadik érzék megsúgta nekem a kép készítése közben, hogy csinálni kéne erről néhány werkfotót, merthogy ebbe majd úgyis bele fognak kötni, és hát, egyszer – valamikor ezer éve – történt már olyan, hogy be kellett bizonyítanom egy képről, hogy az nem trükk volt, csak rettenetesen macerás volt megcsinálni. Szóval, ma kivételesen két képet is belepakoltam a posztba, merthogy így mindennél egyszerűbb megértetni a dolgot, de azért pár mondatban elmagyarázom, hogy mi is történt pontosan.
Kezdjük ott, hogy az egész egy hülyeség, mert semmi mást nem akartam az egésszel, mint keresni két dolgot, aminek semmi köze egymáshoz. Lautréamont írhatta volna azt is a szürrealizmusról, hogy „Szép, mint a pókember és a káposzta véletlen találkozása a reggelizőtálcán”, és ez elég pontosan ki is fejezi a projekt gondolatiságát.
Ez az egész a látványról szól, arról, hogy meg lehet-e ezt csinálni szoftverek nélkül. Igen, meg lehet, bár rettentő macerás.
Először is: Végy egy káposztát, vágd félbe és támaszt meg valamivel a tálcán, hogy ne guruljon el! Ez már kapásból problem, mert folyton elgurul. (A káposzta később gasztronómiai célokra felhasználható.) Aztán: Szerezz be egy pókember figurát! Ami nem is olyan könnyű, de végül egy óvodából sikerült. Na most kell hozzá még egy kis tükör, amit bele kell illeszteni a késsel vagy zöldséghámozóval kifaragott káposztába úgy, hogy a tükör ne essen ki a zöldségből. (Műhelytitok: ahányszor a káposzta megmozdul, a tükör kiesik.)
Továbbá: Kell még hozzá egy lámpa és egy hangszigetelt szoba, hogy a szomszédok ne jöjjenek át percenként a folyamatos, artikulálatlan üvöltözésünk miatt. Már megint kiesett az a ….tükör, mert elgurult az a …. káposzta és feldöntötte a …lámpát, ami leesett a ….padlóra, és tulajdonképpen minek szarakodok én ezzel az egésszel, és különben is, nem látta valaki a ciánkapszulámat? Ha van egy olyan pillanat, amikor a tükör nem esik ki a káposztából, a pókemberen elég fény van, és nem tükröződik vissza a háttérből semmi zavaró, továbbá egyenesek a vonalak, akkor már csak meg kell nyomni a gombot, és meg is vagyunk.
Végül is ennyi az egész. A tényleges elkészülési idő 1/125-öd másodperc. Most mit kellett annyit rinyálni?
Azt már csak utólag vettem észre, hogy a káposzta leve néhol ráfolyt a tükörre, de ha minden tökéletesen sikerülne, akkor már rég kutyaeledel konzerveket vagy ortopéd cipőket fényképeznék egy termékkatalógusba, esténként tehetségkutatókat néznék, és közben félédes vörösbort kortyolgatva elégedetten nem gondolnék semmire. Ja, igen, ígértem egy képet. Hát, itten van:
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Spiderman (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)


hírlevél









