A Billie Joe Armstrong-jelenséggel előszőr 1994-ben találkoztam az Egyesült Államokban, a Woodstocki fesztivál 25. évfordulóján rendezett Woodstock 2.0 fesztiválon. Én teljesen azt hittem, hogy a punk mint zenei stílus nagyjából elmúlt a nyolcvanas évekkel együtt, és a kilencvenes évek elektronikus house-dance korszaka végleg átveszi az uralmat. Erre 1994-ben három kaliforniai srác megjelentetett egy Dookie című lemezt, ami nem csak, hogy minden elemében visszahozta a klasszikus punk hangzást, de annyira összetalálkozott a dolog a közönséggel, hogy
potom húszmillió példány el is kelt belőle.
A lemez zászlóshajója, a Basket case (Idegroncs) című dal volt, ami punk létére a zenetévék napi kínálatába is bekúszott, elképesztő népszerűséget teremtve a zenekarnak. Az egész történet azért lett hirtelen aktuális, mert a brigád énekese, bizonyos Billie Joe Armstrong annyira szórakoztatóan tud hülye lenni, hogy olykor a nagy klasszikus punk elődök is megirigyelhetnék.
A minap egy londoni bárban egy helyi zenekar mindenféle előadók dalait játszotta, és mikor a belecsaptak a Green Day Basket case című dalába, a közönség soraiból hirtelen előbukkant személyesen Billie Joe Armstrong, kikapta a döbbent énekesnő kezéből a mikrofont és végigénekelte a saját maga által írt dalt.
A csaj azt hitte, a szeme káprázik, a kocsma közönségének a kezében pedig lefagyott a whiskyspohár. Hogy ilyenkor én miért nem vagyok ott, azt nem tudom, de azt igen, hogy mit művelt ugyanez az idióta Woodstockban. A ’94-es fesztivál pont olyan sártengerbe torkollott, mint a klasszikus ’69-es verzió. Mindenki nyakig sárban úszott három napig, de ez valahogy, szemmel láthatóan, nem zavart senkit sem. Sőt, sokan azzal szórakoztak, hogy nekifutásból hátulról rávetődtek a világos pólós emberkékre és bedöntötték őket a sárba. Hát, nem volt tőle mindenki felhőtlenül boldog, de végülis mindenki tudta, hogy hova jött, az eső pedig szinte végig ömlött, úgyhogy amúgy is nehéz volt megúszni szárazon.
Ugyanezek a gyerekek azt is viccesnek gondolták, hogy megdobálják sárral a színpadon fellépő sztárokat, mert az olyan jópofa, meg különben is, mindenki érezze át az originál Woodstock érzést. Ezt se viselte mindenki könnyen, szegény Joe Cocker vagy Carlos Santana elég nehezen tudott úgy elmélyülni, hogy közben sárral dobálták, de például a Metallica tagjait egyáltalán nem zavarta a dolog, úgyhogy idővel meg is unta a közönség a sárdobálást. Az igazi újítást a Green Day és személyesen Billie Joe Armstrong szolgáltatta, aki ellentámadásba ment át.
A zenekari roadokkal felhordatott a színpadra több vödörnyi sarat, és felvette a küzdelmet a nézőkkel.
Ennek az lett a vége, hogy a koncert legalább fél órát csúszott, ugyanis rendkívül szórakoztató sárháború alakult ki, és mivel azok a nézők is kaptak az iszapból, akik eredetileg a zenéért mentek oda, egy idő után a közönség egymást is dobálni kezdte. A rendezők teljesen tehetetlenül nézték az egyébként rendkívül szórakoztató műsort, aminek az vetett véget, hogy a zenekar belecsapott a Welcome to Paradise című dalba, a zene pedig elvonta a sárdobálók figyelmét.
Billie Joe Armstrong az 1998-as Sziget fesztiválon (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Billie Joe Armstrong egyébként egy évvel később a Budapest Sportcsarnokban is fellépett, sőt, ’98-ban a Szigeten is, és volt szerencsém megállapítani, hogy tényleg egy nagy mókamesterrel állunk szemben, aki minden dal előtt, sőt, a dalok közben is folyamatosan nyomja a hülyeséget. Jegyzem meg halkan, hogy a punk kihalásáról csak annyit, hogy a Green Day a Dookie című lemez megjelenését követően tíz évvel újra világsikert aratott a 2004-ben megjelenő American Idiot című albummal, amiből több mint 15 millió példány kelt el világszerte. Most pedig, a londoni beugró után, kíváncsian várom a fejleményeket.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Billie Joe Armstrong az 1998-as Sziget fesztiválon (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
