Tán van, akinek furcsán hangzik, de a kilencvenes években Chick Corea még nem lépett fel ilyen sűrűn Budapesten, mint manapság. Sőt, olyannyira nem, hogy minden fellépése eseményszámba ment, és mivel akkor még ritkán és keveseknek adott interjút, ezért ha valaki csinálni akart vele egyet, akkor mindent meg kellett próbálni, hogy valahogy összejöjjön a dolog. 1994, Hotel Hilton a Várban.
Corea az akkor aktuális kultműsornak a Stúdió ’94-nek adott interjút, és mivel ezt mi megtudtuk, odamentünk a hotelbe, hátha a zongorista úr velünk is szóba áll.
A biztonság kedvéért elvittem magammal egy fotósgyakornok csajt is, abban a hitben, hogy Corea úgysem áll velünk szóba, aztán meg majd átmulatjuk a budapesti éjszakát vagy ilyesmi. Sosem lehet tudni. Corea végül belement az interjúba, de csak úgy, hogy a fotózást a tévés beszélgetés közben kellett megcsinálni. Heuréka! Van fény, vaku eltesz, célpont a zongorista!
A tévések nagyon nem szerettek minket, mert behallatszik a kattogás az adásba, ami amúgy szerintem sem igazán jó, de ezt csak tévénézőként gondolom így, most meg, ugye nem az voltam. A gond csak az volt, hogy az interjúból már csak pár perc volt hátra, és amikor lekapcsolták a lámpákat, lekapcsoltak minket is. GNL kolléga még kérdezhetett, de fotózni már nem lehetett. Egyébként kb meg is voltam. Zongorista úr látványosan és szélesen gesztikulál, elég könnyen fotózható, és ezt későbbi találkozásaink alkalmával is mindig lehozta, csak akkor még nem tudtam, hogy lesznek ilyen találkozások. De hát, ez van, hallgattam a beszélgetést, ami elég komoly mélységi rétegeket érintett.
Beszéltek Bartókról, aki Corea egyik nagy kedvence, meg John Coltrane-ről és persze Miles Davisről is, aki valami hihetetlen érzékkel válogatta maga mellé a zenészeket, többek közt Coreát is.
Ebben eddig nincs semmi érdekes, leszámítva, hogy utána elmentem a csajjal a Tilos az Á-ba iszogatni meg csókolózni. Később közös gyerekünk is lett, úgyhogy elég komolynak tűnt ez a júniusi éjszaka.
Chick Corea (Fotó/Forrás: morpho)
Joggal mondhatja bárki, hogy amúgy ebben így nincs semmi különös, és igaza is lenne. De aztán eljött a másnap, megjelent az újság, és hát, elég érdekes fordulatot vett a történet.
A Kurír 1994. június 11-i száma a következő címlappal jelent meg: BUDAPEST VENDÉGE A VILÁGHÍRŰ GITÁRVIRTUÓZ CHICK COREA!
Ami azt illeti, meglehetősen elbizonytalanodtam. Hogy mi van??? A zongorista közben hangszert váltott, vagy rosszul tudtam valamit? Esetleg valaki kinyitott egy dimenziókaput, és a Tótágasban Corea nem zongorista, hanem gitáros? Sir Conan Doyle Sherlock Holmes történeteiben hangzik el a mondat: „Zárj ki mindent, ami lehetetlen, és ami megmarad, bármily hihetetlen is, az az igazság.” Hát én is kizártam a felsoroltakat, így viszont már csak egy lehetőség maradt: ezt valaki leírta a címoldalra, ami aztán átment a tördelőn, a korrektúrán, rovatvezetőn, olvasószerkesztőn, napi lapszerkesztőn meg mindenkin, aki az oldalt látta.
Én nem voltam ügyeletes aznap, GNL kolléga pedig megírta az interjút, majd hazament. Őt szerintem azóta is azzal csesztetik, hogy milyen kafa kis interjút csinált a világhírű gitárvirtuózzal, de
én is évekig szenvedtem a kollégáktól, ahogy harsányan kiröhögnek, ha Corea szóba került.
Ráadásul állítólag ez volt a rendszerváltás utáni sajtó aranykora. Még szerencse, hogy Corea nem tud magyarul, és senki nem fordította le neki, hogy mi volt az újságban. Ezt abból következtettem ki, hogy két évvel később, amikor ismét Budapesten járt, újra megkerestük, és megint szóba állt velünk…
hírlevél
