Hát, ami azt illeti, nem ez a világ legfrissebb története, de nem is a legegyszerűbb. Ez a kép lassan 34 éve készült, amibe egyébként nem szívesen gondolok bele, merthogy 19 éves voltam, és azért ennek az életkornak megvannak az erősen pozitív kisugárzásai. Például manapság már biztosan nem fedezném fel ezeket a szobrokat, mert nem járkálok eldugott kastélyparkok hátsó szegletében, ahol a madár se jár. Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy akkortájt mégis mit kerestem ott, akkor maradjunk annyiban, hogy 19 éves voltam. Egyébként manapság már senki nem akadna fenn azon, ha egy ifjonc éjszaka arra kószál, ugyanis ezen a helyen üzemel jelenleg a KOBUCI Kert Óbuda népszerű szabadtéri koncerthelyszíne.
Igen, ezek a szobrok a barokk stílusban épült Zichy-kastély kertjének hátsó szegletébe voltak kiszórva, és bár pontosan nem emlékszem, hogy mikor láttam őket először, de az biztos, hogy már a nyolcvanas évek közepén ott voltak, és gyanítom, akkor vihették el őket, amikor megnyílt a szórakozóhely, ami meg 2009-ben volt.
Ha szemben állunk a színpaddal, akkor a szobrok nagyjából a jelenlegi nézőtér jobb oldalán figyelték a gazos udvart meg a drótkerítést,
és bár próbáltam kideríteni a kilencvenes évek elején, hogy honnan is származhattak, nem jártam sikerrel.
Ez a kép csak azért készült el, mert akkortájt egy politikai hírmagazinnál voltam fotós-gyakornok, és mivel nem sokkal a rendszerváltás után voltunk, az egyik tematikus lapszám az ország rendszerszintű szobortalanításáról szólt, és kellett illusztrációnak a sok szétbombázott Lenin meg egyéb komcsi-szocreál bronzfigura mellé valami hagyományos cucc is. Én meg emlékeztem ezekre a szobrokra, és csináltam róluk egy képet, ami asszem, végül nem is jelent meg; de a lényeg, hogy legalább elkészült, mert a sztori itt korántsem ér véget, bár évtizedekre megakadt, és az egész történet elfüstölt a múltba a tízes, húszas éveimmel együtt.
Néhány éve voltam a manapság már múzeumként fungáló, szintén óbudai Kiscelli kastélyban egy fotókiállításon, és a múzeum folyosóján, illetve a Barokk szoborcsarnokban ismerős szobrokra bukkantam. Tudtam, hogy láttam már őket, de azt hittem, hogy ott, a múzeumban egy korábbi alkalommal. Aztán el is felejtettem az egészet egészen idén nyárig.
Elég sok projekten dolgoztam a nyáron, és ennek része volt az is, hogy csaknem a teljes archívumomat át kellett néznem, beleértve az analóg korszakban negatív filmre készült cumókat is, ami érzésre olyan, mint egy fogorvosi székben ülni hetekig, ellenfényben, tátott szájjal, csak közben az ember még negatív filmeket is nézeget. Na, ekkor bukkantam rá erre a képre, amit 34 éve nem láttam, és
akkor már összeállt, hogy a Kiscelli Múzeumban ugyanezek vagy tök ugyanilyen szobrok vannak,
csak menet közben történhetett rajtuk némi restauráció, ami egyébként kifejezetten jót tett a figuráknak.
Most már csak azt nem tudom, hogy a kettő között mi történt. Gyanítom, hogy nem valami óbudai turisztikai program keretében indultak el a szobrok a közeli buszmegállóba, hogy eljussanak a dunaparti Zichy-kastélyból a remetehegyi Kiscellibe!
Azt értem, hogy a Kiscelli Múzeumban vannak ilyen barokk szobrok kiállítva, de akkor meg mit kerestek a nyolcvanas, kilencvenes években a Zichy-kastély kertjében? Az meg aztán végképp érdekelne, hogy hol voltak ezek eredetileg? A múzeum honlapján találtam némi infót, de ez nekem csak még zavarosabbá teszi a képet. Így aztán itt maradtam kétségek közt, és azon gondolkodom, hogy ha nem fényképezem le 34 éve ezeket a szobrokat, akkor egy problémával több vagy kevesebb lenne-e az életemben.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Szobrok a Zichy-kastély udvarán, 1992-ben (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / morphoto)

hírlevél












