Vizuál

KÉP-regény: A villám és az elefánt

2019.10.11. 14:30
Ajánlom
A Fidelio új sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról mesél, miért fontos, hogy tudjuk, egy elefánt pont egy másodpercig tart.

A Badacsonyról jellemzően két dolog jut az emberek eszébe. Az olaszrizling és a hegy körvonala, valami naplementés narancssárga aranyhidas képeslapon. A rizlinget most kihagynám, legalábbis ebből a posztból, a naplementés történet mint jelenség meg a klímaváltozás óta nehezen tetten érhető. Van helyette persze más. Más fényekkel, más felhőkkel, sok kondenzcsíkkal, csakhogy a chemtrail rajongótábort is lázba hozzam egy kicsit. A dolog lényege, hogy a növekvő széndioxid koncentráció és persze a jelentős vízpára teljesen átrajzolta a Badacsony látképét, ráadásul nem csak nyáron, hanem novemberben vagy februárban is. Na, most a történetünk szempontjából ez az egész teljesen lényegtelen, mert én igazándiból a villámokról szeretnék értekezni.

A villámfotózás ugyanis Badacsony nélkül is lutri meg egyébként is! Villámfotózás közben ugyanis jellemzően vihar van.

Az embert a fényképezőgéppel meg az állvánnyal együtt fújja el az orkánszerű szél, miközben random jelleggel ömlik az eső, meg amúgy is baromi hangos az egész.

Mindez a Balaton parton hatványozottan érvényes. Nyilván. Ezért aztán csak a hülyék szoktak ilyenkor villámot fényképezni, meg persze máskor is, de ez megint csak marginális.

Mindenesetre elég ritkán fordul elő, hogy a villámok pont egy tanúhegy tetejébe csapkodjanak és ráadásul ezt olyan pofátlanul csinálták, hogy dühömben elhatároztam, hogy nekimegyek a problémának és megküzdök az elemekkel. A szél pont szembe fújt, ami azért is különösen jó volt, mert az esőt is az arcomba tolta, úgyhogy amikor az állványt megpróbáltam felállítani, ami persze nem sikerült, addigra csuromvizesen, már kábé meg is bántam az egészet. Viszont a villámlás nem hagyott alább, ezért összedobtam egy sufnituning jellegű megoldást a problémára. Két széket egymásra raktam és kipakoltam a partra, hagy ázzanak, végülis a tölgyfaszéknek kifejezetten jót tesz a víz, ez közismert. Erre ráraktam egy hálózsákot, meg egy csomó párnát, ami ugyan megtartotta stabilan a teleobjektívet, de a ráeső víztől egyre nehezebbé vált, és az egész cumó folyamatosan süllyedt lefelé. Na, most ez nem túl optimális.

A villámfotózás ugyanis nem úgy néz ki, hogy a megfelelő pillanatban lenyomom a gombot, mert ez több szempontból is nyilvánvalóan lehetetlen.

Egyrészt nem tudom előre, hogy mikor fog villámlani, másrészt meg azt sem, hogy hol, és tulajdonképpen a többi probléma ezek tükrében már nem is érdekes igazán. A villámfotók úgy készülnek, hogy az emberke beállítja a képkivágást egy területre – esetünkben a Badacsonyra – ahonnan a villámot várja. Aztán ki kell nyitni a zárat és várni. Kb ennyi.

BadacsonyFidelio-134243.jpg

Badacsony (Fotó/Forrás: morpho)

Ha szerencsénk van, akkor a villám pont a képkivágáson belül fog lecsapni, és mivel a zár majd egy percig nyitva van, a fénycsík rögzül a képérzékelő panelen. Aztán ezt az egészet addig kell ismételgetni, amíg össze nem jön egy jó kép. Na, most ha az összegányolt állványszerű izé lassan süllyed lefelé, amikor a zár nyitva van, akkor egyrészt elmászik a képkivágás, másrészt berázódik az egész, és a végén egy nagy fekete pacát kapunk, díszdobozban.

Mivel az eső folyamatosan esett, a párnák megszívták magukat vízzel, és még gyorsabban kezdett süllyedni az egész állványzat székestül,

ráadásul a fényképezőgépek jelentős része sem kifejezetten felhőszakadásra van tervezve.

Szóval, újabb párnákat pakoltam a rendszerbe, és újra beállítottam a képkivágást, és lassan már kezdett összeállni minden, amikor hirtelen abbamaradtak a villámok és elállt az eső. Ez itt ennyi. Ilyenkor az egyszeri fotográfus összecuccol, elnézést kér az összevizezett székek és párnák miatt, majd megfogadja, hogy soha többé nem kísérletezik a villámokkal, és jöhet az olaszrizling. Pont itt tartottam és kínomban azzal kezdtem szórakozni, hogy ki tudom-e számolni a harminc másodpercet fejben. Beállítottam a gépet harminc másodperces expozícióra és elkezdtem számolni a másodperceket. Valahol egy régi filmben láttam, hogy ha a szám mögé tesszük az „elefánt” szót, akkor pont kijön egy másodperc.

Kimondva „egy elefánt”, az pont egy másodperc.

Azt játszottam, hogy ha elkezdek számolni és minden szám után odapakolom az elefántot, akkor vajon pont akkor zár-e be a gép, amikor a harminc elefánthoz érek? Egyébként igen. Ha valaki nagyon ráér, akkor próbálja ki! Na, ebbe az elefántozásba csapott bele még egy utolsó kósza villám, ami pont telibe találta a hegyet, a zár meg nyitva volt. Hiszen játszottam. Hogy ez a villám honnan és mitől került oda, mikor a vihar már rég tovaszállt, azt nem tudom, viszont a kép egész jó lett itt az elefántok között, és ilyenkor valahogy a szervizbe is sokkal vidámabban viszem a beázott fényképezőgépet, mint egy átlagos villámfotózás után.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.
Klasszikus

A 94 éves Kurtág György Mozartot játszik – VIDEÓ

Feleségének, Mártának tett ígéretét teljesíti be azzal, hogy február 19-én előadja Mozart F-dúr szonátáját a BMC-ben.
Klasszikus

Richter, Ojsztrah és Rosztropovics közös Beethoven-felvétele, ami borzalmasan sikerült

Maga Richter is azt mondta rá, nem hajlandó vállalni, de nem volt mit tenni, az EMI klasszikus zenei supergroup-ot álmodott magának.
Zenés színház

Vitray Tamás Händel-operában lép színpadra

Nem mindennapi operabemutatóval készül idei évadára a Szegedi Szabadtéri. Händel vígoperai jellegű művében, az Agrippinában Mester Viktória és Ludovik Kendi mellett Vitray Tamás is színpadra lép.
Plusz

9,3 milliárd forintot kaptak tavaly a zeneszerzők

2019-ben több mint 17 ezer új dal született és közel 14 ezer magyar szerző részesült jogdíjból. Minden korábbinál több jutott a hazai alkotóknak, mint a külföldieknek: közel 5 milliárd Ft jogdíjat kaptak egy év alatt. Az Artisjus szerzői egyesület közzétette 2019-es zenepiaci statisztikáit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál interjú

Filmzenét írt hat óra alatt, nyert – interjú Hodován Milánnal

A Zeneakadémia hallgatója huszonegy évesen hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Film­fesztivál 48 Hour Film Project versenyéről decemberben. Hodován Milánnal beszélgettem. A FIGARO MAGAZIN CIKKE.
Vizuál ajánló

Az azeri tájak festői világába invitálnak az Azerbajdzsáni Filmnapok

A fiatal azerbajdzsáni rendezők új hullámának alkotásaiból válogat az Azerbajdzsáni Filmnapok, amelyen hét alkotás látható február 18. és 22. között három helyszínen, Budapesten, Szegeden és Pécsen.
Vizuál hír

Bocsánatot kért az installációt véletlenül összetörő kritikus

Egy üres poharat akart letenni mellé, amikor véletlenül összetört egy 20 ezer dollár (hatmillió forint) értékű kortárs installációt egy mexikói művészeti vásáron.
Vizuál magazin

Női vámpír, vérszívó zenetanár és magyar Drakula – 10 érdekesség a vámpírokról

Mi a retró vámpír film rendezőjének kedvenc vérszívó fun fact-je? Mi az, ami nem fért már be Nagy Zsolt és Walters Lili figurájába? A Drakulics elvtárs rendezőjével összegyűjtöttünk tíz meglepő infót a vámpírokról.
Vizuál morphoto

KÉP-regény: Csináljunk lemezborítót!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten egy koncertfotó kalandos utóéletével foglalkozik.