Ez a történet onnan indul, hogy a világ egyik legrangosabb fotográfiai seregszemléje, a Sony World Photography Awards 2023-as évi nyertesei között felbukkant a „Kreatív” kategóriában egy német fotográfus, bizonyos Boris Eldagsen. A verseny honlapján azt írták, hogy

A kép amúgy szerintem tök jó, és nálam is nyert volna. Aztán kiderült, hogy Eldagsen úr csak tesztelte a fotópályázati rendszert, merthogy a képet valójában nem ő csinálta, hanem egy algoritmus alapján a mesterséges intelligencia generálta.

A fotós állítása szerint csak fel akarta hívni a figyelmet arra, amitől egyébként már régóta sokan tartottak, miszerint az AI szép csöndben átveszi az uralmat a művészetek felett. A fotóst a képpel együtt végül kizárták, és a díjat visszavonták. Na, most az első kérdés, ami bevillant, hogy amennyiben nem vallja be, hogy a képet egy algoritmus gyártotta, akkor marad a díj, meg a dicsőség. Vajon hányan vannak még így a nemzetközi fotópályázatokon, akik úgy nyernek díjakat, hogy a képet nem is ők csinálták,

Egyébként kétségtelen, hogy a német fotós nem egy az egyben küldte be a mesterségesen generált képet, hanem rengeteg utómunkát végzett rajta, de ilyen alapon, aki Picassót hamisít, az is rendben van, mert neki is rengeteg munkája van benne.

Leggyorsabban a tokiói nemzetközi Fotográfiai Díj kiírói reagáltak. A minap kaptam tőlük egy levelet, miszerint idén csinálnak egy AI (mesterséges intelligencia) által generált kategóriát a már meglévők mellé. Annyit kérnek csak a „fotósoktól”, hogy amit az algoritmus generál, azt ne adják majd be más kategóriába. Nyilván így is lesz. Most már csak az a kérdés, hogy miként fogják ezt megállapítani. Lesz majd egy mesterségesen generált zsűritag is, aki kiszűri a csalókat?

Köszönetet mond a fejlesztőjének, a processzor- és monitorgyártóknak, a kedvenc bitjeinek és bájtjainak, a sok pixel meg tátott szájjal nézi.

Hát, akkor rajta, csapjunk bele a mesterséges lecsóba, és nézzünk meg egy konkrét példát! Megnyitottam egy ingyenes képgeneráló oldalt. Témának a „Budapest 150 éves” szókapcsolatot adtam meg. Ezen kívül a következő tulajdonságokba nyúltam bele: A művészi hatást „varázslatosra” állítottam, a megvilágításnál a „Dark” (sötét) opciót választottam ki, a készítés stílusánál pedig bejelöltem a „szénrajz hatású” verziót. Mindezek után ráböktem a generálás gombra, és az AI ezt a négy képet dobta fel, amelyek megfelelnek a megadott feltételeknek, és szerinte visszaadják azt a hangulatot, amiből némi utómunkával kibontakozik majd a 150 éves Budapest.

A mesterséges intelligencia által generált kép Budapest 150 témában (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Hát, nem tudom. Nekem valami más jutott volna eszembe, de az kétségtelen, hogy az eredmény legalábbis figyelemre méltó lett. Na, most akkor tételezzük fel, hogy én ebből egy képmódosító szoftver segítségével összekombinálok egy képet, és beküldöm egy fotópályázatra.

Én ezt nem gondolnám valódi alkotói tevékenységnek. Ha nem én csináltam, akkor talán az algoritmus? De „neki” ez az egész eszébe sem jutott volna, ha én nem írom be a keresőszavakat.

Akkor most mi van? Ez egyébként olyannyira dilemma, hogy az Európai Parlament is rárepült a témára. „Azt kívánják elérni, hogy az MI-rendszereket emberek felügyeljék, biztonságosak, átláthatóak, nyomon követhetők, megkülönböztetésmentesek és környezetbarátak legyenek.” Hát, sok sikert!

Arra kérdésre sajnos továbbra sem kapok választ, hogy vajon meddig kellenek még a fotósok, mikor már most se nagyon. Sőt, mielőtt a többi művészeti ág képviselője emiatt sajnálkozna, gyorsan felhívnám a figyelmet a zenei és festészeti algoritmusokra, ahol Mahler vagy Dalí stílusában is lehet „alkotni”, vagy a digitálisan generált színészekre, akik lassan Oscart is fognak kapni. A művészetek és valós alkotók jövője meg finoman fogalmazva is ködbe burkolózik. Hát, mostanság ilyesmiken töprengek a magam természetes, unintelligens világában.

Fejléckép: A mesterséges intelligencia által generált kép Budapest 150 témában (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)