Vizuál

KÉP-regény: ArtsCape avagy a rettegés felső foka

2020.10.16. 16:15
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a fokvárosi ArtsCape centerről mesél.

Gondolkodtatok már azon, hogy miként kezdenétek hozzá, ha egy látogatónak húdenagyon szakmaian be kéne mutatnotok egy kulturális intézményt, mondjuk egy színházat? Nyilván nem, mert miért tennétek, pláne hogy hülyeség. Én mostanság mégis ezen töprengek. Na, nem szóban kéne felvázolni, mintegy ismeretterjesztő jelleggel, hanem a helyszínen körbevezetve úgy, hogy az illető tényleg kapjon némi képet az egész intézményről, de azért ne fulladjon bele egy érdektelen információhalmazba. Vajon a zsinórpadlás tetejére felvinném-e, vagy csak az aktuális előadásokból mutatnék részleteket? Beszélnék-e a súgó családi hátteréről, vagy csak az adott évad programját ismertetném? Ez nyilván attól is függ, hogy mennyire szakmai jellegű a vizitor személye, meg attól is, hogy mennyire értem meg a szituáció súlyát. Hát, nem igazán tudom, hogyan kéne ezt csinálni, de azt igen, hogy hogyan nem!

Szigorúan elrettentés végett vázolnék egy esetet,

miként is kezeltek egy ilyen szituációt egy Európától igencsak távoli országban, a fokvárosi ArtsCape centerben.

Az egész épület egy hatalmas kulturális bomba, leginkább a londoni Barbican központhoz vagy kicsit a budapesti Müpához tudnám hasonlítani. Van benne egy halom próbaterem, háziszínpad, konferenciatermek, étterem, meg persze egy hatalmas színházterem és egy nagy koncertterem is. Kicsit meg is lepett, hogy van ilyen a Dél-afrikai Köztársaságban, de végül is rendeztek ők már focivébét is.

Egy Európai Unió által támogatott kulturális projekt keretében mutatták be a helyi formák az épületet, ami, hát, azt gondolom, hogy meglehetősen alaposra sikeredett. Reggel fél tízkor indult a muri egy táncbemutatóval, amit mozgássérült, illetve süketnéma táncosok tartottak. Utána beszélgetés az alkotókkal, olyan dél körül már a padláson kialakított, balett teremben voltunk, ahol a helyi társulat növendékei tartottak bemutatót. Utána beszélgetés a résztvevőkkel. Nagyjából egy óra múlva helyi zenészek díjazását és méltatását lehetett végignézni egy színházteremben, ahol mintegy másfél órás beszélgetés után, ebédelni invitáltak. Nem kell túlgondolni, egy hamburger a helyi étteremben, de ez belefért szűk egy óra húsz percbe. Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor felvonszoltam magam a sokadikra, ahol a helyi parókakészítő asszonyok, a varrónők hathatós támogatásával tartottak rövid, nagyjából ötven perces eligazítást a díszlet és jelmeztervezők működéséről és a sokszínű kulturális háttér formai megjelenítéséről. A varrónők csak néha kotyogtak közbe, ezért nagyjából délután négy óra magasságában már az intézmény létrejöttének rövid történetét és az épület elkészülésének fázisairól szóló előadást élvezhettük. Olyan este hat óra körül már nagyon megittam volna egy sört, bort, bármit az egyik fokvárosi vendéglátóipari üzemegységben, amikor is belekezdtek a teljes éves költségvetés összeállításának ismertetésébe.

ArtsCape-155151.jpg

ArtsCape (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Úgy éreztem, hogy elérkezett az a pillanat, amikor már muszáj a ciánkapszulámat megkeresnem a zsebemben, de szomorúan konstatáltam, hogy nem is az a nadrág van rajtam, mert eredetileg arra gondoltam, hogy kocsmázás előtt még beugrom a hotelbe átöltözni. Na de minden móka véget ér egyszer, a gazdasági brigád elköszönt, és a friss afrikai levegő reményében elindultunk a kijárat felé… ahol már várt minket az intézmény könyvelésének vezetője, hogy röpke nyolcvan perces időkeretben beavasson minket az ArtsCape könyvelési struktúrájának rejtelmeibe. Ez tök komoly! Ez már az a pont, ahol az ember feladja. Itt már nincs visszaút az oroszláncsorda karmaiból, itt már nem is tudom precízen visszaadni a gondolataimat, csak a súlytalan lebegésre és az agyam helyén tompán zümmögő fénymásoló gépekre emlékszem nagyon halványan, de ez talán már mindegy is.

Az élőhalott agynak a kegyelemdöfést akkor adták meg, amikor mindezek után meginvitáltak a központi színházterembe egy kétórás egyfelvonásos megtekintésére, amit helyi színművész növendékek adtak elő, afrikaans!!! nyelven. Na, ez a kihívás már meghaladta legendás tűrőképességemet, és bármennyire is kíváncsi voltam erre a kitűnőnek ígérkező darabra, zsebeimbe gyömöszöltem szürkeállományom maradékát és kivánszorogtam az ArtsCape kulturális központból. Hátamon még érzetem a halálba menő társaim megvető és egyben gyilkos pillantását, de bevallom őszintén, ezek után mindenféle szégyenérzet nélkül vetettem bele magam a fokvárosi éjszakába.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>                   

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elhunyt Haramza László operaénekes

A Magyar Állami Operaház magánénekesét 60 éves korában érte a halál – adta hírül az Opera.
Zenés színház

Ingyen látható a Macskák londoni előadása az online térben

Bemutatásának 40. évfordulóján a The Show Must Go On Youtube-csatornája ingyenesen közvetíti Andrew Lloyd Webber kultikus darabját, a Macskákat.
Zenés színház

Idén is díjazták a nemzetközi operaélet legjobbjait

Online díjátadón jelentették be az Opera Awards győzteseit, akik a 2020/21-es évadban nyújtott teljesítményük alapján érdemelték ki a díjat.
Plusz

A b(m)űvész embersége – interjú a 110 éve született Rodolfo lányával, Gálvölgyi Judittal

Polgári neve Gross Dezső volt, de Rodolfoként ismerte meg a világ. „Vigyázat, csalok!”, mondta – és csalt. A többi már játék volt és szórakozás. Születésének 110. évfordulója alkalmából lánya, Gálvölgyi Judit segítségével idéztük föl a bűvész és édesapa legendás alakját.
Vizuál

KÉP-regény: A Gyilkos tó kémiája

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Gyilkos-tónál megélt pálinka-történeteket mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Új magyar LMBTQ-dokumentumfilm érkezik a mozikba

A nemzetközi színtéren is sikerrel szereplő Tobi színeit július 1-jén mutatják be a magyar mozik a Cirko Film forgalmazásában.
Vizuál újranyitás

Premier előtt látható a Szupernóva az Ideje moziba menni fesztiválon

Kilenc új filmet mutat be az Ideje moziba menni fesztivál május 27. és 30. között. Az egyik legjobban várt film a Szupernóva, a lélegzetelállító tájakon forgatott érzékeny romantikus brit dráma Colin Firth és Stanley Tucci főszereplésével.
Vizuál ajánló

Françoise Gilot 100. születésnapja előtt tiszteleg a Várfok Galéria

Az art KARLSRUHE vendégeként május 19. és 21. között a Várfok Galéria a Várfok Project Roomban rendezi be hibrid standját, amelyen Françoise Gilot 100. születésnapja előtt tisztelgő One-Artist-Show és a Várfok Highlights válogatás lesz látható. 
Vizuál magazin

KÉP-regény: A Gyilkos tó kémiája

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Gyilkos-tónál megélt pálinka-történeteket mesélt.
Vizuál aukció

Új kiállítótérrel bővül a Virág Judit Galéria

Rippl-Rónai, Bortnyik és Munkácsy remekművei láthatók a május 15-én nyíló, csaknem 400 négyzetméteres területtel kibővülő Virág Judit Galériában, ahol a 105 kortárs és 157 klasszikus művet felvonultató új aukciós tárlat is megtekinthető.