Vizuál

KÉP-regény: ArtsCape avagy a rettegés felső foka

2020.10.16. 16:15
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a fokvárosi ArtsCape centerről mesél.

Gondolkodtatok már azon, hogy miként kezdenétek hozzá, ha egy látogatónak húdenagyon szakmaian be kéne mutatnotok egy kulturális intézményt, mondjuk egy színházat? Nyilván nem, mert miért tennétek, pláne hogy hülyeség. Én mostanság mégis ezen töprengek. Na, nem szóban kéne felvázolni, mintegy ismeretterjesztő jelleggel, hanem a helyszínen körbevezetve úgy, hogy az illető tényleg kapjon némi képet az egész intézményről, de azért ne fulladjon bele egy érdektelen információhalmazba. Vajon a zsinórpadlás tetejére felvinném-e, vagy csak az aktuális előadásokból mutatnék részleteket? Beszélnék-e a súgó családi hátteréről, vagy csak az adott évad programját ismertetném? Ez nyilván attól is függ, hogy mennyire szakmai jellegű a vizitor személye, meg attól is, hogy mennyire értem meg a szituáció súlyát. Hát, nem igazán tudom, hogyan kéne ezt csinálni, de azt igen, hogy hogyan nem!

Szigorúan elrettentés végett vázolnék egy esetet,

miként is kezeltek egy ilyen szituációt egy Európától igencsak távoli országban, a fokvárosi ArtsCape centerben.

Az egész épület egy hatalmas kulturális bomba, leginkább a londoni Barbican központhoz vagy kicsit a budapesti Müpához tudnám hasonlítani. Van benne egy halom próbaterem, háziszínpad, konferenciatermek, étterem, meg persze egy hatalmas színházterem és egy nagy koncertterem is. Kicsit meg is lepett, hogy van ilyen a Dél-afrikai Köztársaságban, de végül is rendeztek ők már focivébét is.

Egy Európai Unió által támogatott kulturális projekt keretében mutatták be a helyi formák az épületet, ami, hát, azt gondolom, hogy meglehetősen alaposra sikeredett. Reggel fél tízkor indult a muri egy táncbemutatóval, amit mozgássérült, illetve süketnéma táncosok tartottak. Utána beszélgetés az alkotókkal, olyan dél körül már a padláson kialakított, balett teremben voltunk, ahol a helyi társulat növendékei tartottak bemutatót. Utána beszélgetés a résztvevőkkel. Nagyjából egy óra múlva helyi zenészek díjazását és méltatását lehetett végignézni egy színházteremben, ahol mintegy másfél órás beszélgetés után, ebédelni invitáltak. Nem kell túlgondolni, egy hamburger a helyi étteremben, de ez belefért szűk egy óra húsz percbe. Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor felvonszoltam magam a sokadikra, ahol a helyi parókakészítő asszonyok, a varrónők hathatós támogatásával tartottak rövid, nagyjából ötven perces eligazítást a díszlet és jelmeztervezők működéséről és a sokszínű kulturális háttér formai megjelenítéséről. A varrónők csak néha kotyogtak közbe, ezért nagyjából délután négy óra magasságában már az intézmény létrejöttének rövid történetét és az épület elkészülésének fázisairól szóló előadást élvezhettük. Olyan este hat óra körül már nagyon megittam volna egy sört, bort, bármit az egyik fokvárosi vendéglátóipari üzemegységben, amikor is belekezdtek a teljes éves költségvetés összeállításának ismertetésébe.

ArtsCape-155151.jpg

ArtsCape (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Úgy éreztem, hogy elérkezett az a pillanat, amikor már muszáj a ciánkapszulámat megkeresnem a zsebemben, de szomorúan konstatáltam, hogy nem is az a nadrág van rajtam, mert eredetileg arra gondoltam, hogy kocsmázás előtt még beugrom a hotelbe átöltözni. Na de minden móka véget ér egyszer, a gazdasági brigád elköszönt, és a friss afrikai levegő reményében elindultunk a kijárat felé… ahol már várt minket az intézmény könyvelésének vezetője, hogy röpke nyolcvan perces időkeretben beavasson minket az ArtsCape könyvelési struktúrájának rejtelmeibe. Ez tök komoly! Ez már az a pont, ahol az ember feladja. Itt már nincs visszaút az oroszláncsorda karmaiból, itt már nem is tudom precízen visszaadni a gondolataimat, csak a súlytalan lebegésre és az agyam helyén tompán zümmögő fénymásoló gépekre emlékszem nagyon halványan, de ez talán már mindegy is.

Az élőhalott agynak a kegyelemdöfést akkor adták meg, amikor mindezek után meginvitáltak a központi színházterembe egy kétórás egyfelvonásos megtekintésére, amit helyi színművész növendékek adtak elő, afrikaans!!! nyelven. Na, ez a kihívás már meghaladta legendás tűrőképességemet, és bármennyire is kíváncsi voltam erre a kitűnőnek ígérkező darabra, zsebeimbe gyömöszöltem szürkeállományom maradékát és kivánszorogtam az ArtsCape kulturális központból. Hátamon még érzetem a halálba menő társaim megvető és egyben gyilkos pillantását, de bevallom őszintén, ezek után mindenféle szégyenérzet nélkül vetettem bele magam a fokvárosi éjszakába.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>                   

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Nem a szokásos nemzeti ünnep – Tízezres tömeg ment utcára a független Színművészetiért

Háborút nem vívtak, de seregüket felvonultatták a színművészetisek. Hol klasszik tüntetés, hol ’56-ra emlékező előadás volt az ünnepnapra hirdetett megmozdulás, amin több mint tízezren vehettek részt.
Színház

Hamarosan eldől, hogy ki vezetheti tovább a Pécsi Nemzeti Színházat – íme a pályázatok!

Rázga Miklós igazgatói megbízatása jövő év elején lejár, a meghirdetett igazgatói pozícióra pedig a szeptember 28-i határidőig két egyéni és két páros tervezet érkezett. A szakmai bizottság ezekről a pályázatokról október 21-én döntött, de a pécsi közgyűlés határozata még hátravan. Bemutatjuk a pályázókat.
Vizuál

Hatvan éve eltűnt festményt ismert fel szomszédai nappalijában a Met egyik látogatója

Jacob Lawrence sorozatából öt kép hiányzott, ebből kettőnek, köztük a most előkerült darabnak, csupán a címe volt ismert.
Zenés színház

Eladta alapítója portréját a londoni Királyi Operaház, hogy túlélje a járványt

A képet David Hockney, az egyik legkeresetebb élő művész készítette még a hetvenes években. Értékét az is növeli, hogy Hockney alig fest felkérésre. A portrét követően harminc évig nem vállalt hasonló megbízást.
Klasszikus

A tanár és az előadóművész egyensúlya – interjú Farkas Gáborral

Szeptembertől a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője lett, hazaköltözik Tokióból Farkas Gábor zongoraművész. Lehet, hogy észre sem vettük, hogy távol volt: rendszeresen találkoztunk vele a hazai színpadokon. Mert, miként a zongoraművész vallja, koncertezést és tanítást együtt érdemes művelni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Mi lapul a gyapotszedők mosolya mögött? – Lakner László festményének titka a Ludwig Múzeum kiállításán

A Ludwig Múzeum gyűjteményének több mint száz művét bemutató Időgép című kiállításon sokféle alkotással találkozhatunk, amelyek között számos festmény is helyet kapott. Lakner László képén mosolygó gyapotszedő munkások láthatók. Vajon mennyire őszinte ez a mosoly, és mi lapul mögötte?
Vizuál díj

Fődíjat kapott Chicagóban Horvát Lili szerelmesfilmje

Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című szerelmesfilmje kapta az 56. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál New Directors versenyprogramjának Gold Hugó-fődíját.
Vizuál szfe

Vidnyánszky az eszefésekért tüntet drMáriás festményén

Újabb drMáriással gazdagodott a magyar festészet tárháza. A festőművész, aki általában a napilapokban keresi témáit, most Vidnyánszky és a színművészetisek ügyét találta meg.
Vizuál hír

Hatvan éve eltűnt festményt ismert fel szomszédai nappalijában a Met egyik látogatója

Jacob Lawrence sorozatából öt kép hiányzott, ebből kettőnek, köztük a most előkerült darabnak, csupán a címe volt ismert.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Kiviszem a lovam

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Spencer Davisszel való találkozását idézi fel.