A kilencvenes évek közepén Dél-Egyiptomban beszélgettem egy asszuáni halásszal. Átvitt a csónakján a Nílus túlpartjára, és közben elmesélte, hogy ő Asszuánban született, és biztos benne, hogy ott is fog meghalni, de egyáltalán nem zavarja, hogy egész életében csak ennyit lát a világból, mert náluk a halászat családi hagyomány, és bár nem veti fel őket a pénz, ő úgy gondolja, hogy nem élnek rosszul.
Van halászbárkája, háza, sok gyereke a sok feleségétől, de ez nem gond, mert a Nílus halbősége eltartja mindnyájukat.
Azt is mondta, hogy Egyiptom tényleg a Nílus ajándéka, és mivel a Nílus mindig ott volt, és mindig ott lesz, ezért létezhet már több ezer éve emberi civilizáció a térségben, ami nyilván így is fog maradni.
A halász azóta már biztosan nincs köztünk, és a múltra vonatkozó megállapításai nyilván igazak, de maga is meglepődne, ha látná, hogy a klímakrízis hogyan apasztja le a világ leghosszabb folyamának mesés adományait.
A 6695 km hosszú folyó környékén élő százmillió ember már folyamatos vízhiánnyal küszködik.
Olyannyira, hogy a vízdeficit eléri az évi 20 milliárd köbmétert, és az ENSZ előrejelzései alapján 2025-re teljesen elfogy a víz a folyó menti településeken.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ott van egy giga nagy folyó, meg az Asszuáni-gát mögötti Nasszer-tó, akkor hogyan lehetséges mindez. Hát, először is minden relatív. A víz soknak tűnik ugyan, de ha azt nézzük, hogy
egész Egyiptom a Nílusra van utalva, és ebbe beletartozik az ivóvíz mellett az öntözés, az állattartás is, hogy itatni és etetni tudják a rohamosan növekvő számú lakosságot,
akkor már nem is tűnik olyan soknak a meglévő vízkészlet. Ami egyébként a klímakrízis okozta erősödő párolgás hatására folyamatosan csökken.
A sivatag egyre nagyobb területeket hódit el a termőföldektől, és ennek megállítására egyelőre esély sincs. Ami viszont még ennél is súlyosabb probléma, hogy a száz éve rozsdásodó vízvezetékrendszerből az ivóvíz több mint harminc (!) százaléka egyszerűen elfolyik a homokba. Az elképesztő pazarlás miatt egyre kevesebb vizet locsolnak szét, egyre kisebb termőterületre. Szívszorító látvány, ahogy
a képen látható asszuáni földműves reménytelenül locsolja a tűzforró homokot, ahol egykoron őseinek virágzó gabonaföldjei terültek el.
A megszűnő munkalehetőségek miatt a folyó menti parasztok milliói költöznek el vidékről a nagyvárosokba, ahol a megnövekedett népesség miatt szintén vízhiány alakul ki. A húszmilliós Kairóban idén a nyári forróságban csak napi három-négy órára nyitották meg a vízvezetékeket.
Asszuáni földműves (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Csak hogy a saját felelősségemről se feledkezzek meg: a turisták számítanak Egyiptom egyik legnagyobb vízfogyasztó bázisának. A covid utáni időszakban a kormányzat mindent elkövet, hogy a turisták számát minél jobban feltornázza, hiszen akár húsz milliárd dollárt is elérheti egy erős évben a turisztikai bevételek mértéke. Csakhogy ha nincs víz, és nincsenek nílusi hajóutak, akkor nincsenek turisták se, ha viszont van elég víz, akkor
annak jelentős hányadát a turisták megisszák, elmedencézik, elgolfozzák, és megint csak visszakanyarodtunk a vízhiányhoz,
no meg persze a halászokhoz, akik már korántsem látják olyan rózsásnak a helyzetüket, mint harminc évvel ezelőtt.
A Nílusban élő halak fele – részben az Asszuáni-gát által megzavart szaporodási gyakorlatnak köszönhetően, részben a csökkenő vízmennyiség miatt – az elmúlt ötven évben kipusztult, a vízminőség miatt pedig a halak húsa nehézfémekkel és szervetlen nitrogénnel szennyezett. Így aztán a munkanélkülivé váló halászok is a nagyvárosokban kötnek ki. Ha bejönnek az előrejelzések, és 2050-re Egyiptom lakossága tényleg megduplázódik, akkor
sokkal több vízre és sokkal korszerűbb öntözési rendszerekre lesz szükség, amihez persze rengeteg pénzre és komoly klímavédelmi stratégiára lenne szükség.
És biztosan nem mehet tovább az sem, hogy a világ egyik legszebb folyószakaszán lukas csöveken keresztül enervált emberek locsolják az egyre jobban terebélyesedő homokot.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Asszuáni földműves (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
