Van egy sztenderd téma, ami miatt szülőként folyamatos álláspontkülönbségbe keveredek Fokvárostól Amszterdamig, Londontól Budapestig számtalan korosztályú és egyéniségű emberrel, akinek vagy vannak gyerekei, vagy nincsenek, vagy pszichológusok, vagy nem,
bár jobban belegondolva, a Föld nevű bolygón a gyerekpszichológiához mindenki ért.
Annyira talán nem, mint a focihoz vagy a közgazdaságtanhoz, de hogy a háromban benne van, az biztos. A vita tárgyát az képezi, hogy engedjék-e a szülők mindenféle kütyükkel, konzolokkal, online játékokkal játszani a gyerekeiket, avagy jobb, ha ezt megtiltják, és helyette inkább a kalandregényeket vagy a grundfocit preferálják.
A minap láttam ezt a két alfa generációs gamer kissrácot egy játékbarlangban, mozivászon nagyságú képernyő előtt tobzódni, és arra jutottam, hogy mostantól ezzel a képpel fogom alátámasztani az álláspontomat. Na, nem azért mert ne állna a véleményem sziklaszilárd alapokon, hanem azért, mert tapasztalataim szerint a vizuális formanyelvvel nem igazán szeretnek az emberek vitatkozni. Főleg azok nem, akik szerintem egyáltalán nem értik ezt az egészet, és nem tűnt fel nekik, hogy a kalandregények helyett
manapság már a videójátékokból készítenek filmsorozatokat, és amióta a FIFA konzoljátékok kijöttek, azóta Buenos Airesben is alig látni az utcán focizó gyerekeket.
Az alfa generáció tagjai, akik 2010 és 2024 között születtek, az első olyan generáció, akik születésüktől fogva a digitális világ részei. Az online világ, a digitalizáció vagy a közösségi média az alfa generáció számára az élet természetes része, életmód. Mikor ők megszülettek, már mindenkinek volt a zsebében egy okostelefon, vagy esetleg kettő. Az egész világ már az online térben zajlott.
A tévék helyét mára átvették a streaming szolgáltatók, a barátságok a neten keresztül épülnek, angolul a videómegosztókon tanulnak meg, a gyógyszereket felhőbe írja fel nekik a gyerekorvos, még az iskolai jegyeikről is a neten lehet információhoz jutni, és azt látják maguk körül, hogy kütyük nélkül nem létezne a világ. Mindenki előtt monitor van a villamosvezetőtől a pénztárosig, a taxistól a tanárig. A zenészek a telefonjukról olvassák a kottát, a futárnak érintőképernyőn kell aláírni a küldemény átvételét, és a szülők zsebében is ott lapul valamilyen okos eszköz: óra, telefon, akármi.
Ha valaki ebben a környezetben letiltja a gyerekét a kütyükről, akkor magáról a világról tiltja le, és megsúgom az összes Don Quijoténak, hogy próbálkozásuk kártyavárként fog összeomlani.
Ez olyan, mintha Gutenbergnek megpróbálnák elmagyarázni, hogy miért klassz a kézi kódexmásolás,
vagy a kerék feltalálását követően köteleznék a szántóvetőket, hogy ne szekéren, hanem dobozban, a hátukon hordják haza a gabonát.
Gamer kissrácok (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Ezt a rendkívül figyelemre méltó megközelítést úgy hívják, hogy hülyeség. Egyébként van egy elméletem arra, (ami az enyém, tehát a sajátom) hogy mi lehet a szülői hülyeség mozgatórugója. Leginkább a hozzáértés hiányából fakadó tanácstalanság. Az a vicces helyzet állt ugyanis elő, hogy egy tízéves gyerek sokkal jobban érti a digitális világot, mint középkorú szülei. Sokkal jobban ismeri az online platformokat, a szoftvereket és a legújabb eszközök adta lehetőségeket, mint a szülők, akik nemcsak kevésbé informáltak, hanem leginkább semennyire. Ha meg nem értek valamit, akkor, ugye, a legtutibb megoldás letiltani róla a gyereket is, mert ez csak káros és haszontalan lehet, és bár igaz, hogy
az alfa generáció legidősebb tagjai még csak most szivárognak ki az általános iskolából, ezért aztán a gyerekpszichológusok sem tudják, hogy milyen felnőttek lesznek majd belőlük,
de a rettegés kiforrott álláspontja megingathatatlan.
A videókonzolokkal játszó gyerekeket elnézve én nem igazán aggódnék. Volt már néhány történelmi pillanat az emberiség elmúlt 35 ezer évében, amikor a tudomány, a kultúra vagy a társadalmi változások élére fiatalok álltak és teljesen megváltoztatták a történelmet. Itt van mindjárt március 15-e. Valószínű, hogy ha Petőfi, Vasvári vagy Jókai gyerekkorában már léteztek volna a videójátékok, a forradalmat akkor is kirobbantják, csak lehet, hogy online zajlott volna az egész, kihagyjuk Haynaut, és talán hamarabb eljutunk a kiegyezésig. Ez az opció persze csak merő fikció, semmi más.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Gamer kissrácok (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
