Tulajdonképpen ez egy nagyon profán történet, de a helyszín, meg az azóta már sajnálatos módon kihalt magyar légitársaság csinált belőle KÉP-regényt. Brazília történelméről keveset tudunk, de volt egy császársági korszaka is az országnak, és hát, 1831-ben trónra került bizonyos de Paula Leocãdio Miguel Rafael Gabriel Gonzaga de Bragança e Habsburgo. Sherlock Holmes rajongók már rájöttek, hogy Habsburg Mária Leopoldina főhercegnő hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, aztán egészen furmányos módon Brazília császára lett. Ezt most nem részletezném, mert nem is ő áll történetünk központjában, hanem a felesége, Brazília császárnője, bizonyos Bourbon-Szicíliai Teréz, akinek teljes nevét most nem írom ide, mert ezzel nagyjából véget is érne a poszt. Szóval Rio De Janeiro államban van egy település, amit őcsászárnőségéről neveztek el Teresópolisnak, aki egyébként a mai napig rendkívül népszerű az országban.

Volt viszont egy barátom, aki Brazíliában dolgozott úgy huszonéven át, és amikor hazajött, vett egy asztalt, aminek speckó üvegteteje van. Olyan üveglap, amit kizárólag Teresópolisban csiszolnak, mert ez a település különleges üvegekben is utazik. Olyan üveget gyártanak a helyi manufaktúrák, amit állítólag senki más sem tud, amiben ugyan lehet valami, de én biztos, hogy nem onnan hozatnék Budapestre spéci asztalt, mert egyrészt messze van, és baromi drága az egész, másrészt meg két négyzetméternyi üveget a világ túlvégéről Magyarországra szállítani, azért elég erős rizikófaktorokat hordoz magában. Teszem azt, eltörik, vagy ilyesmi.

Az Isten ujja, Teresopolisban (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / morPhoto)

Amikor Rióban jártam, és a cimbora felvetette, hogy holnap át kéne ugrani Teresópolisba üveges asztalt venni, amit majd Budapestre kéne elvinni, csak, egy halvány vigyorral kísértem le a gondolatot, aztán kiderült, hogy ott nem csak üveg van, hanem az Isten ujja is! Ha ránéztek a képre, talán nem szorul magyarázatra, hogy miért így hívják a helyi hegymászók kedvenc szikláját, de a helyzet az, hogy amikor ott jártam, magam sem gondoltam volna, hogy ez az elnevezés ennyire meggyőző tud lenni.

Egyébként azért vettünk üveglapot, mert az előzőt a Malév brigád darabokban szállította le Budapestre. Nem derült ki pontosan, hogy mi történt, de valahogy összetört az egész. Aztán ezt a második kört is összetörték. Itt meglett a felelős, akit ugyan elbocsájtottak a cégtől, de a tény nem ragasztotta össze az asztallapot. Immár a harmadik alkalommal indultunk neki a varázslatos üveglapnak, de az isten felemelte ujját és úgy döntött, hogy most az egyszer megengedi az embereknek, hogy egészen Budapestig repkedjen a cucc. Ez az egész teljes hülyeségnek tűnik, de egyrészt igaz, másrészt meg lefényképeztem nektek az Isten ujját.

Fejléckép: Isten ujja / Fotó: Hegedűs Ákos, Morphoto