Gyorsan lelövöm a poént. Mesélhetnék most arról, hogy miként találtam ki ezt a képet és hogyan valósítottam meg, de az igazság az, hogy az egész tök véletlen volt. Volt már ilyen máskor is, meg még lesz is, gondolom, de a fotográfiában a véletlennek elég jelentős szerepe van. Mondjuk, olyan húsz százalékot tippelnék. Oké, most nyilván nem a műtermi, alkalmazott fotográfiára gondolok, mert ott elég nagy baj lenne, ha benne maradna a véletlen faktor. Viszont minden egyéb esetben benne van ez az opció a pakliban, amit valahol egyébként kedvelek, főleg, ha pozitív irányba mozdítja el a végeredményt.
A képen egyébként a Nap csillan be, ami a kondenzcsíkokkal együtt furcsa fényjelenséget hoz létre, és elég erős asszociációs teret enged a szemlélőnek.
A kérdés csak az, hogy kinek mi jut eszébe róla.
Megversenyeztettem néhány barátomnál, de mindenki mást mondott, amikor meglátta. Volt minden a jelzőrakétától a délibábig, a sarki fénytől az ufóig, de még a légkörbe csapódó meteorit vagy a napkitörés, sőt, Elon Musk egyik műholdja is felmerült.
Csillag születik (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
De a lényeg szerintem nem az, hogy mi van a képen, hanem az, hogy mi nincs rajta. Mindenki eljátszhat a gondolattal, hogy bármit belegondoljon ebbe a képbe, amiről a világunk manapság szól. Mert most aztán van egy csomó minden, amiről szívesen lemondanánk. A háború, az energiaár-robbanás, a bombaként becsapódó infláció, a fullasztó klímakrízis vagy a berobbanó vírusvariánsok mind eszébe juthatnak annak, aki ránéz erre a képre, és ezek aztán tényleg nem hiányoztak senkinek.
Tudom, hogy nem létezik totális harmónia, és mindig van valami, ami beárnyékolja az életünket, de most hatványozottan érzem a ránk telepedő sötét fellegeket.
Mivel gyanítom, hogy nem csak én vagyok így ezzel, próbáljunk pozitív szinergiákat kiolvasni ebből a képből! A fényt, amiből a jövő csillagai születnek, amik – vagy akik – majd elkergetik a sötétséget; vagy a karácsony közeledtével asszociálhatunk a lángos csillagra, ami a keresztények számára egy új, szebb jövő lehetőségét vetítette a horizontra.
Tudom, hogy nehéz ügy ez, mert ha belegondolok,
költők és írók, sőt az egész kulturális szcéna évszázadok óta egy jobb kor eljövetelében bízik, ami aztán végül sosem valósul meg igazán.
Néha majdnem, de az végül is rokonértelmű a nemmel.
Az eljövendő jobb világba vetett hit és annak megvalósulása olyan, mint a decemberben megrendezett foci vb. Látom a tévében, hogy sok focimeccs van, de a szabadtéri sörözős-meccsnézős, éjszakába nyúló, bulizós feeling helyett, ha az utcán járok, hideg, eső, meg süvöltő szél zuhan az arcomba. Valami van, de nem az igazi. Mivel mától kiveszem a január végéig tartó téli szünetemet és blogírás helyett képeket fogok szkennelni, boldog karácsonyt, meg sikeres új évet kéne kívánnom. Hát, a fent említett különböző és egyéb okok miatt ez nem egyszerű.
Abban azért lehet bízni, hogy a hit és a remény mégiscsak egyben tartja a társadalmakat.
Ez meg már olyan régóta így van, hogy lehet rá építeni. Úgyhogy próbáljunk meg pozitív hittel tekinteni a jövőbe és bízni abban, hogy egyszer talán mégiscsak megszületik az a csillag!
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Csillag születik (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
