A múlt hétvégén lett volna Bergendy István 83. születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe egy régi interjú, amit még a kilencvenes évek második felében csináltunk vele Bányai György újságíró barátommal, és annyi hülyeséget tudtunk meg a Bergendy zenekarról, hogy amikor az egész eszembe jut, még ma is elfog a spontán röhögés.
Kapcsolódó
Egy nagyszerű zenész, aki nem csak a Süsü zenéjét szerezte
Október 8-án született Bergendy István, aki a Süsü bábfilm zenéje mellett jó néhány slágert írt a Bergendy együttessel.
Kezdjük azzal, hogy
fotóztam már életemben néhány igencsak erősen befutott zenészt, de ilyen kedélyes és ennyire allűrmentesen vicces emberrel talán, ha rajta kívül még kettővel találkoztam.
Félreértések elkerülése végett ezt abszolút nemzetközi összevetésben gondolom. Tulajdonképpen az egész interjút végigröhögtük. Olyan volt, mint egy stand up show, ráadásul mindez egy elegáns budapesti kávézóban.
Már azon behaltam, mikor kiderült, hogy a zenekar első neve nem Bergendy volt, hanem ez: A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ifjúsági Jazzegyüttese. Ez így elsőre teljes hülyeség, sőt másodikra is, de Bergendy szerint tök jó volt, mert ha felírták a nevüket a plakátra, az egész plakát tele volt vele. A dátum is alig félt fel rá. Most egy pillanatra mindenki képzelje el ezt a plakátot, egy ilyen nevű zenekarral egy budapesti utcán!
Én meg anno azt hittem, hogy a Kispál és a borz egy idióta zenekarnév.
Aztán 1962-től lett hivatalosan Bergendy a nevük, amikor elkezdtek rendszeresen játszani az Ifiparkban, ahol minden zenekar játszani akart, de ők mégis otthagyták az egészet, és 1967-ben kimentek Svájcba vendéglátózni. Hívták őket karibi luxushajóra is, de Bergendy félt, hogy nem bírja a gyomra a hullámokat. Svájcban viszont hideg volt, úgyhogy muszáj volt visszaköltözni Magyarországra.
Bergendy István 1998-ban (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Azt is akkor tudtam meg, hogy Demjén Ferenc a Hungária hotel bárzenésze volt, ott találtak rá, és rögtön tudták, hogy ez a csóka velük fog játszani, ha akarja, ha nem. Bergendy egyébként kopasz is poénból lett, mert együtt játszottak az Illéssel egy 1971-es Kisstadion bulin, és mivel az Illés mellett akkor nehéz volt bármit is villantani, azt találták ki, hogy poénból kopaszra nyírják magukat, de parókában kezdenek játszani, hogy ez ne tűnjön azonnal fel senkinek,
aztán a koncert közepén meglepetésszerűen levették a parókát, a közönség meg beleállt a földbe.
Senki nem emlékezett másnap, hogy az Illés is játszott azon a koncerten, minden újság a Bergendyről írt. Ráadásul annyira bejött neki a kopasz fej, hogy végül meghagyta ilyennek. Csakhogy ennek meg az lett a következménye, hogy a hetvenes évek elején kitiltották a zenekart a tévéből, amiből akkor még csak egy volt, merthogy a zenekarvezető nyilván azért kopasz, mert ki akarja figurázni a kopaszodó kommunista vezetőket. Végül aztán egy orvosi papírt szerzett arról, hogy gyárilag hullik a haja, ezért muszáj rendszeresen borotválni a fejét. Ha ez az egész tíz évvel később történik, akkor bőrfejűnek nézték volna.
A magyar kulturális szcéna minden korszakban mostohán bánt a kopasz emberekkel.
De a legjobban azon röhögtem, mikor végre rendeződtek a dolgok, és 1972-ben először játszották el az Ifiparkban a Darabokra törted a szívem című örökzöldet, szereztek valahonnan egy méteres mézeskalács szívet, amit Rózsi a színpadon egy hatalmas karddal darabokra vágott. A rendezők teljesen fennakadtak a dolgon, de a közönségnek annyira bejött, hogy nem merték leállítani a műsort. Sőt, a végén megkérték őket, hogy akkor, ha lehet, azt csinálják meg máskor is, amivel azért volt annyi probléma, hogy az óriási mézeskalács a zenekar gázsijának a felét elvitte, így aztán néhány alkalom után már csak dalban törték darabokra Rózsi szívét.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
hírlevél
