Próbáltam egy olyan képet keresgélni erről az épületről, ami tökéletesen kifejezi a jellegzetességeit, de amiből a hardcore rajongók kivételével nem sokan fognak elsőre rájönni, mi is van pontosan a képen. Abban kétségtelenül hasonlít Paks 2-höz, hogy majd egyszer megépül. Talán. Legalábbis a szándék megvan rá. Bár vizuálban az alkotók már most sem állnak rosszul, de a végeredmény látványvideójához képest az építkezés még szinte el sem kezdődött, miközben a tervező síremléke már lassan száz éve az épület altemplomában figyel.
Igen, a barcelonai Szent Család-templomról, a Sagrada Famíliáról van szó, ami a város talán legnagyobb turisztikai látványossága. Végül is csak 1882 óta építik, alig több mint 140 éve, ami annak tükrében legalábbis elgondolkodtató, hogy
a római Szent Péter Bazilikát is felhúzták száz év alatt, ráadásul a 16-17. században, amikor azért a kor technikai hátterét vizsgálva icipicit bonyolultabb volt egy kőtömböt beépíteni a hatodikra, mint manapság.
Bár nem vagyok egy Kőműves Kelemen, de már az is eszembe jutott, hogy a Sagrada Família az örökké épülő templom prototípusa, mert amíg tart az építkezés, a belépőjegybe beépített „fejlesztési költség” folyamatos turisztikai bevételt jelent, és ha egyszer a templom – egy művezető figyelmetlensége miatt – véletlenül mégis elkészül, akkor elméletben ez a tétel eltűnik a városi/egyházi költségvetésből. Az viszont biztos, hogy momentán a templom körüli toronydaruk erdeje annyira hozzátartozik a látványvilághoz, hogy tulajdonképpen az épület részének tekinthető.
Aztán rájöttem, korántsem egyedülálló, hogy egy város legnagyobb turisztikai látványosságát egy félig sem kész épület jelentse. Van még egy ilyen Európában, csak ez nem úgy félkész, mint a Sagrada Família, hanem annak mintegy inverzeként üzemel. Ez ugyanis egyszer már kész volt, csak azóta kikezdte az idő vasfoga, és a maga sajátos lepusztultságával vonzza mágnesként magához a turistákat. A római Colosseumra gondolok, amit Vespasianus császár ideje alatt, 72-ben kezdtek építeni, és alig 10 év alatt fel is húzták.
Ezzel most nem akarok beszólni a katalán építőiparnak, meg tudom, hogy a korlátlan mennyiségű rabszolga alkalmazása jelentősen idő- és költséghatékony egy építőipari beruházásnál,
de megint csak összevetve az ókor technikai hátterét a jelenlegi, több száz tonnákat emelgető, távirányítható, precíziós toronydarukkal, azért a felvetés okoz némi fejtörést. Legalábbis nekem.
Az viszont biztos, hogy a turistákat ez az egész kérdéskör egyáltalán nem érdekli. Boldogan rohamozzák meg mindkét félkész épületet, örömmel állják végig bejutás reményében a hosszú sorokat, és lelkesen viszik haza magukkal a bejárat előtt készült szelfiket, a turistashopban vásárolt Sagrada Famíliá-s toronydarut lánccal vagy a Colosseum alakú sörnyitót, hogy aztán ezek örökre eltűnjenek egy kelet-londoni konyha félreeső fiókjában.
Az viszont kétségkívül kifizetődőnek tűnik, hogy különböző és egyéb okokból félkész épületeket mutogatunk jó pénzért a turistáknak. Minden városvezető figyelmébe ajánlom a konstrukciót. Ahol már működik, ott nagyon bejött!
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Sagrada Família (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)