Két hete rendezték meg a II. Fővárosi Föld Napja konferenciát, ahol a klímakrízis Budapestre gyakorolt jövőbeni hatásait próbálták előrevetíteni a szakértők. Amit szilárdan jelez előre minden modell, az az, hogy Budapest éghajlata melegszik. A legrosszabb klímaforgatókönyvek bekövetkezése esetén a század végére a város éghajlata nagyjából olyan lehet, mint Észak-Irán egyes térségeié. „De ez nem azt jelenti, hogy lesznek pálmafák Budapesten, mert ahogy idén is láthattuk, lesznek fagyos napok a jövőben is.”
Azért ez megnyugtató. Bár ha valaki rajong a pálmafákért, annak inkább elszomorító. Valahol itt van a probléma az egésszel. Sokan csak a romantikus tengerparti klímát veszik észre az egészből, ami még jó is lenne, csakhogy Magyarországhoz nem igazán tartozik tenger, és ez már alapjaiban rengeti meg az egész Riviéra-vágyvilágot.
Azt veszem észre, hogy szerencsére egyre kevesebb a feketeöves klímatagadó,
bár akik vannak még, azok meg lassan vallást alapítanak, és menetelnek be az üvegházba,
vagy inkább már kemencébe, mint fáklyaláng. De a helyzetet reálisan értelmezők közül is sokan azt gondolják, hogy a nagyvárosok kevésbé vannak érintve klimatikailag, mert ott a CO2-kibocsájtást július vagy augusztus közepén egy futár kiszállítja 3-5 munkanapon belül, aztán mehet mindenki a dolgára. Szerintük az igazi probléma a falvakban és a földeken van. Hát, ez egy súlyos tévedés, és a világ több, különböző földrajzi övezetben lévő nagyvárosát bejárva a helyzet inkább reménytelennek tűnik, mint súlyosnak.
Ez a kép Budapesten készült április közepén egy lakótelepekkel és plázákkal övezett közparkban, és tökéletesen lemodellezi a várható jövőképet. Minden nagyváros próbálkozik kisebb vagy nagyobb parkokkal, sőt vannak kifejezetten nagy, városrésznyi zöldfelületek is, mint a Central Park New Yorkban, a Hyde Park Londonban vagy akár a Városliget Budapesten. Na most ezekre a területekre úgy tekintenek már a városlakók, mint valami egzotikumra, ami valamiért eltér a normál, jól megszokott betondzsungelfeelingtől. Sokaknak csak akkor kezdenének ezek hiányozni, ha valamiért eltűnnének, és amúgy jó úton haladunk ezen nemkívánatos cél megvalósulása felé.
Budapest, 2026 április (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
A városi vízhiány nem olyan, hogy elszárad a termés, mert olyan a házak között nincs, és még csak nem is olyan, hogy szomjúságtól megkínzott tekintetű emberek tántorognak az utcákon.
A városi vízhiány szimplán csak takarékoskodásra kényszeríti azt az embert is, aki korábban nem is ismerte ezt a szót.
Ha limitálják, hogy mennyi vizet kap a lakosság fejenként naponta, azt kell beosztani, nincs más opció. Láttam ilyet Fokvárosban, amikor kiszáradtak 2018-ban a víztározók, akkor a lakosság rendkívül fegyelmezetten gazdálkodott a fejenként 50 literes napi vízadaggal. Aztán láttam Pekingben azt az elképesztő vízpazarlást, amit az egyébként lassan teljesen elszmogosodó metropoliszban a lakosok városszerte műveltek. Pedig ott is ki van száradva minden, de az ivóvíz a csatornákba folyik el.
Ha egy nagyvárosban nincs öntözés, egész nyáron sárga lesz minden, a szétszáradt fű közül kibukkanó házak disztópikus képeket festenek a kék helyett inkább szürke ég alá. A mediterrán városokból a helyiek nyáron elköltöznek, a turisták meg hőgutát kapnak. A mégis kitartó helyiek is csak légkondival viselik el a hőséget, a sok elektromos légkondi meg tovább növeli a károsanyag-kibocsájtást, ami tovább növeli a hőséget. A fák meg öntözés híján úgy járnak, mint a képen. Most még csak egy adta fel a harcot a kettő közül, de jövőre ránézek a túlélőre is, hogy mi újság.
A kiégő vidék és az élhetetlenné váló nagyvárosok okozzák jelenleg a világ legnagyobb problémáját, miközben ezzel a kormányok alig foglalkoznak. Ráadásul ezzel nem lehet úgy foglalkozni, hogy néhány ország átérzi a helyzetet, mások meg tagadják az egészet.
Főleg a két legnagyobb CO2-kibocsájtó, Kína és az Egyesült Államok próbálja másfelé terelni a közvélemény figyelmét, de ez már nem sikerül sokáig.
Olyan ez, hogy ha valaki a saját bőrén érzi, hogy nincs víz, akkor kevésbé van humorérzéke a klímakrízist tagadó vagy hatásait elbagatellizáló alakok irányába. Csak összefogással lehetne enyhíteni a hőséget, de olyan meg nincs. Az mindenesetre biztató jelzés a magyaroknak, hogy a következő kormányban lesz önálló környezetvédelmi tárca. Ebből azt szűröm le, hogy talán állami szinten is felfogják végre, hogy már nem dughatjuk homokba a fejünket, mert már rohadt forró az a homok.
A KÉP-regény angolul a morphoto.eu oldalon olvasható.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Budapest, 2026 április (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / morphoto)
hírlevél
