Nem tudom, hányan emlékeznek rá, de valamikor a kilencvenes évek végén még rendeztek koncerteket a Budavári Palota Oroszlános udvarában. Szerintem zseniális helyszín volt, nem tudom, hogy miért maradt ez abba (jelenleg is tartanak koncerteket ezen a helyszínen - a szerk.), de nekem még volt hozzá szerencsém, meg persze maradt néhány fényképem is. Ezt a képet tudatosan kerestem meg. Annak ellenére, hogy nincs rajta világsztár, és őszintén szólva lövésem sincs, hogy hívják ezt a világosító formát, aki a színpad felett rögzített lámpasort próbálja beállítani. De ez nem is fontos igazán. 1997-et írtunk, Orszáczky Jackie és a Colosseum készült koncertezni az Oroszlános udvarban, és a délutáni soundchecken tettük tiszteletünket, egyrészt erősen interjúra hangolva, másrészt pedig fotográfiai kíváncsiságomat az is piszkálta, hogyan készülnek egy ilyen bulira Chris Farlowe-ék.
Aztán jött ez a technikus és erősen ellopta a showt!
Colosseum Oroszlános udvar (Fotó/Forrás: morpho)
Sokat beszélnek mostanság a kórházi ápolókról, akik emberfeletti munkájukkal próbálják enyhíteni egész generációk szenvedéseit. Akik éjjel-nappal a kórházakban robotolnak, hogy a lélegeztető gépekre kapcsolt COVID -19 fertőzöttek túlélési esélyeit növeljék, akik félretették saját biztonságukat is a gyógyítás érdekében.
Erről jutott eszembe a technikus, az összes technikus, akiket nem ismer a kutya sem, miközben azon dolgoznak, hogy legyen koncert, „csak hang legyen és fény”, hogy a szupersztárok egyáltalán fel tudjanak menni a színpadra,
ahol aztán megszólal majd a muzsika, ami a láthatatlan szürke eminenciások nélkül sosem szólalna meg! Nélkülük nincs koncert, nincs előadás, de most mégis mindenki csak arról beszél, hogy milyen szörnyű helyzetbe kerültek az előadók, merthogy nincs fesztivál, nincs buli, bezárt a bazár. Ez a forma nagyon megmaradt. Valami hihetetlen, hogy mennyit dolgozott ott, akkor, az orrunk előtt az Oroszlános udvarban. Mint egy droid, akit rákapcsoltak a hálózatra. „Menj át a másik oldalra, gyere vissza, nézd meg lentről te is, most menj fel újra…” Már nekem volt kellemetlen, de tényleg! Rengeteg roadot láttam már, de valahogy nem akartam lefényképezni egyiket sem. De ő, akkor és ott, azt gondoltam, hogy megérdemel egy fényképet. Egyszerűen jár neki, és kész!
Ők azok, akik most tömegével veszítették el a munkájukat, de nem kerülnek be ezzel a hírekbe.
A zseniális világosító, a briliáns hangosító, akinek megszólal a kezében a színpad, most alkalmi munkákból próbál megélni. Megpróbálja előhívni, hogy húsz évvel ezelőtt ő még vízvezetéket is szerelt vagy villanyt. Csatornapucolást, esetleg burkolást vállalt, vagy árufeltöltőnek állt egy szuper-hipermarketben. Közben meg azon veszekszik a zenész szakma, hogy jogosan vagy jogtalanul kapott-e pénzt az Artisjustól X vagy Y.
És ezzel a technikussal mi lesz? Ő csak simán haljon éhen, hiszen végül is nem csinál semmit, csak lehetővé teszi az Artisjus támogatottjának, hogy felmehessen a színpadra. Ez meg ugye, kit érdekel?
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
hírlevél
