Vizuál

KÉP-regény: Helló röfik!

2019.06.28. 15:00
Ajánlom
Ha jobban belegondolok, a gyanógeregyei Mariska néninek gyakorlatilag ledolgozhatatlan versenyelőnye van a riberinhokkal szemben, mert nem kell olyan problémákkal megküzdenie, hogy jön egy oroszlán és elviszi a malacokat az ólból.

Enni nyilván kell valamit, mert így van a rendszer kitalálva, és ha az ember hirtelen arra eszmél, hogy egy esőerdő közepén él, akkor ez azért felvet bizonyos anomáliákat. Van a vadászat-halászat opció, a befogott állatok városi értékesítése, néhány kalandvágyó amerikai turista megkopasztása, aztán kábé ennyi.

Azt tudtam, hogy a világ minden táján hizlalnak disznókat szigorúan háztáji jelleggel, már ahol megeszik egyáltalán, de azt gondoltam, hogy ennek azért megvannak a behatárolt keretei, azonban lassan rájövök, hogy a Szaharában csak azért nem láttam disznóólat, mert a tuaregek jobban kedvelik a tevét nyárson egészben.

Az Amazonas vízgyűjtő területén 5-8 millióan élnek, három különböző társadalmi csoportban. Az őslakos indiánok, a riberinhok, akiket kaboklóknak is neveznek és az új-kolonisták, a legújabb kor telepesei. Hogy vajon miért költözik egy átlagember a dzsungelbe, azt teljesen még nem raktam össze, de szakértők bevonásával folytatom a vizsgálatot.  Korábban már többször találkoztam riberinhokkal, de ez a dzsungeldisznó tartás azért kétségkívül meglepő, és kreatív mutatvány volt. A Rio Negrón, a brazil Manaustól 30 kilométerre, egy kajmánfarmon futottam bele az ólba, ami, mint kiderült sokkal több problémát okoz a helyieknek, mint nem. Először is este jön a jaguár, mert ő is szereti a malachúst, és bár eredetileg tapírokat fogyaszt szakmányban, azért egy bekészített malacpecsenyének elég nehezen tud ellenállni. A jaguárról azt kell még tudni, hogy egyáltalán nem jön zavarba, ha egy ember megpróbálja útját állni, ezért aztán olyan helyre kell tenni a disznókat, hogy a nagymacska ne férjen hozzájuk. Ezt nem mindig sikerül száz százalékban lehozni, így aztán akadnak veszteségek.

Amazonia-155021.jpg

Amazónia (Fotó/Forrás: morpho)

Ha jobban belegondolok, a gyanógeregyei Mariska néninek gyakorlatilag ledolgozhatatlan versenyelőnye van  a riberinhokkal szemben, mert nem kell olyan problémákkal megküzdenie, hogy jön egy oroszlán és elviszi a malacokat az ólból. És akkor még nem beszéltünk a malacok kajájáról. A moslék, malactáp vagy kukoricadara fogalma egy átlagos dzsungelben értelmezhetetlen, ezért a malacok halat zabálnak éjjel nappal. Más nincs is. Ez esetünkben nem lazacsztéket jelent, hanem olyan apróhalakat, amivel a telepesek nem tudnak mit kezdeni, megenni nem lehet, mehet a disznónak. „Drágám, reggel hat óra, ki kell mennem halászni a disznóknak….” Az utolsó és egyben legkomolyabb probléma a disznóvágás abszolválása. Nem csinálnak a 42 fokban klasszikusnak nevezett disznóvágást, reggeli pálinkázással, bögre forró vérrel és nincs kolbásztöltő verseny sem, vagy van csak erről csúnyán lemaradtam. Szóval a legnagyobb problémát a „mit csináljunk a hússal”, kezdetű kérdés okozza. Padlásra mindenesetre nem szerencsés kisgömböcöt akasztani, mert egyrészt nincs padlás, másrészt a 95%-os páratartalom miatt amúgy is hülyeség.

A húst végül apró darabokra vágják és tűz fölött csontkeményre szárítják. Ez később főzés közben némileg megpuhul, mindenesetre nekem az első kóstolás után nem a szűzpecsenye ízvilága ugrott be először, hanem valami más, ami leginkább a szárított fügére hajazott, csak talán nem volt annyira édes. Tehát ha valaki az esőerdő közepén akar malachúst enni, annak egyrészt be kell szereznie a jószágokat, akiket aztán meg kell védeni a pumától (tényleg, az is van), meg a jaguártól, aztán jön a hajnali halászat, hogy végül a szárított hússal kopogjunk át a szomszéd fazendára. Egyébként a közeli Manausban egy kiló disznóhús ára kb 3 dollár körül mozog, ha meg egy kabokló ugyanazon a piacon elad egy befogott lajhárt, papagájt, kígyót, akármit azért kap vagy 300-at. Lajhár meg van az erdőben egy halommal, és némi famászás után könnyen begyűjthető. Szóval továbbra sem értem az egészet, bár lehet, hogy az egyórás városi kenuzás tartja vissza a riberinhokat a könnyen elérhető malachústól, így inkább marad a háztáji. Összefoglalva a dolgot, a dzsungeldisznó hízlalás, inkább hülyeségnek tűnik, mint nem.

(morpho)

Aki többet akar tudni a riberinhokról, az olvashat róluk itt!

Aki pedig csak a szemének hisz, az további képeket talál itt!

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Klasszikus

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Plusz

„A legelsők közt omlott össze és az utolsó lesz, ami talpra áll” – válságban a magyar zeneipar 

A hazai könnyűzene és azt működtető zeneipar szinte a járvány első pillanatában leállt és lefagyott. Koncertek, turnék, fesztiválok maradnak el, egy teljes iparág maradt az egyik pillanatról a másikra munka és bevétel nélkül, s persze a kreativitás terepei is beszűkültek és átalakultak. Zenészeket és zeneipari embereket – szervezőket, menedzsereket, sajtósokat, újságírókat – kérdeztünk arról, hogy mi történik velük most, hogyan élik meg a járványidőszakot és a válságot.
Klasszikus

Az interneten közvetítik a János-passiót a lipcsei Tamás-templomból

A koronavírus-járvány ellenére fel fog csendülni Johann Sebastian Bach János-passiója a lipcsei Tamás-templomban nagypénteken, az eseményt az interneten élőben közvetítik, és együtt éneklésre biztatják a nézőket.
Vizuál

A népharag miatt nem pótolta a Milói Vénusz karjait a Louvre restaurátora

A karokon kívül ékszerek és festék is volt eredetileg a szobron. Kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel az alkotást egy földműves.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Virsliárus a pesti utcán – Éjszakai életkép az 1930-as évekből

A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára kitűnő műtárgyvédelmi körülményeket biztosító raktárának köszönhetően ma is részletgazdag képet ad ez az 1930-as évekből származó, villanófénnyel készült életkép.
Vizuál magazin

A népharag miatt nem pótolta a Milói Vénusz karjait a Louvre restaurátora

A karokon kívül ékszerek és festék is volt eredetileg a szobron. Kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel az alkotást egy földműves.
Vizuál gyász

Elhunyt Honor Blackman, egykori Bond-lány

A brit színésznőt 94 éves korában érte a halál, békésen, otthonában halt meg természetes okok következtében.
Vizuál magazin

A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján

A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.
Vizuál hír

„Nemcsak ez a helyzet kivételes, hanem az idei döntésünk is” - A MúzeumCafé idei díjazottjai

Mivel ez az időszak is rendhagyó – meg persze rendkívüli –, a MúzeumCafé című folyóirat idei díjkiosztása is csúszik a vészhelyzet feloldása utáni időkre. De már nyilvánosságra hozták, kinek ítélték oda 2020-ban a rangos MúzeumCafé-díjat.