Én nem igazán járok síelni. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert macerás. Egy csomó cumót kell hozzá beszerezni, és kell keresni egy helyet, ahol még van normális hó. Aztán oda kell utazni, szállás, felvonóbérlet meg egy csomó idegesítő ember a hegyen. Egyre kevesebb lejtőn egyre többen. Inkább meghallgatom a síelni járó barátaim vicces történeteit a sípályák menti kocsmákról meg a helyi baleseti sebészet hatékonyságáról. Illetve most már ez sincs, ugyanis a síelni járó barátaim sem járnak már síelni.
Ennek konkrétan az az oka, hogy nincs hó.
Legalábbis ahová eddig jártak, ott a pályák rendre bezárnak és magasabbra költöznek, vagy előkerül a hóágyú, ami egy gigantikus CO2 kibocsájtó eszköz, ráadásul az a hó, amit csinál, csak hasonlít az igazira.
Látszólag semmi köze az egészhez, de a hivatalos feljegyzések kezdete óta nem volt olyan alacsony a Duna vízállása márciusban, hogy Budapesten előbukkanjon az úgynevezett Ínség-szikla. A Gellért-hegy közelében lévő sziklatömb csak akkor figyel kifelé a Dunából, ha a vízállás a 95 centimétert sem éri el.
Azonnal a 2018-as rekordalacsony vízállás jutott az eszembe, amikor napokig a kiszáradó Dunát fényképeztem. Amikor 2018-ban az Ínség-szikla felszínre került, akkor az extrém száraz időjárás miatt nyár végétől egészen késő őszig, összesen 73 napon keresztül lógott ki a vízből. 2018 augusztusának rendkívül száraz és forró időjárása miatt emberemlékezet óta nem látott, alacsony vízszint alakult ki több nagy, európai folyón. Mivel az ősz is száraz, meleg és nagyon csapadékszegény volt, ezért többek között Németországban, Ausztriában és Magyarországon a Duna vízszintje történelmi mélypontra süllyedt. 2018. október 25-én a Dunán, Budapestnél reggel 9-kor 38 cm volt a vízállás, amivel 71 éves rekord dőlt meg. Az átlagos vízmélység amúgy 300 cm körül van, a 2013-as rekordárvíz csúcspontján ez 891 cm volt.
Ezek a számok persze nem a tényleges vízmélységet jelölik. A nagyobb folyókon a 19. században határozták meg a nulla pontok magasságát, amit egy kiválasztott év legalacsonyabb vízmagasságához rögzítettek. A nulla így csak egy viszonyítási pont, amelyhez képest a relatív vízállásokat határozzák meg. Tehát ha Budapesten a vízállás nulla centiméter lenne, az nem jelentené azt, hogy száraz lábbal át lehetne kelni a folyón, a víz mélysége még ebben az esetben is jó néhány méter.
Emlékszem, hogy akkor a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt rengeteg furcsaság került elő a folyóból.
Előbukkant például egy autó, amelyben egy hét éve eltűnt férfi földi maradványai lehettek. Szenzációs kincsekre leltek a régészek, színarany pénzérmék, különleges fegyverek keveredtek elő a leapadt Dunából, továbbá hajóroncsok, régi háborús járművek, sírkövek, évtizedek óta nem látott sziklák, régi hidak maradványai bukkantak a felszínre, sőt a budapesti Margit híd középső pillérjében lévő, mindig víz alatt lévő alagút száraz lábbal is átjárhatóvá vált.
Turisták a Margit hídnál, 2018 október (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
A rekord alacsony vízállás sokakat csábított a folyóhoz, a medréből szárazra került szakaszokat fényképező és kőtornyokat építő turisták lepték el. Valahogy nem tűnt senki olyannak, mint aki aggódik. Inkább „csak” érdekességnek tekintették az emberek az egészet, ami úgyis elmúlik egyszer. Na, most ehhez képest felhívnám a figyelmet, hogy most március (!!!) van. Nem a nyár vége, amikor hónapokon keresztül párolognak a tavak és a folyók, hanem a tavasz még el sem kezdődött, és már most nincs víz az európai folyókban.
Ha ehhez hozzácsapódik a szokásos nyári hőség, akkor szeptemberre mi marad? Majd lehet menni megint szelfizni a Margit hídhoz.
Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ klíma testületének alelnöke szerint „azt látjuk, hogy pontosan az éghajlatváltozás miatt különösen az alacsony tengerszint feletti magasságú hegyvidékeken nagyon kevés hó maradt meg. Ez azt jelenti, hogy az a hó, ami ilyenkor olvad és ilyenkor duzzasztja a folyóvizeinket, a Dunát, most elmaradt, és nem csak a folyókban kevesebb most a víz, hanem a talajnedvesség szintje is alacsonyabb a kívánatosnál.”
A klímakrízis miatt egyre kevesebb hó esik, és egyre korábban apadnak ki az Alpok természetes víztározói, konkrétan a gleccserek és a patakok. A dolog érdekessége, hogy az elmúlt 15 évben a dunai áradásokért ugyancsak az Alpokban hirtelen megolvadó gleccserek voltak a felelősek. De ezek a gleccserek lassan teljesen eltűnnek, és így a közeljövőben rendszeresen lehet számítani rekord alacsony vízállásra a nagy, európai folyókon.
Hogy aztán mikor jutnak el odáig a világszerte egyre nagyobb hülyeségekbe beleálló politikusok, hogy a jelen legnagyobb problémájával, az egész emberiség létét veszélyeztető klímakrízissel foglalkozzanak a vámháborúk helyett, azt egyre nehezebb megmondani.
Talán amikor már sehol sem tudnak majd síelni, mert sehol nem lesz hó, akkor személyes problémának fogják tekinteni a kérdést. Csak akkor már teljesen mindegy lesz, hogy ki mit gondol az egészről.
Addig meg marad egymás hasznos csesztetése a mindenféle platformokon. Pedig javaslom, hogy vessenek egy pillantást az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) friss fenntarthatósági jelentésére. A síelés és a vízisportok nemigen kerülnek szóba, de a húszoldalas dokumentum szerzői szerint az egyre gyorsuló globális felmelegedés hatásai hatalmas károkat és életekben mérhető veszteségeket okoznak a világ minden részén.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Turisták a Margit hídnál, 2018 október (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
