Szerintem minden magyar fotósnak van egy Jancsó-képe. Legalább is azoknak, akik nem 2014. január 31. után tértek erre a rögös pixelekkel telepakolt útra. Most nem a rendezővel kapcsolatos benyomásokra gondolok, hanem egy materiálisan vagy digitálisan megjeleníthető fényképre. Ezek nagy része nem is azért született, mert kimondottan Jancsót akartunk fényképezni, hanem azért mert belebotlottunk a rendezőbe úton-útfélen.

Élete utolsó évtizedében, mikor már nyolcvan körül mozgott, akkor is úgy érezte vele kapcsolatban az egyszeri fotográfus, hogy nemcsak mindenhol ott van, de néha mintha nem is egy lenne belőle. Tök komolyan!

Aznap, mikor ez a kép készült, háromszor is találkoztunk, pedig egyiknél sem tudtam, hogy ő is ott lesz. Ez a kép az első alkalomkor készült, valamikor délelőtt. 1996-ot írtunk.

Jancsó Miklós 1996-ban

A Főváros akkori kulturális vezetése gondolt egy hirtelent és befogadó teátrummá alakította át a Thália Színházat. A társulat egy tiltakozással egybekötött sajtótájékoztatót tartott egy budai étterem kertjében, ahol szolidaritásból Jancsó Miklós is megjelent. Az égvilágon nem csinált semmit, nem beszélt senkivel, csak rágyújtott a pipájára és a sajtómunkásokkal együtt végighallgatta a szomorú színészeket. De valahogy mégis csak növelte jelenlétével az esemény súlyát. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, és talán nem is kell. Lehet az is, hogy csak miattam jött el, hogy megcsinálhassam róla ezt a fényképet.

Aztán pár órával később beugrottam egy budai bevásárlóközpontba. Az egyik könyvesboltban már messziről kiszúrtam Jancsót. Szórakoztató volt, ahogy előadta magát az eladó hölgyek gyűrűjében. Nyoma sem volt a délelőtti visszafogottságnak. Mulattatott, hogy a rengeteg arca közül egy napon láttam kettőt, amiből aztán három lett. Késő este mentem fotózni az Almássy térre, ahol egy szerb figura Cseh Tamás dalokat énekelt szerbül. Most a produkció értékelésétől eltekintenék, de Jancsó Miklóstól nem tudok, mert ott is jelen volt. Itt azért már meghökkentem. Rám nézett, és csak annyit mondott: Megint? Fülig ért a szám. Úgy látszik, megint. Aztán persze még sokszor, de egy napon háromszor, random helyszíneken, egy közel kétmilliós városban?!

Később másoktól is hallottam, hogy hasonló történt már velük is, mert Jancsó tényleg mindig és mindenhol ott van. Ezért is lehet, hogy mindenkinek van egy Jancsó-képe.

Nekem a kilencvenes évek Jancsója jutott, amikor nem forgatott állandóan, ezért is ért rá elmenni mindenhová. Szerintem szerencsém volt. Az évtized végén kevesebb ideje lett, mert nekilátott a Kapa-Pepe hexológiának. Pár hete megkerestek a Budapesti Őszi Fesztivál szervezői, mert képet kerestek a fesztivál plakátjára, és ez a kép is felmerült. Aztán végül egy másik fotós másik képét választották, amivel nincsen semmi baj, nagy ám a merítés, sőt, igazolja a kezdeti alapvetést, miszerint minden fotósnak van egy Jancsó-képe.

Jancsó Miklós 2021. szeptember 27-én lenne száz éves.