Tegnap olvasom, hogy Banksy, korunk talán legnagyobb hatású képzőművésze, új képpel jelentkezett Bristolban. A Banksy jelenségről már több posztot is írtam, és azt gondoltam, hogy nem találok új vetületet a dologban, de tévedtem. Banksyben a mondani valón túl az a zseniális, hogy a képei köztereken láthatók, bárki megnézheti őket bármikor. Sőt, egy-egy alkotása jelentősen megdobja a környékbeli hotelek és kocsmák forgalmát. Oké, tudom, hogy ez jelenleg nem aktuális, de alapesetben így szokott lenni, ezzel a mostani helyzettel pedig semmiképpen sem terveznék hosszútávra.
Ami viszont erről az egészről eszembe jutott, az a XVI. század legnagyobb hatású képzőművésze, bizonyos Michelangelo Buonarroti. Talán meglephet valakit, hogy párhuzamot vonok kettejük között, de Michelangelo ötletei, látványvilága és őrült élete pontosan elég volt ahhoz, hogy ő legyen Itália kedvence Firenzétől Rómáig, a Mediciektől a római pápákig. Az mindenesetre kétségkívül különbség köztük, hogy Michelangelo jellemzően belső terekbe tervezte szobrait és festményeit. Már az ezerötszázas években is sokkal nehezebb volt egy mezei halandónak megtekinteni a szobrait, mint manapság egy Banksy festményt, de a legviccesebb az, hogy ez túl sokat azóta sem változott.
Michelangelo szobrait gyakorlatilag kizárólag pénzért lehet megnézni.
Főleg olasz templomok élnek egy igencsak élelmes trükkös megoldással: Olaszországban a templomok természetesen ingyenesen látogathatók, ezzel nincs is semmi gond, csak azok a fránya szobrok meg a fény viszonyrendszere van ügyesen szabályozva. A szobrok – főleg a híresebbek– tök sötétben figyelnek a templom mélyén. Megfigyeltem, hogy direkt úgy van az árnyékolás megoldva, hogy ha bejutna némi természetes fény, akkor is megakadályozzák.
Na, de akkor hogy csináltam ezt a képet, ami egyébként Michelangelo egyik leghíresebb szobra, a Mózes, amely a római San Pietro in Vincoli templomban tekinthető meg, sőt nemrég új világítást kapott? Na, itt van a trükk! A világítás ugyanis nem megy állandóan. De a villanykapcsoló két-három euróért működik, és ezért nagyjából egy percre világítja meg a szobrot, aztán lekapcsol. Szóval,
hogyha az ember rendesen meg szeretné nézni, vagy ne adj isten, le szeretné fényképezni, akkor elég mélyen a zsebébe kell nyúlnia, vagy meg kell várnia egy német turistacsoportot.
Azt gondolom, hogy korrektebb lenne inkább belépőt szedni, mint így trükközni.
Jut eszembe, Michelangelo életének egyik főműve a Sixtus kápolna mennyezetfreskója, ami ugyebár egy templomban van, tehát ingyenes, csakhogy előtte kötelező bemenni a Vatikáni Múzeumba és a könyvtárba, ami meg ugye, egy múzeum, tehát nem ingyenes. A kápolnába más út pedig nem vezet.
Na, ehhez képest Banksy, nem hogy pénzt nem kér a turistáktól,
de még a nevét sem árulja el. Aztán ki tudja, hogy lesz ez az egész kb. ötszáz év múlva.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Michelangelo: Mózes (fotó: Hegedűs Ákos / Morphoto)