„New York egész látképét elpusztították. Amikor ideköltöztem, el voltam ragadtatva tőle, most pedig már undorító. Ezeknek az új épületeknek nincs identitásuk, nincs dizájnjuk. Elvesztettük New York jellegét, és ez összetöri a szívemet.” Ezt bírta mondani Tom Clark a Guardian újságírójának, sőt még azt is hozzátette, hogy eddig a kanapéjáról nézte az Empire State Buildinget, de most, hogy épült az ablak elé egy 57 emeletes toronyház, már nem lát mást, csak az üvegablakokat. Hát kemény!
Ja, hogy ki az a Tom Clark? Fogalmam sincs. De itt nem a személy a fontos, hanem az úgynevezett probléma. Emlékszem, amikor húsz évvel ezelőtt Budapesten lebontották a földszintes lakásommal szembeni, szintén földszintes házat, és építettek helyette egy kétemeleteset, olyan kevés fény jött be az ablakon, hogy az összes szobanövényt át kellett költöztetni a lakás másik, fényesebb végébe. De hát ez ilyen. Ha egy ház nem bontja meg a városképet, akkor nincs mit tenni, idomulni kell az új helyzethez. Na most, ha teszem azt, nem egy kétszintes házat húznak fel elém, hanem egy felhőkarcolót, akkor nyilván nemcsak nekem tűnt volna fel a probléma, hanem egy egész városnegyed háborodik fel. De ez ugye Budapest.
Na, ha ezt a logikai rendszert New Yorkra vetítem rá, akkor ott leginkább egy földszintes motel verné ki a biztosítékot. Merthogy nem tudom, hogy Tom Clarknak feltűnt-e már, hogy
egy olyan városban lakik, ahol a felhőkarcoló uszkve száz éve alaptartozéknak számít.
Sőt, nem kevés van belőle, hanem rengeteg. Az egész város tele van velük pakolva és nagyjából minden eltakar, meg kitakar mindenhonnan mindent. Azt is erősen gyanítom egyébként, hogy már régóta feltűnhetett Tom Clarknak, hogy épül a szomszédban egy új felhőkarcoló. Vélhetően nem úgy ébredt egyik reggel, hogy egyszer csak ott volt. Tudom, hogy gyorsan húzzák fel ezeket, de ennyire azért nem. Még az lehet, hogy Tom Clark hosszú külszolgálaton vett részt, és hazaérve döbbent meg a látványon, de ez sem túl valószínű, mert ezt a felhőkarcolót 2017-ben kezdték építeni, aztán a Covid megakasztotta az egészet, ezért húzódott az átadás mostanáig.
New York One57 (Fotó/Forrás: Morpho)
Na, és akkor ezen a ponton sok minden jutott az eszembe. Nem kellett sokat keresgélnem a New Yorkban készült képeim között, amíg megtaláltam az itt látható épületet, név szerint a One57 nevezetű felhőkarcolót. A One57-et a francia sztárépítész, Christian de Portzamparc tervezte, és azért érdekes, mert itt adták el New York történetének első olyan lakását, amely átlépte a 100 millió dolláros álomhatárt (egy tetőtéri duplexért fizetett ennyit egy titkos vásárló). Hát itt érkeztünk meg a probléma gyökeréhez. Ugyanis ezek a ceruzavékony toronyházak épülnek mostanság nagy tételben Manhattanben, és egyik sem a városi bérlakásprogramot vagy a kollégiumi férőhelyeket támogatja, hanem méregdrága luxuslakások épülnek milliomosoknak, akik ha jó magasra költöznek, akkor egyáltalán nem zavarja őket az sem, ha teszem azt építenek mellé egy másik ceruzaházat, más milliomosoknak, mert hát a városképbe simán belefér. New Yorkban egyébként nehéz lenne konkrét építészeti összképet megfogalmazni, mert
az elmúlt száz évben csak azt tartották szem előtt, hogy mivel kevés a hely, az épület jó magas legyen.
A One57 külseje hivatalosan egy lefelé zúduló vízesésre emlékeztet. A homlokzatot nagyjából 8400 egyedi üvegpanel borítja, amelyek különböző kék és sötét árnyalatokban játszanak, így a felhőkarcoló mintázata folyamatosan változik attól függően, hogyan esik rá a napfény. A tervező Portzamparc elmondása szerint a keleti és nyugati oldalak pixeles hatású üvegfelületeit Gustav Klimt osztrák festőművész munkái inspirálták. Hát így ránézésre akár ezt is gondolhatom, meg gondolhatok egészen mást is, az építészet már csak ilyen, viszont nincs két egyforma toronyház New Yorkban. Még a lerombolt Világkereskedelmi Központ ikertornyai sem voltak egypetéjűek. Az egyik magasabb is volt, mint a másik.
Lehet, hogy az egész csak azért van mert nekem nincs lakásom New Yorkban, de nem igazán tudom átérezni Tom Clark problémáját a Manhattanben mostanság egymás után felhúzott, ultramagas, ceruzavékony felhőkarcolók miatt. Ezt a képet sem volt könnyű megcsinálni. Alig találtam olyan nézőpontot, ahonnan valamennyire látszik a tervező által megálmodott, pixeles hatású Klimt-vízesés. De azért sikerült. Lehet, hogy Tom Clarknak csak arrébb kéne költöznie egy másik lakásba, ahonnan megint a kanapéjáról láthatja az Empire State Buildinget, egészen addig, amíg nem húznak fel egy újabb luxusceruzát az orra elé.
A KÉP-regény angolul a morphoto.eu oldalon olvasható.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: New York One57 (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
