Írhattam volna verklit is, csak akkor túl kéne magyarázni az egészet. T. Szabó Ervinről, az elmesélhetetlen életművészről találtam egy hülye képet, és hát, a hozzá tartozó sztori is elég hülyének tűnik, de ennek eldöntését inkább az olvasókra bíznám. Ha valakinek nem mond semmit a neve, az ne izgulja túl magát. A budapesti undergroundon és néhány kisebb filmszerepen kívül leginkább onnan ismert, hogy ő a Moszkva tér című filmben feltűnt Szabó Simon színész-rendező apukája.
T. Szabó Ervinről írtam már korábban, és hát, az az igazság, hogy olyan sokat dolgoztunk együtt és annyi hülyeségbe szaladtunk bele, hogy egy teljes évadot meg tudnék tölteni az Ervines sztorikkal.
Ráadásul ezen a képen nem azért van rajta, mert poénból lefényképeztem, hanem mert pénzt kaptam érte, ez egy konkrét munka volt.
Igen, azért kaptam pénzt, mert lefényképeztem a kollégámat, amint éppen hölgyek társaságában, hülye szerkóban tornázik egy tükör előtt. Tényleg nem lehet őt elmesélni, a személyisége annyi aspektusból megközelíthető, erősen kiemelt hülyeségfaktorral, hogy valahányszor megpróbáltam, mindig kudarcot vallottam. Biztos mindenki ismer legalább egy ilyen embert, úgyhogy gondoljatok arra.
T. Szabó Ervin (Fotó/Forrás: morpho)
Esetünkben arról volt szó, hogy összecimborált egy nővel, aki különféle gerincbántalmak enyhítését célzó, speckó tornát tolt kizárólag nőknek, és hát, mivel Ervinnek porckorongsérve volt, megdumálta a hölgyet, hogy kivételesen tekintsen el a nemi viszonyoktól és őt is vegye be egy terápiás kurzusba, cserébe meg jól megírja az újságba a sztorit, és ezzel reklámot csinál a helynek. Na, ezért kellett nekem fényképeznem, de nem a fotós része volt a sztori origója, hanem a helyszínre vezető út.
Már nem emlékszem pontosan, hova kellett menni, de nem volt túl bonyolult, vagy távoli helyen, mégis itt borult meg a történet. Mintegy fél órával hamarabb elindultunk a szerkesztőségből, mondván, hogy torna előtt igyunk meg valamit. Merthogy egy vodka csak segít a lazulásban. Volt a közelben egy szakadék pincekocsma kispiszkos becenéven, itt legurítottunk vagy három vodkát, mert hát itatja magát, meg pár sört is letoltunk kísérőnek. Ervin itt megakadt, mondván, hogy megéhezett a piára és hát, üres gyomorral ő nem tud tornázni, de szerencsére ismer két sarokra egy jó kifőzdét, ahol isteni a böllérmáj, és amúgy is még egy csomó időnk van. Sajnos mire fél négy magasságában odaértünk, a máj elfogyott és hát, a többi kaja is, de ha már ott voltunk, megkóstoltuk a hely italspecialitását, az ágyas szilvapálinkát.
Éppen csak az íze végett, betoltunk vagy hármat-négyet.
Ervinnek itt eszébe jutott, hogy ha megyünk két megállót a villamossal, akkor ott pont van egy jó kis olasz étterem, és egy tál spagetti majd felszívja az alkoholt. Itt tettem egy halovány kísérletet, hogy talán jelezni kéne a hölgynek, hogy késünk vagy fél órát, de Ervin leintett. Ne viccelj! Én írók róla nem? A tornáról nem tett említést, viszont a villamosról észrevette Simon fiát a Nyugatinál, ezért gyorsan leszálltunk, úgymond köszönni. Ebből végül egy utcán integetés lett a körút két oldaláról, de ha már ott voltunk, Ervin gondolta, beköszön egy barátjának, aki egy bárt üzemeltetett a Jókai utcában.
A harmadik tequila után meglehetősen emelkedett hangulatban hívtuk fel a gyógytornászt, hogy hát, nekünk mind szakmailag, mind emberileg sokkal jobb lenne a második órán részt venni, ami csak egy óra múlva kezdődik, és bár teltház volt, a hölgy volt olyan kedves és belement a kérésbe. Hát, rengeteg időnk van, mondta Ervin. Még bőven be tudunk ugrani a közeli teázóba, kicsit felfrissülni. Úgy a harmadik sör után már annyira fel voltunk frissülve, hogy újra telefonálni kellett, hogy hát, közben annyira felgyülemlett a tennivaló, hogy csak az utolsó órára érünk oda, és mire délután három helyett este hétkor hullarészegen megérkeztünk a tornára, én már túl voltam mindenen.
Leginkább az lepett meg, hogy Ervin, 48 évesen, mindezek után simán végignyomta az órát, miközben én alig láttam ki az arcomból. Az évek, meg a rutin, ugye. A következő évben riportkészítés címen még végigturnéztuk Magyarország összes kocsmáját Nagykanizsától Nyíregyházáig, aztán Ervin porckorongsérve már olyan méreteket öltött, hogy kés alá kellett feküdnie. A műtét másnapján komplikációk léptek fel… Ez 1998-ban volt. Azóta próbálom őt elmesélni.
hírlevél
