Vizuál

KÉP-regény: Kíntorna

2020.04.24. 16:50
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten egy szokatlan fényképezésről és egy rögtönzött kocsmatúráról ír.

Írhattam volna verklit is, csak akkor túl kéne magyarázni az egészet. T. Szabó Ervinről, az elmesélhetetlen életművészről találtam egy hülye képet, és hát, a hozzá tartozó sztori is elég hülyének tűnik, de ennek eldöntését inkább az olvasókra bíznám. Ha valakinek nem mond semmit a neve, az ne izgulja túl magát. A budapesti undergroundon és néhány kisebb filmszerepen kívül leginkább onnan ismert, hogy ő a Moszkva tér című filmben feltűnt Szabó Simon színész-rendező apukája. 

T. Szabó Ervinről írtam már korábban, és hát, az az igazság, hogy olyan sokat dolgoztunk együtt és annyi hülyeségbe szaladtunk bele, hogy egy teljes évadot meg tudnék tölteni az Ervines sztorikkal.

Ráadásul ezen a képen nem azért van rajta, mert poénból lefényképeztem, hanem mert pénzt kaptam érte, ez egy konkrét munka volt.

Igen, azért kaptam pénzt, mert lefényképeztem a kollégámat, amint éppen hölgyek társaságában, hülye szerkóban tornázik egy tükör előtt. Tényleg nem lehet őt elmesélni, a személyisége annyi aspektusból megközelíthető, erősen kiemelt hülyeségfaktorral, hogy valahányszor megpróbáltam, mindig kudarcot vallottam. Biztos mindenki ismer legalább egy ilyen embert, úgyhogy gondoljatok arra.

TSzaboErvin-164203.jpg

T. Szabó Ervin (Fotó/Forrás: morpho)

Esetünkben arról volt szó, hogy összecimborált egy nővel, aki különféle gerincbántalmak enyhítését célzó, speckó tornát tolt kizárólag nőknek, és hát, mivel Ervinnek porckorongsérve volt, megdumálta a hölgyet, hogy kivételesen tekintsen el a nemi viszonyoktól és őt is vegye be egy terápiás kurzusba, cserébe meg jól megírja az újságba a sztorit, és ezzel reklámot csinál a helynek. Na, ezért kellett nekem fényképeznem, de nem a fotós része volt a sztori origója, hanem a helyszínre vezető út.

Már nem emlékszem pontosan, hova kellett menni, de nem volt túl bonyolult, vagy távoli helyen, mégis itt borult meg a történet. Mintegy fél órával hamarabb elindultunk a szerkesztőségből, mondván, hogy torna előtt igyunk meg valamit. Merthogy egy vodka csak segít a lazulásban. Volt a közelben egy szakadék pincekocsma kispiszkos becenéven, itt legurítottunk vagy három vodkát, mert hát itatja magát, meg pár sört is letoltunk kísérőnek. Ervin itt megakadt, mondván, hogy megéhezett a piára és hát, üres gyomorral ő nem tud tornázni, de szerencsére ismer két sarokra egy jó kifőzdét, ahol isteni a böllérmáj, és amúgy is még egy csomó időnk van. Sajnos mire fél négy magasságában odaértünk, a máj elfogyott és hát, a többi kaja is, de ha már ott voltunk, megkóstoltuk a hely italspecialitását, az ágyas szilvapálinkát.

Éppen csak az íze végett, betoltunk vagy hármat-négyet.

Ervinnek itt eszébe jutott, hogy ha megyünk két megállót a villamossal, akkor ott pont van egy jó kis olasz étterem, és egy tál spagetti majd felszívja az alkoholt. Itt tettem egy halovány kísérletet, hogy talán jelezni kéne a hölgynek, hogy késünk vagy fél órát, de Ervin leintett. Ne viccelj! Én írók róla nem? A tornáról nem tett említést, viszont a villamosról észrevette Simon fiát a Nyugatinál, ezért gyorsan leszálltunk, úgymond köszönni. Ebből végül egy utcán integetés lett a körút két oldaláról, de ha már ott voltunk, Ervin gondolta, beköszön egy barátjának, aki egy bárt üzemeltetett a Jókai utcában.

A harmadik tequila után meglehetősen emelkedett hangulatban hívtuk fel a gyógytornászt, hogy hát, nekünk mind szakmailag, mind emberileg sokkal jobb lenne a második órán részt venni, ami csak egy óra múlva kezdődik, és bár teltház volt, a hölgy volt olyan kedves és belement a kérésbe. Hát, rengeteg időnk van, mondta Ervin. Még bőven be tudunk ugrani a közeli teázóba, kicsit felfrissülni. Úgy a harmadik sör után már annyira fel voltunk frissülve, hogy újra telefonálni kellett, hogy hát, közben annyira felgyülemlett a tennivaló, hogy csak az utolsó órára érünk oda, és mire délután három helyett este hétkor hullarészegen megérkeztünk a tornára, én már túl voltam mindenen.

Leginkább az lepett meg, hogy Ervin, 48 évesen, mindezek után simán végignyomta az órát, miközben én alig láttam ki az arcomból. Az évek, meg a rutin, ugye. A következő évben riportkészítés címen még végigturnéztuk Magyarország összes kocsmáját Nagykanizsától Nyíregyházáig, aztán Ervin porckorongsérve már olyan méreteket öltött, hogy kés alá kellett feküdnie. A műtét másnapján komplikációk léptek fel… Ez 1998-ban volt. Azóta próbálom őt elmesélni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Díjat nyert Cserhalmi György és Dunai Tamás Los Angelesben – Nézd meg közös kisfilmjüket!

Az Independent Short Awards online gáláján havi szinten díjazza a fesztiválra beküldött, hazájukban már sikerrel bemutatott alkotásokat. A véletlenszerűen kiválasztott és meghívott szakértők a nagy kitüntetésekhez hasonlóan itt is különböző kategóriákban értékelik a műveket, amikkel a világ minden tájáról lehet pályázni.
Plusz

Petőfi menedzsere – Takács Ákos a Kult50-ben

Ezreket mozgat meg, százezreket ér el. A Red Bull Pilvaker ötletes performance-ként indult, mára viszont komoly misszióvá vált, amely kreatív módon népszerűsíti a magyar irodalmat a fiatalok körében. Ötletgazdája, Takács Ákos talán maga sem gondolta az elején, hova jut majd el a kezdeményezésük.
Zenés színház

A legkiemelkedőbb művészeket díjazták a Magyar Operett Napján

Immár hagyomány, hogy a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának évfordulóján – amit 2002 óta a Magyar Operett Napjaként tartanak számon – díjazza az évadban legjobb teljesítményt nyújtó színészeket.
Könyv

Zsigerien ismerős történetek Szöllősi Mátyás új könyvében

Feszes, izgalmas és jelenkori próza Szöllősi Mátyás új kötete, amely két elbeszélést tartalmaz. Párdarabok: az egyik kíméletlen gyomros jelenkorunk Magyarországáról. A másik viszont gyönyörű katarzis a figyelmes olvasó számára. Spoilermentes kritika.
Színház

Kováts Kriszta: Az SZFE-s fiataloknak érezniük kell: nincsenek egyedül!

Múltról és jelenről, elismerésekről, kiállásról és természetesen az SZFE ügyről is beszélgettünk Kováts Krisztával. A Jászai Mari-díjas színésznő nemrégiben vehette át – maszkban – a Pro Artis Erzsébetvárosért díjat, amit értékteremtő művészeti tevékenységéért és kimagasló alkotómunkája elismeréseként kapott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Beintett a teknős a fotósnak, díjat ért

Átadták az idei Comedy Wildlife Photography díjakat, ami immár hat éve díjazza az év legviccesebb természetfotóit. A rangos megmérettetésre ebben az évben 44 döntős kép közül választották ki a legjobbakat.
Vizuál ajánló

Lábnyomok a Mars vörös porában

A Ludwig Múzeum Egyensúlyban című kiállításán számos olyan alkotó művével találkozhatunk, akik neve ismerősen csenghet a gyűjteményt ismerő látogatóknak. Roman Ondak szlovák művész Meghosszabbított álom című alkotása több tárlaton is szerepelt az elmúlt években. A mostani időszakos kiállítás szintén egy álomszerű művét mutatja be, amelynek címe Séta a Marson. Mit rejt ez a sejtelmes cím?
Vizuál hír

Alberto Barbera marad a Velencei Filmfesztivál igazgatója

Újabb négy évre, 2024-ig hosszabbították meg Alberto Barbera kinevezését – tudta meg a The Hollywood Reporter. A hosszabbításban az is közrejátszhatott, hogy az igazgató a pandémia idején sikerrel szervezte meg a fesztivált, ami a járványügyi előírások szigorú betartásával zajlott.
Vizuál hír

Gothár Péter új filmje a Sevillai Filmfesztiválon lesz látható

Meghívást kapott Gothár Péter új rendezése, a Hét kis véletlen az európai alkotásokból válogató Sevillai Filmfesztiválra. A film az Új hullámok szekció versenyprogramjában fog szerepelni.
Vizuál kult50

Vízipólósnak készült, aztán találkozott a kortárs képzőművészettel – Bencze Péter a Kult50-ben

Elég nehéz elképzelni, bár azért nem példa nélküli, hogy aki anno ellógta a művtöri órákat, egy szép napon azzal az elhatározással ébred fel, hogy szeretné felkarolni a kortárs képzőművészeket. Bencze Péter 22 éves koráig vízilabdaedzőnek készült – a sportolói karrier reményében költözött ki Londonba is –, de amikor egy pakisztáni festőművész lakótársa lett, 180 fokot fordult az élete.