Vizuál

KÉP-regény: Kisdobos Fokvárosban

2019.05.03. 14:45
Ajánlom
A Fidelio új sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten egy fokvárosi gettóban tett látogatásáról és egy véletlenül felfedezett tehetségről mesél.

Most egyáltalán nem a koncertfotózásról akarom cserélni az eszmét, csak teljesen marginálisan jegyezném meg, hogy egy nagyszínpados koncerten mindig a dobost a legnehezebb normálisan lefényképezni. Többnyire a színpad hátsó traktusába, van betolva a szerkójával együtt, és nagyjából olyan a kihívás, mintha a visszatükröződő kirakaton keresztül a töksötét vasedény üzletben kéne lefényképezni az alvázat bütykölő autószerelőt. Egy csomó rajongó nem is tudja, hogy ki az az ismeretlen ötödik figura a zenekari csoportképeken és kizárásos alapon következtethető csak ki, hogy ő valószínűleg a dobos lehet. Nélküle viszont nincs ritmus és nincs zenekar, szóval elég mostoha egy szerepkör ez a dobolósdi. Ez egyébként megérne egy külön posztot is valamikor, de most erről a srácról ejteném inkább a szót. Őt ugyanis könnyű volt lefotózni, mert simán elvitte a showt! Sőt, mindezt úgy, hogy észre sem vette.

Dél-Afrikában, a fokvárosi gettóban van egy lelkes, artisztikát kedvelő pedagógusokból álló brigád, akik gyerekeknek kitalált művésztelep szerűséget üzemeltetnek.

Foglalkoznak mindennel a festészettől a színjátszásig, a zenétől a táncig. Lehetőséget adnak a helyi, szegénységben élő, de tehetséges gyerkőcöknek, hogy megmutathassák, mit tudnak, és ne kelljen magukban tartani vagy elfojtani ambícióikat. Máshol sem ártana ilyesmivel foglalkozni, de mivel pénz nem nagyon van benne, sőt, inkább nincs, ezért elhivatott és kitartó (szak)emberek kellenek hozzá, amiből meg szintén nem sok van.

adobolofiu-135603.jpg

A doboló fiú (Fotó/Forrás: morpho)

Amúgy az EU is érdeklődik a dolog iránt, ezért is pénzelt egy nemzetközi, művészekből és kulturális szakértőkből álló csapatot, hogy 2018-ban a helyszínen tanulmányozza a jelenséget. Na, most, amíg a helyi szervezők egy sötét teremben vázolták a művésztelep működési rendszerét egy rendkívül izgalmas beszélgetésen, és a könyvelés ismertetésének elképesztő története közben már annyira kezdett izzani a levegő, hogy mikor az utókalkulátori munkakör pontos leírásánál tartottak, én kiszivárogtam a teremből és elkezdtem felkutatni a már bent is hallható, picit izgalmasabbnak tűnő dobolás forrását.

Egyébként tényleg nagyon jó az egész cucc. Az udvar egyik sarkában 6-8 év körüli srácok festettek normális ecsettel normális vászonra, miközben egy ácsolt színpadon hasonló korúak szerepjátékot játszottak, és közben több helyről élő zene szólt. És hát, ott volt ez a srác a dobjával. Lehetett vagy kilenc-tíz éves, és egyszerűen lenyűgözött. Nagyon nehéz zenéről úgy írni, hogy nem lehet meghallgatni. Nem tudom belinkelni, nem tudom megmutatni, nem igazán van mihez viszonyítani. Ez talán a zenekritikusok legnagyobb kihívása. Még szerencse, hogy én nem vagyok az!

Fotósként viszont tudom, hogy a zenét sokszor igenis le lehet fényképezni az előadón keresztül, de ennél a srácnál ez lehetetlen volt!

1992 óta foglalkozom koncertfotózással, úgyhogy kénytelenek lesztek elhinni nekem, hogy láttam már néhány tehetséget, de amit ez a kis srác leművelt, azzal egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Nem kérte meg rá senki, csak saját kedvtelésből dobolt vagy fél órán keresztül egy szakadt műanyag széken, és hát, egész egyszerűen káprázatos volt! Egyszer csak azt vettem észre, hogy már vagy tíz percen keresztül nézem a keresőn keresztül, és közben teljesen elfelejtettem, hogy néha meg kéne nyomni a gombot. Annyira természetes volt, amit csinált, annyira őszinte és mélyről jövő, hogy talán erre mondják, hogy istenadta őstehetség, már ha van ilyen egyáltalán. Sok mindenki eszembe jutott közben: Airto Moreira, Jack DeJohnette, Al Foster, meg még jó páran a világ legnagyobb jazzdobosai közül. Vajon ők is így kezdték? Egy kongával egy külvárosi gettóban?

Nem tudom, nem is néztem utána, talán nem is fontos.

Ami sokkal fontosabb, hogy mi lesz ezzel a kölyökkel? Vajon tovább megy ezen az úton és némi szerencsével a lelkes közönség elismerése mellett a világ legnagyobb színpadjain és fesztiváljain fog dobolni,

vagy pár év múlva valamelyik helyi dílernek fog dolgozni, és soha többé nem hallunk felőle semmit? Hogy melyiknek nagyobb az esélye, abba most nem mennék bele, de szerintem azért nagyjából mindenki gyanítja…

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Claude Lanzmann monumentális Shoah filmje is látható a holokauszt nemzetközi emléknapján

75 éve, 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort. A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából az Izraeli Kulturális Intézet és az Uránia Nemzeti Filmszínház vetítéssorozataiból ajánlunk.
Vizuál BIDF

„Nincs izgalmasabb, mint ott lenni és látni"

Müller Péter Sziámi, a BIDF zsűritagjaként a valóságéhség és a filmezés összefüggéseiről, a dokumentumfilm fontosságáról beszél, a K polgártárs, a Bukjon minden! és Az underground kórház című filmek kapcsán. 
Vizuál vincent van gogh

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Vizuál buszmegálló

Kortárs festményekkel találkozhat a buszmegállókban

Az irodalom már meghódította a tömegközlekedést a megállókban olvasható novellákkal és a könyvautomatákkal, most a képzőművészeten a sor!
Vizuál gyász

Elhunyt A kockásfülű nyúl alkotója

Televíziós sorozatok, egész estés tévé- és mozifilmek, gyermeknek készülő produkciók egész sora kötődik nevéhez. Generációk nőttek fel az általa készített A kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi kalandjain. Richly Zsolt rajzfilmrendező 79 éves volt.