Vizuál

KÉP-regény: Kisdobos Fokvárosban

2019.05.03. 14:45
Ajánlom
A Fidelio új sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten egy fokvárosi gettóban tett látogatásáról és egy véletlenül felfedezett tehetségről mesél.

Most egyáltalán nem a koncertfotózásról akarom cserélni az eszmét, csak teljesen marginálisan jegyezném meg, hogy egy nagyszínpados koncerten mindig a dobost a legnehezebb normálisan lefényképezni. Többnyire a színpad hátsó traktusába, van betolva a szerkójával együtt, és nagyjából olyan a kihívás, mintha a visszatükröződő kirakaton keresztül a töksötét vasedény üzletben kéne lefényképezni az alvázat bütykölő autószerelőt. Egy csomó rajongó nem is tudja, hogy ki az az ismeretlen ötödik figura a zenekari csoportképeken és kizárásos alapon következtethető csak ki, hogy ő valószínűleg a dobos lehet. Nélküle viszont nincs ritmus és nincs zenekar, szóval elég mostoha egy szerepkör ez a dobolósdi. Ez egyébként megérne egy külön posztot is valamikor, de most erről a srácról ejteném inkább a szót. Őt ugyanis könnyű volt lefotózni, mert simán elvitte a showt! Sőt, mindezt úgy, hogy észre sem vette.

Dél-Afrikában, a fokvárosi gettóban van egy lelkes, artisztikát kedvelő pedagógusokból álló brigád, akik gyerekeknek kitalált művésztelep szerűséget üzemeltetnek.

Foglalkoznak mindennel a festészettől a színjátszásig, a zenétől a táncig. Lehetőséget adnak a helyi, szegénységben élő, de tehetséges gyerkőcöknek, hogy megmutathassák, mit tudnak, és ne kelljen magukban tartani vagy elfojtani ambícióikat. Máshol sem ártana ilyesmivel foglalkozni, de mivel pénz nem nagyon van benne, sőt, inkább nincs, ezért elhivatott és kitartó (szak)emberek kellenek hozzá, amiből meg szintén nem sok van.

adobolofiu-135603.jpg

A doboló fiú (Fotó/Forrás: morpho)

Amúgy az EU is érdeklődik a dolog iránt, ezért is pénzelt egy nemzetközi, művészekből és kulturális szakértőkből álló csapatot, hogy 2018-ban a helyszínen tanulmányozza a jelenséget. Na, most, amíg a helyi szervezők egy sötét teremben vázolták a művésztelep működési rendszerét egy rendkívül izgalmas beszélgetésen, és a könyvelés ismertetésének elképesztő története közben már annyira kezdett izzani a levegő, hogy mikor az utókalkulátori munkakör pontos leírásánál tartottak, én kiszivárogtam a teremből és elkezdtem felkutatni a már bent is hallható, picit izgalmasabbnak tűnő dobolás forrását.

Egyébként tényleg nagyon jó az egész cucc. Az udvar egyik sarkában 6-8 év körüli srácok festettek normális ecsettel normális vászonra, miközben egy ácsolt színpadon hasonló korúak szerepjátékot játszottak, és közben több helyről élő zene szólt. És hát, ott volt ez a srác a dobjával. Lehetett vagy kilenc-tíz éves, és egyszerűen lenyűgözött. Nagyon nehéz zenéről úgy írni, hogy nem lehet meghallgatni. Nem tudom belinkelni, nem tudom megmutatni, nem igazán van mihez viszonyítani. Ez talán a zenekritikusok legnagyobb kihívása. Még szerencse, hogy én nem vagyok az!

Fotósként viszont tudom, hogy a zenét sokszor igenis le lehet fényképezni az előadón keresztül, de ennél a srácnál ez lehetetlen volt!

1992 óta foglalkozom koncertfotózással, úgyhogy kénytelenek lesztek elhinni nekem, hogy láttam már néhány tehetséget, de amit ez a kis srác leművelt, azzal egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Nem kérte meg rá senki, csak saját kedvtelésből dobolt vagy fél órán keresztül egy szakadt műanyag széken, és hát, egész egyszerűen káprázatos volt! Egyszer csak azt vettem észre, hogy már vagy tíz percen keresztül nézem a keresőn keresztül, és közben teljesen elfelejtettem, hogy néha meg kéne nyomni a gombot. Annyira természetes volt, amit csinált, annyira őszinte és mélyről jövő, hogy talán erre mondják, hogy istenadta őstehetség, már ha van ilyen egyáltalán. Sok mindenki eszembe jutott közben: Airto Moreira, Jack DeJohnette, Al Foster, meg még jó páran a világ legnagyobb jazzdobosai közül. Vajon ők is így kezdték? Egy kongával egy külvárosi gettóban?

Nem tudom, nem is néztem utána, talán nem is fontos.

Ami sokkal fontosabb, hogy mi lesz ezzel a kölyökkel? Vajon tovább megy ezen az úton és némi szerencsével a lelkes közönség elismerése mellett a világ legnagyobb színpadjain és fesztiváljain fog dobolni,

vagy pár év múlva valamelyik helyi dílernek fog dolgozni, és soha többé nem hallunk felőle semmit? Hogy melyiknek nagyobb az esélye, abba most nem mennék bele, de szerintem azért nagyjából mindenki gyanítja…

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Klasszikus

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Vizuál

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.
Vizuál

Mától tudjuk megcsodálni a frissen vásárolt Renoir-aktot

A Szépművészeti Múzeum augusztus 20-ig kamarakiállításon mutatja be a gyűjtemény elmúlt száz évének legértékesebb szerzeményét.
Zenés színház

Puccini ritkán hallható műve, A fecske az Operaházban

Az itáliai zeneszerző minden operáját felvonultató PucciniFeszt részeként a Kolozsvári Magyar Opera május 26-án és 27-én A fecske című darabbal vendégeskedik ez Erkel Színházban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál csirke

A fotós, aki portréival látni engedi a tyúkok lelkét

Miért eszünk csirkét és mit mond el minden idők legsikeresebb szárnyasa rólunk, emberekről? Ennek járt utána Szalai Dánial, aki Novogen című fotográfiai projektjével high-tech űrlény-csirkék nyomába eredt.
Vizuál cannes

Tarantino nem nyert semmit Cannes-ban

Bong Dzsun Ho dél-koreai rendezőnek egy munkanélküli családról forgatott Élősködők című komikus thrillere érdemelte ki szombat este az Alejandro González Inárritu mexikói rendező vezette zsűritől az Arany Pálmát a 72. cannes-i fesztiválon.
Vizuál kritika

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Vizuál magazin

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Hamvadó ifjúság

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a lángoló BS-re emlékszik vissza.