KÉP-regény: Kiviszem a lovam

2020. október 19-én Los Angelesben életének 81. évében meghalt Spencer Davis rocklegenda, a Spencer Davis Group vezetője. Idén nagyon utálom az ilyen híreket. Már most túl sok volt belőle, pedig még csak október van. Az 1963-ban Birminghamben alakult zenekar vezetője igencsak kedves volt számomra. Egyrészt

másrészt volt szerencsém személyesen is sörözni vele, és azt kell mondjam, hogy jelen állás szerint ő volt a legszórakoztatóbb sztármuzsikus, akivel valaha találkoztam.

1967-re jutott odáig a magyar kultúrpolitika, hogy be mertek engedni egy igazi, éppen csúcson lévő brit rockzenekart Magyarországra. Még mielőtt bárki megkérdezné, hogy melyik ez a zenekar, gyorsan leírom, hogy 1965-66 ban a Keep On Running és a Somebody Help Me, majd ’67-ben az I’m A Man című dalokkal mindenhol listavezetők voltak, de a magyar mainstreambe leginkább a Gimme Some Lovin’ című daluk futott be, amit mindenki csak „kiviszem a lovam”-ként emlegetett. Na, igen, az legalább jelent valamit… Mindenesetre az állambiztonság elég rendesen be volt szarva attól, hogy a „galerikbe” tömörülő kis magyar rockhuligánok vajon hogyan fogadják majd a brit sztárzenekart – nem is egy, hanem mindjárt négy budapesti koncerten, a Kisstadionban.

Szőnyei Tamás Nyilván tartottak című, 2005-ben megjelent könyvében érdekes részletek olvashatók a korabeli állambiztonsági jelentésekből. Például ilyenek: „a fiatalok egy része ilyen petárdaszerű dolgokat vásárolt a Népköztársaság útján és a Tanács körúton lévő fegyverüzletekben, amit az előadásokon kívánnak majd felhasználni.” „A szakadatlanul lüktető alapritmusú műsorszámok a közönség hangulatát egyre fokozták.

(…) „Egyes személyek és csoportok extázisba estek, ingüket, szoknyájukat tépték, lengették, különböző tárgyakat, valamint egymást dobálták.” „A szünetben megerősített rendőri sorfalnak a színpad előtt komoly erőfeszítésébe került az előre nyomuló közönség visszatartása”.

Kemény mi? Hát el tudom képzelni, hogy mit léptek volna egy Rolling Stones koncertre, amikor Mick Jagger a színpadon, a nézők előtt lövi be magának a heroint… Ráadásul az igazi balhé csak a koncert után kezdődött: „A bentmaradottak – több ezer személy – közül többen egy helyre összedobálták az összecsavart égő újságpapírokat, a letört padléceket, székdarabokat, és máglyát raktak. (…) Ezzel egyidejűleg az üvöltés fokozódott, a rendőrök ellen becsmérlő kifejezések hangzottak el kórusban, és dobálták a rendezőség, a rendőrség egyes tagjait.”

Spencer Davis (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

A végén lovasrendőröket vezényeltek a környékre kardlapozni. Hát, kivitték a lovat, na! Végül aztán 122 embert vittek be, 96-ot rendőri figyelmeztetés után hazaengedtek, 26 ellen pedig garázdaság miatt indítottak eljárást. A Spencer Davis Group a következő napokban további három koncertet adott a magyar fővárosban, mindenféle balhé nélkül. Utána egy darabig valahogy nem hívtak senkit Budapestre játszani Angliából.

Amikor 1998-ban GNL kollégával hármasban laza sör mellett dumáltunk vele, teljesen meglepett, hogy

sőt még a lovas rendőrök rohamát is megemlítette. Hihetetlen forma volt! Az egész fickóból ömlött a vidámság és a móka, miközben mellesleg rendkívül intelligens volt. Amúgy német-spanyol-francia szakos tanárnak indult eredetileg, ami azért nem mondható el az összes angol rockzenészről. Asszem. A képen azért vigyorog ennyire, mert elmeséltük neki, hogy a Gimme Some Lovin’ „kiviszem a lovam” címen lett népszerű magyarhonban, aztán visszafordítottuk angolra és elé tártuk az „I get out my horse” című változatot. Annyira röhögött, hogy hosszú percekig képtelen volt viselkedni, én meg közben alig találtam meg az exponáló gombot.

További poén az egészben, hogy másnap is találkoztam vele a legendás koncert helyszínén a Kisstadionban, ahol Joe Cocker koncertjén, a közönség soraiból Davis az Oscar-díjas Ben Kingsley jelenlétére hívta fel a figyelmemet, de ezt egyszer már megírtam, olvasása ajánlott!