2024 szeptemberében a Boris ciklon viharos hidegfront betöréssel érte el Közép-Európát. Ez egybeesett a fecskék százezreinek délfelé vonulásával. A rendkívüli időjárás miatt Ausztriában és Magyarországon tízezres nagyságrendben pusztultak el az állatok, ami populációszintű veszteséget jelentett. Az összes madarat leszállásra kényszerítette a ciklon. A negyedik napra ezek a madarak már nem tudtak táplálkozni, teljesen átfagytak, legyengültek, és szó szerint haldokoltak. A villanydróton pihenő fáradt fecskék látványa egyébként korántsem annyira ritka dolog, mint amilyennek gondolnánk. Gyerekkoromban sokszor előfordult, hogy a nyári időszak végén a dél felé vonuló fecskék ezerszámra pusztultak el, és a régi balatoni hetes út tele volt az elhullott fecskék tetemeivel. Egy idő után annyira kimerültek, hogy a földön ücsörögtek, és ha arra jött egy autó, felriadtak és nekirepültek a szélvédőnek.
Szomorú látvány volt, de nem lehetett ellene tenni semmit.
Értekeztem a témáról egy ornitológussal, aki azt mondta, hogy a költöző madaraknál, főleg a fecskéknél ez a szomorú szituáció egyszerűen benne van a pakliban. Aztán a populációk később helyreállnak, mert a megmaradt madarak több fiókát nevelnek fel a következő évtől, mint amennyit általában szoktak. Engem valahogy mégis megérintett ez a dolog. Szeptember elején, amikor a ciklon rátört Közép-Európára, pont a Balatonnál voltam pár napig és végignéztem a szenvedő fecskék kálváriáját.
Amikor felnéztem az utcai villanydróton ücsörgő madarakra, egyből egy kottafüzet lapjai jelentek meg az agyamban. Aztán a képeket egymás mellé téve a fecskék tényleg egy kottafüzet lapját rajzolták fel az égre. A képet elküldtem Teddy Harpónak, aki az országban talán egyedüliként csinál one man bandet, vagyis egyszerre játszik gitáron, dobolja a ritmust, énekel és közben szájharmonikázik. Ha az ember becsukja a szemét, nehezen hiszi el, hogy tényleg csak egyetlen ember van a színpadon.
A fecskékből összerakott kottalap teljesen lázba hozta, és valódi kottává alakította azt a dallamot, amit a madarak kirajzoltak az égre.
Ügyelve a félhangokra is, írt hozzá egy kicsit a Prodigy stílusára hajazó alapot és feljátszotta rá a dallamot. Így született meg Teddy Harpo Digital Swallows című dala.
Nyilván senki ne számítson slágerre, mert az egész a véletlenre van felfűzve, de nekem valahogy megnyugtatta a lelkemet, hogy a sok elpusztult fecske üzent nekünk egy dallamot, ami mementóként emlékeztetni fog erre az egész történetre. A fotográfia és a zene furcsa kapcsolata állt össze ebben a különleges madárdalban. Úgy is fel lehet fogni, hogy ezt küldték nekünk a fecskék Mikulásra.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Kottafecskék (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)