Valamikor régen megkérdezte tőlem egy barátom, hogy nekem mit jelent a karácsony. Hosszas gondolkodás után azt bírtam kinyögni magamból, hogy pizza és forralt bor. Ezen akkor is meghökkentek, meg most így utólag is elég hülyén hangzik, bár sokat nem változott a véleményem, csak most már azt mondanám a pizza helyett, hogy kenyérlángos. Tudom, hogy igazándiból fenyőfát, gyerekkort, ajándékot és csillagszórót vagy halászlevet vártak volna tőlem, meg családi szeretetbombákat, amik átjárják a néplelket,
de nekem a közösségi élmény mindig erősebb volt.
A piacra járás, az alkudozás a fenyőfaárussal, meg persze a karácsonyi vásárok hangulata.
A kilencvenes évek elején minden decemberben kimentem Bécsbe a barátaimmal, mert akkor még ott volt a legközelebb olyan karácsonyi vásár, ami miatt megérte utazni kétszázötven kilométert. Sok vidám ember, ünnepi díszkivilágítás, sült gesztenye, forralt bor és frissen sült pizzaszeletek. Aztán amikor Magyarországon is elkezdődött a nagy karácsonyi vásározás, akkor már nem mentem Bécsbe, de Budapesten nem dívott a pizza, volt helyette kenyérlángos a forralt borhoz. Az ezredforduló környékén pedig a magyar városokba is megérkezett az ünnepi díszkivilágítás, és tulajdonképpen csak akkor vettem észre, hogy
abban különböztünk a nyugat-európai karácsonyi vásároktól, hogy ott minden fényárban úszott, nálunk meg nem.
Márpedig a hangulathoz kellett a díszkivilágítás is a karácsonyi színpad és a téli vásári hangulat mellé, mert valahogy így volt kerek a közösségi élmény.
Óbudai promenád 2013 (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Aztán elkezdtek a fővárosi kerületek is saját adventi rendezvényeket tartani, korcsolyapályával, kenyérlángossal és koncertekkel, meg persze csináltak hozzá díszkivilágítást is. Ugyanazt hozták, mint a bécsi Rathausplatz gigantikus adventi rendezvénysorozata, csak éppen kerületi lokálpatriótáknak, lokálpatrióta világítással. Na, ilyen az idén nem lesz. Mondhatni már megint nem lesz. Eddig a Covid-19 miatt maradtak sötétben karácsonykor a budapesti utcák, most meg azért, mert a kerületek nem tudják kigazdálkodni a villanyszámlát.
A jelenség egyébként korántsem magyar. Egész Európa-, sőt világszerte maradnak sötétben vagy csak biztonsági fények között a karácsonyi rendezvények, már ha egyáltalán megtartják őket. Fel lehetne akár úgy is fogni a dolgot, hogy legalább csökken a fényszennyezés és a karbonlábnyomunk, de azért valahogy nem tudok nem gondolni arra, hogy
közben Katarban november 20. és december 18. között labdarúgó-világbajnokságot rendeznek a sivatag közepén, több tízezres, légkondicionált stadionokban.
Sőt, idén februárban Pekingben rendeztek téli olimpiát. Műhavon. A hóágyúzás és a stadionnyi légkondi talán egy pöttyet több energiát emészt fel, és egy hangyányival nagyobb karbonlábnyomot hagy, mint a világ összes karácsonyi vásárja teljes fényárban egy évtized alatt.
Aztán mégis a lángos-csillag issza meg a forralt bor levét. Pedig én amúgy szeretem a focit.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Óbudai promenád 2013 (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
