Vizuál

KÉP-regény: Madárlesen

2020.07.10. 14:45
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos, aki olyan profi, hogy még azokat a madarakat is lencsevégre kapja, amelyek ott sincsenek.

A nádi rozogány a hazánkban költő madarak közül az egyik legritkábban lencsevégre kapható fajok közé tartozik.

Rejtőzködő életmódot folytató, szinte sosem látható fajról van szó, amelyik nem tűri a fogságot, és alig-alig mutatkozik erdeinkben,

így sokáig csak ősöreg halászemberek legendáinak hitték létezését. Aztán a XVIII. század végén gróf Wendelics Sámuel ornitológiai enciklopédiájában külön fejezetet szentelt a nádi rozogány családfakutatásának. Sőt, egy külön rajzot is mellékelt e ritka madárfaj bemutatására, melyet hálószobaablakából megfigyelve hirtelenkedett az éppen ott heverő Aranybulla egyik eredeti példányának utolsó oldalára.

Gyerekkori vágyaim között szerepelt, hogy egyszer lencsevégre kapjam e lassan végleg eltűnő, csodás madárfaj egyik példányát.

Mivel a nádi rozogány közismerten kerüli az embert, a rejtett madárles megépítése volt az első komoly feladat, amelyet meg kellett oldani a siker érdekében. Nyílt titok, hogy a madár kedvel a verőfényes erdőszélen sütkérezni, ezért a rejtekhelyet úgy kellett megépíteni, hogy egyrészt a nap a madár felé süssön, másrészt a szél felém fújjon, hogy a nádi rozogány nehogy megérezze a mindent átható emberszagot. Köztudott, hogy Balatonmáriafürdő e ritka madárfaj egyik legsűrűbb előfordulási helye Magyarországon, ezért ott kezdtem bele a lombokból és nádszálakból álló bunker felépítésébe, amit a speciális halszájoptika beszerzése, majd beépítése követett.

Második lépés volt a beszoktatás. Az árvaszúnyogból és csattanó maszlagból álló speciális etetőkeveréket minden hajnalban szét kellett szórni a leshely előtti területen, hogy a rozogány kedvenc csemegéjét megérezve, igen nagy eséllyel járjon oda falatozni. Ez persze önmagában még nem garancia a sikerre, de mégis egy lépéssel közelebb vitt gyerekkori álmom megvalósítása felé.

A legnehezebb feladat egyébként az volt, hogy be kellett szereznem egy különleges állványzatot, melyet mogyoróbokornak álcázva pompás leszállóhelyet biztosítottam e földre sosem szálló, ravasz madár jó minőségű portréjának elkészítéséhez.

Nadirozogany-130900.jpg

Nádi rozogány (Fotó/Forrás: morpho)

Minden hajnalban, közvetlenül napfelkelte előtt egy-két órával kimentem a lesre, de az első két hónapomat a totális sikertelenség jellemezte. Ráadásul majd minden nap esett az eső, ami köztudottan rejtekhelyén tartja a nádi rozogányt. A kezdeti sikertelenséget követően megkíséreltem a naplemente körüli órákban becserkészni a madarat, így minden délutánomat szinte a hullamerevség állapotában a madárlesen töltöttem. Nem szabad ugyanis megmozdulni, mert a legkisebb mozdulat is távol tartja a nádi rozogányt a lestől. Az első félév teljes kudarcba fulladt.

Egyszer már majdnem találkoztam valakivel, akinek már majdnem meséltek erről a madárról, de aztán kiderült, hogy az egész kacsa volt, és az illető csak népszerűsködni akart.

Nem vagyok egy feladós típus, de őszintén mondom, hogy a második év után már majdnem ott tartottam, hogy veszni hagyom az egész rozogány projektet, amikor a legváratlanabb pillanatban mosolygott rám a szerencse. Éppen a filmet fűztem be ebéd után a fényképezőgépbe, amikor élességállítás közben egy sötét árnyat vettem észre a mogyoróbokornak álcázott állványon. Abban a pillanatban, amint a kép élesre állt, rutinszerűen megnyomtam az exponáló gombot. A gép kattanásának hangjára az érzékeny madár azonnal tovaröppent.

Verejtékező homlokkal, kipirult arccal rohantam a laborba lehívni a negatívot és szorítottam, hogy a C-41-es eljárás végét siker koronázza. Rettegtem nehogy úgy járjak, mint Robert Capa a normandiai partraszállás alkalmával készült képeivel. Azért lássuk be, hogy itt mégis csak egy nádi rozogányról volt szó!

Egyetlen kockát sikerült készítenem a madárról, amelyik azóta is tudományos tanulmányok és doktori disszertációk tucatjaiban szerepelt.

Nagyon sokan kérdezték már tőlem, hogy miként sikerült elkészítenem ezt a képet. Hát, most megosztottam a titkot. Elsősorban munka, kitartás és elhivatottság kell egy ilyen sikerhez.

Ha kérdezitek, igen, nagyon sok energiát kivett belőlem ez a kép, nagyon fárasztó volt. Azt gondolom, hogy most rám is fér egy kis pihenés, úgyhogy a KÉP-regény rovat kiveszi nyári szabadságát és augusztus végéig pihenőre vonul. Addig is új képek és új történetek reményében mindenkinek kellemes, vírusmentes nyarat kíván, a morpho.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Életműdíjjal ismerték el Szabó István munkásságát Cannes-ban

A filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) életműdíjjal tüntette ki Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, az elismerést A napfény íze című filmje restaurált verziójának vetítése előtt vehette át a magyar filmrendező.
Színház

Csadi Zoltán: „A Bartók Színház párbeszédet indít, közösséget formál”

Egy hétre – június 2. és 8. között – ismét színházi „mikrokozmoszt” teremt a Bartók Színház: monodrámák, kamaradarabok mellett az idei MIKRO Fesztiválon a világhírű Florian Zellertől egymást követő napokon mutatják be Az anya, Az apa és A fiú előadást. Minderről Csadi Zoltán művészeti igazgatót kérdeztük.
Vizuál

Megvannak az idei Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasai

Bordán Irén, Demjén Ferenc, Gálffi László, Koltai Lajos, Makó Mari, Piroch Gábor, valamint Robert Lantos veheti át a Magyar Mozgókép Fesztivál és a Magyar Filmakadémia életműdíját az idei MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Jazz/World

Jazzünnep a Vigadóban – színpadon a Sárik Péter Trió

Május 28-án újabb különleges zenei élmény vár a jazzrajongókra: a Sárik Péter Trió ad koncertet a Pesti Vigadóban. Ez már a harmadik alkalom, hogy magyar jazz meghatározó előadói veszik birtokba a Vigadó termeit.
Klasszikus

Georg Zeppenfeld: „Szeretem látni az arcokat”

Nemrég Magyarországon adott dalestet a kiváló német basszus, Bayreuth sztárja, aki idén nyáron Hans Sachs szerepében tér vissza a Zöld Dombra. Georg Zeppenfeldet budapesti koncertje kapcsán kérdeztük.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

„Magyarországon mindig szívélyesen fogadtak” – Franco Nero tokaji borokról és univerzális fizimiskájáról

A világhírű olasz színész újra Magyarországra látogatott, és az M5 Librettó című műsorában mesélt hazai filmes élményeiről. A Honfoglalás című film Árpád vezéreként is ismert művész felidézte egyik vidéki forgatását, és elárulta: máig nagy becsben tartja az ajándékba kapott 1941-es tokajiját.
Vizuál hír

Cormac McCarthy regényéből forgat filmet Nemes Jeles László

Az Oscar-díjas Nemes Jeles László első angol nyelvű filmjében az Odakint a sötétség című könyvet adaptálja vászonra, a főszerepben Lily-Rose Depp és Jacob Elordi lesz látható.
Vizuál hír

Megvannak az idei Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasai

Bordán Irén, Demjén Ferenc, Gálffi László, Koltai Lajos, Makó Mari, Piroch Gábor, valamint Robert Lantos veheti át a Magyar Mozgókép Fesztivál és a Magyar Filmakadémia életműdíját az idei MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Vizuál ajánló

A zöld sárkány gyermekeivel folytatódik a Filmrendezők klubja

Május 26-án Miklauzic Bence 2011-es filmjét láthatja a közönség a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete sorozatában. A vetítést követően a rendező mesterkurzust tart a résztvevőknek.
Vizuál hír

Életműdíjjal ismerték el Szabó István munkásságát Cannes-ban

A filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) életműdíjjal tüntette ki Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, az elismerést A napfény íze című filmje restaurált verziójának vetítése előtt vehette át a magyar filmrendező.