Én nem tudom, hogy miért, de vannak emberek, akik mindenképpen nyomot akarnak hagyni maguk után. Ráadásul ezt úgy csinálják, hogy közben nem érdekli őket a bolygó meg a világ. Lehet persze, hogy az adott pillanatban ez tök jó ötletnek tűnik, de hosszútávon biztosan nem az. Láttam már sok mindent, hídra akasztott lakatokat meg összefirkált fakérgeket.
De ez az agavé, ez új volt nekem is.
Barcelonában jött szembe velem, elsőre annyira meghökkentett, hogy nem is akartam elhinni. Ezt mégis miért? Aztán eltöprengtem a dolgon és rájöttem, hogy az emberi kapcsolatok sokkal erősebbek annál, mint hogy ezt én egy irkafirkából meg tudjam ítélni. Úgyhogy lefényképeztem, de ez volt életem egyik legrosszabb fotós emléke. Be kellett mászni a levek közé, amik össze-vissza szurkáltak, és közben azon gondolkodtam, hogy
miért is csinálom most ezt?
Jellemzően azt szokták írni a szerelmesek, hogy love, meg hogy Steve & Alice, de itt valahogy nem volt értelmezhető, hogy mire is gondolhatott a költő.
Érdekes, de ez sosem fordul meg senki fejében, hogy közben hazavág egy növényt. Lehet persze, hogy az ismeretlen szerzőnek az agavét meglátva eszébe jutott az a kicsit szétmállott szív ott, a kerti fenyőfa törzsén, amit a nagyanyja szerint még a nagyapja vésett bele oda egyszer nagyon régen. És ahogy belekezdett az M betűbe, elragadta az ősi érzés, hogy egy élőlénybe vési bele, mint egy sebet, és az adott pillanatban arra gondolhatott, hogy így kommunikáltak az ősemberek is. Én sem berek, te sem bersz, ősember.
Egyébként meg nem ártana, ha belegondolna az emberiség, hogy ezt így nem kéne.
Valahogy jó lenne tudni, hogy nem vagyunk majmok, hogy nem tesszük tönkre a környezetet, mert az nem jó.
Nem kéne erdőt sem irtani, meg telenyomni a légkört széndioxiddal. Most már csak azt nem tudom, hogy mi legyen a grafomán arcokkal, akik mindenképpen nyomot akarnak hagyni. Mert azért ebben is van valami. Mondjuk, ki lehetne rakni egy matricát, vagy ilyesmi. Az égre is szoktak rajzolni, de az nem marad meg, csak egy rövid ideig, meg repülőgép is kell hozzá. Tudom, hogy nem lehet mindenki aviátor, de azért el lehetne gondolkodni a Föld jövőjén.
Valahogy ilyenkor mindig azon filózok, hogy mit lehetne kezdeni ezzel az egész jelenséggel, valahogy megpróbálom értelmezni a majmokat és megpróbálok átlendülni azon, hogy én csak a fényképész vagyok. Pont, mint egy postás. Kiviszem a leveleket, de nem én írom őket.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fejléckép: Majom (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)