Vizuál

KÉP-regény: Néha a falra mászom

2022.12.09. 15:10
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a kínai nagy falnál tett látogatása kapcsán a kínai beföldi turizmusról osztja meg gondolatait, és felidézi egyik meglehetősen furcsa, de vicces élményét is.

Gyerekkoromban volt egy elképzelésem a kínai nagy falról. Gyanítom, minden gyereknek van valamilyen elképzelése róla, de ezek jellemzően a legendáriumokból, meg a kulturális távolságokból fakadnak, és nincs mögöttük semmi realitás. Amit kábé tudtam róla, hogy

a kínai nagy fal (Csang cseng) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége,

amelynek célja az volt, hogy Kínát megvédje az északi nomád törzsektől, akik mindenféle ármánykodásokra készültek a békében és boldogságban rizst termelő császári alattvalókkal szemben.

A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között uralkodott Ming-dinasztia idején épültek, leginkább döngölt földből, de helyenként téglákból is. Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, ezért a hosszáról mindenféle legendák keringenek a fejekben a háromezer kilométertől egészen a tízezer kilométerig, amit azért már gyerekként is egy kicsit erősnek éreztem.

Manapság a Trónok harca című regény- és tévésorozatban köszön vissza hasonló, szakrális fal,

amely az Éjkirály seregétől, a „másoktól” védi meg a westerosi Hét Királyságot.

Kinai-Nagy-Fal_ok-150702.jpg

Morpho egyik, a kínai nagy falnál készült felvétele (Fotó/Forrás: morpho/Hegedűs Ákos)

Aztán az ember idővel felnő, és ha úgy alakul, hogy Kínában jár, akkor logikus, hogy felkeresi gyerekkorának varázspontjait, hátha tényleg olyanok, mint amilyennek anno elképzelte őket. Az egyiptomi piramisokkal is így voltam egyébként, de az sokkal inkább visszaigazolta a gyermekkori legendát, mint a nagy fal. Pedig lehetne ez jó is.

Főleg akkor, ha lett volna az egész mögött egy tudományos, ismeretterjesztő szándék.

Valami olyasmire gondolok, hogy a turisták kiszolgálásán és nyilvánvaló lehúzásán túl kapok valami használható hátteret, hogy történelmi, földrajzi kontextusba tudjam helyezni a helyszínt és a korszakot. De nem.

Felújítottak az x ezer kilométerből egy kis darabot, oda ráengedtek egy regiment turistát, akiknek minden sarkon egy díszkatona áll talpig vigyázzban, (gondolom, ők az Éjjeli Őrség) a fal alatt meg büfék és izéárusok garmadája. Mao helikopterétől a Trumpos bögréig nagyjából minden kapható, mint egy átlagos kínai vegyeskereskedésben bárhol a világon.

A turisták egyébként kínaiak, másféle nációt csak elvétve látni. Én csak ott döbbentem rá, hogy

Kínában szinte csak belföldi turizmus van, csak ez nem tűnik fel, legalább is ránézésre nem.

Az ember azt gondolja, hogy a hétvégére kiugrottak a városból falnézőbe, de nem. Ezek az emberek ezer kilométerekről érkeznek ide. Az egészet az generálja, hogy minden kínai nagy vágya, bárhol éljen is az országban, hogy életében egyszer eljusson a pekingi Tienanmen térre és aztán megvizitálja a nagy falat.

Tulajdonképpen most érkeztem meg a mai poszt tényleges tárgyához, akit úgy hívnak, hogy kínai belföldi turista. Ha meglátnak egy európai formát nyakában egy kamerával, akkor valamilyen rejtélyes okból úgy gondolják, hogy az kifejezetten azért érkezett oda, hogy róluk fényképeket készítsen. Mivel én ennek nem voltam tudatában, elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy csináltam egy képet az első két jelentkezőről. Itt aztán felgyorsultak az események és elszabadult a pokol.

Hosszú tömött sorokba rendeződve tucatjával járultak elém komplett kínai családok, követelve, hogy őket is fényképezzem le,

aztán ennek az lett a vége, hogy lassan a több ezer kilométernyi kínai nagy fal teljes hosszában ott állt Kína teljes lakossága, akik mindenképpen az optikám elé akartak járulni.

A legkülönösebb az egészben az, hogy senki nem érdeklődött, hogy az elkészült képet hogyan kaphatná meg? Az szemlátomást egyáltalán nem érdekelte őket. Egyszerűen csak oda akartak állni valamiért, hogy itt vagyok én is, én is, én is!

Egy ideig vicces volt, de aztán a falra másztam tőlük és kénytelen voltam menekülőre fogni a dolgot,

mert lassan az összes nálam lévő, több gigányi memóriakártya ismeretlen kínaiak portréjával volt tele. Sikerült is egérutat nyernem a tömegben, gyorsan elrejtettem a kamerát, és igyekeztem visszanyerni a civil mivoltomat. Egyedül a képen látható – egyenruhát nem viselő – úr volt az, aki nem adta fel és valamiért minden áron modellt akart állni nekem. Olyannyira eltökélt volt, hogy egészen a fal alatti buszparkolóig jött utánam és csak akkor adta be a kulcsot, amikor végre felszálltam a buszra.

Az egész történet végére teljesen átértékeltem a kínai nagy falról felvázolt gyerekkori kalandos elképzeléseimet, és miközben a buszon Peking felé döcögve a memóriakártyáimat törölgettem, már teljesen biztossá vált, hogy

ha legközelebb Kínába vet a sors, a nagy falnak még az említésétől is tartózkodni fogok.

Inkább meghagyom azt a kínai turistáknak.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Fejléckép: Kínai nagy fal (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

 

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

Az Európa Kiadó énekes-gitárosát, Menyhárt Jenőt kérdeztük arról, hogyan született az egyik leghíresebb daluk, amely A besúgó című sorozat főcímdalaként vált még népszerűbbé egy új generáció körében.
Színház

A jelenlegi főigazgató mellett egy operettszínész és egy zeneszerző pályázik a Szegedi Nemzeti Színház élére

Barnák László ötéves mandátuma 2023. június végén jár le. A színházvezetői kiírásra az övén kívül két pályázat érkezett.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Klasszikus

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál kritika

Az emberek csodálatosak – kritika A bálnáról

A bálna nem a legjobb, de a legszebb filmje Darren Aronofskynak, aki végső soron hitet tesz az emberiség mellett. Nagyon nagy csodának kellene történnie, hogy Brendan Fraser ne kapja meg érte az Oscar-díjat.
Vizuál magazin

Így hülyültünk mi, avagy Stirlitz 95 évesen még mindig tudná

Február 8-án lenne 95 éves a szovjet színész, Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov, akit csak Stirlitzként ismer az a korosztály, akit mi korai X generációként tartunk számon. Annak igyekszünk utánajárni, hogy ebben a sajátos helyzetben voltaképpen ki mit tud.  
Vizuál ajánló

Az alkotás képessége mindenkiben ott van – művészetterápiás workshopra hív a Csokonai

Február 11-én és 18-án izgalmas programokkal várja az érdeklődőket a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház: Terenyei Tímea grafikusművész művészetterápiás workshopjain mindenki kipróbálhatja, hogyan lehet átültetni a zenét a színek és formák világába.
Vizuál ajánló

Minden idők legátfogóbb Deim-tárlata nyílik a Virág Judit Galériában – KÉPEK

A Virág Judit Galéria fogadja be és bővíti ki a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum Deim Pál: Csendek című életműkiállítását, amelyet február 3. és március 17. között ingyen tekinthet meg a közönség.
Vizuál ajánló

Hatalom és tehetetlenség témáját boncolgatja új filmjében Prikler Mátyás

Február 1-jén mutatkozott be a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás legújabb filmje, a Hatalom. A szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült alkotás főszerepében Hajdu Szabolcs látható.