Vizuál

KÉP-regény: New York útvesztőjében

2022.02.18. 13:00
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról ír, hogy egy hosszú, labirintusszerű bolyongás után hogyan tárult egyszer csak szeme elé ez a varázslatos kép.

Állandó jelzőként is rá szokták ragasztani sokakra, hogy „kávéházi emberként ismerték”, vagy hogy igazi „kávéházi figura volt”. Jó ideje tudom már, hogy ez egy eufemizmus, ami tulajdonképpen az alkoholistát takarja, de ha valaki egész nap egy kocsmában ül, akkor elég hülye lenne, ha málnaszörpbe fojtaná bánatát. Kivéve persze Piszkos Fredet, de hogy Rejtő hol és pontosan milyen véralkoholszinttel írta a sztorit, erről már keveset tudunk.

A kocsmát meg egy újabb eufemizmussal simán lehet kávéháznak titulálni. Isznak itt is, ott is.

Ezt egyébként csak azért tudom, mert néhanapján magam is „kávéházi ember” benyomását keltettem bizonyos pillanatokban, és ilyenkor jobban éreztem magam, ha ezt irodalmi ihletettséggel lehetett megmagyarázni.

Ez a bevezető már komoly segítség volt a „Hol készült ez a kép”? című játékhoz, amit különböző portálokon szoktak művelni a Fortepan archívumának segítségével. Most nem áll szándékomban ilyesmit tenni, de annyit elárulok, hogy magam sem találnám ki. Ha tippelnem kéne, akkor valamelyik múzeumot vagy templomot mondanám, de azért én komoly előnyben vagyok azzal, hogy én csináltam a képet.

Kétezeregy-kettő környékén egy havilap megbízásából le kellett fényképeznem az Athanaeum nyomda egykori épületét az Osvát utcában. Nemcsak kívülről, hanem belülről is, merthogy a háztömböt időközben eladták, a nyomda kiköltözött, a környéken és az épületben nagyszabású átépítési munkálatok folytak. Gondoltam, hogy keresek egy munkavezetőt vagy akárkit, aki segít eligazodni az épületben. A portás mondott egy nevet, és megmutatta, hogy merre találom:

Itt át az udvaron, aztán az első ajtón jobbra, ott fel a lépcsőn, aztán végig a folyosón, utána jobbra lefelé három lépcső, aztán balra és ott a középső ajtón kopogjon!

Persze lehet, hogy szó szerint nem ezt mondta.

A teljes képhez még hozzátartozik, hogy az épületben nem volt világítás, néhány steklámpától eltekintve tök sötét volt, és nem állítanám, hogy tolongtak odabent az emberek. Sokkal jellemzőbb volt a betonkeverők, malteros vödrök és cementes zsákok áradata, melyek közt poroszkálva próbáltam megtalálni az illetékes kollégát, a középső ajtónál, a folyosó végén. Miután ez nem sikerült, megfordultam és elindultam visszafelé. Nagyjából tíz perc bóklászás után jöttem rá, hogy fogalmam sincs, hol vagyok, és

annyira elkallódtam az egykori nyomdaépület útvesztőiben, hogy Minotaurusszal nagyobb eséllyel futok össze, mint egy emberrel, aki útba igazít.

Próbáltam telefonálni, hogy valaki menekítsen ki, de sehol nem volt térerő az épületben. Gondoltam, itt elméletben emberek dolgoznak, végül is a habarcsot is otthagyta valaki, ezért próbáltam fülelni, hátha valamit meghallok, de semmi. Volt nálam egy doboz sör, azt gyorsan megittam, és elindultam valamerre, csak úgy, amerre mentek a folyosók meg a lépcsők. Mindenfelé műanyag ponyvák, nejlonok, egy idő után úgy éreztem magam, mint egy dísznövénykertész a melegházban.

NYkavehaz1-125603.jpg

A váratlanul felbukkanó freskó (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / morPhoto)

Néhány lépcső fel, meg le, aztán megláttam egy lámpa fényét a folyosó végén. Na végre! Mondjuk ott sem volt senki, de egy nagy csarnokba értem, aminek a végén már beszűrődött az utcai világosság.

Kezdett visszatérni az önbizalmam, amikor is a csarnok végén felnéztem a plafonra, és azt láttam, ami a képen van.

Semmi többet, csak ennyit. Legalábbis meghökkentem. Az addig rendben van, hogy minden út Rómába vezet, de az Osvát utcán mentem be, és a Villa Borghese múzeumában jöttem ki? Oké, megittam egy sört, de ez azért túlzás! Ja, és még mindig nem volt sehol senki.

Mentem tovább a fény felé, és a nejlon végén kisétáltam a Nagykörútra.

Itt már kezdett összeállni a kép, hogy én most a New York kávéházból jöttem ki, és a kávéház mennyezetét láttam az előbb.

Az egész épület fel volt állványozva, odabent le volt ponyvákkal takarva, ezért nem jöttem rá, hol vagyok. Ezt a fedetlen darabkát meg nyilván restaurálták. Valamikor. Merthogy akkor és ott nem, az tuti.

Én nem tudtam, hogy a New York kávéháznak anno az Osvát utca felé is volt egy ablaksora, és az Athanaeum nyomda épületéből, némi útvesztést követően át lehet jutni a New York palotába. Azóta utánanéztem a kávéház történetének, és sokat tisztult a kép. Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy ha velem van, teszem azt, Ady Endre, Kosztolányi Dezső vagy Karinthy Frigyes, vajon rájött volna-e, hogy merre jár?

Fejléckép: A váratlanul felbukkanó freskó (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / morPhoto)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Egy vezető távozása és figyelmeztetés lett a következménye a Katonában egy színházjegy-akciónak

Két munkatársat figyelmeztetésben részesítettek, egy vezető beosztású dolgozó pedig elhagyja a színházat, miután kiderült, hogy DK-tagok kaphattak kedvezményes jegyeket.
Vizuál

Ridley Scott filmjében Napóleon csak egy díszlet a saját életében

Hiába lett rendkívül látványos Ridley Scott Napóleonja, az európai történelem egyik legnagyobb hatású alakjáról végső soron csak egy sekélyes, koncepciótlan filmet sikerült rendeznie, amely ráadásul hemzseg a tárgyi tévedésektől.
Jazz/World

Kenny Garrett, a jazz-szaxofonosok élő ikonja tudja, mit kell hallgatni

A Fidelio és a JazzFest Budapest közös sorozatában a hazai, valamint a nemzetközi jazz és világzenei színtér egy-egy kiemelkedő alakja osztja meg olvasóinkkal, milyen zenéket hallgat szívesen. A sorozat legújabb részében a világhírű altszaxofonos, Kenny Garrett kedvenceibe hallgathatunk bele.
Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Tarr Béla, Gőz László és Sapszon Ferenc

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. 
Könyv

Soha nem látott fényképek Habsburg Ottóról egy újonnan megjelent kötetben

A különleges fotókönyvvel Habsburg Ottó születésének 111. évfordulóját ünnepli az egykori trónörökös, parlamenti képviselő szellemi és tárgyi hagyatékát gondozó Habsburg Ottó Alapítvány.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Harcosok klubja

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal két hattyú indította el a gondolatait.
Vizuál hír

Demeter Szilárd marad a Petőfi Irodalmi Múzeum élén

Az intézmény jelenlegi főigazgatója egyedüliként jelentkezett a pozícióra, amelyet újabb öt éven át tölthet be. A múzeum honlapján elérhetővé tette pályázatát.
Vizuál ajánló

Online folytatódik a Verzió Filmfesztivál

November 29-én ért véget a jubileumi, 20. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Ötvenhárom alkotás, köztük a nyertes filmekkel, december 10-ig online is elérhetővé válik a szemle oldalán.
Vizuál hír

Önerejű képek – Keserü Ilona grafikai életművéből nyílt kiállítás az MNG-ben

A Magyar Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében nyílt időszaki kiállítással tisztelegnek a kortárs magyar képzőművészet egyik legnevesebb alakja előtt. A tárlat 2024. január 28-ig látogatható.
Vizuál kritika

Ridley Scott filmjében Napóleon csak egy díszlet a saját életében

Hiába lett rendkívül látványos Ridley Scott Napóleonja, az európai történelem egyik legnagyobb hatású alakjáról végső soron csak egy sekélyes, koncepciótlan filmet sikerült rendeznie, amely ráadásul hemzseg a tárgyi tévedésektől.