Feltűnt már valakinek, hogy Afrikában a vizet mindig a nők hordják? Én eddig nem vettem észre, csak most, hogy ezt a képet keresgéltem. Beleakadtam egy csomó afrikai képbe, és teljesen függetlenül a kontinens országaitól, a vizet mindig a nők cipelik, Luandától Mombasáig, Kairótól Fokvárosig. Pasik soha! Ráadásul azt sem értettem, hogy mitől marad a fejükön az a nagy izé, amiben aktuálisan vizet hordanak, és akkor a teher súlyáról még nem is beszéltem.
Most, hogy véget vetek a téli szünetnek, és megpróbálom újra felvenni a tavaly elhagyott klímafonalat, az első idei képem a forró Kelet-Afrikába vezet, ahol ugyan régóta cipelik már a nők a vizet, csak most kezd teljesen új mederbe terelődni az egész, mert a szárazság miatt lassan már nem lesz mit hordani, ráadásul mindez a túl sok víz miatt alakul így! Hogy ez így hülyeség, meg paradoxon? Elsőre valóban úgy tűnik, de ha egy kicsit belemegyek a történet részleteibe, akkor kiderül, hogy tök logikus az egész!
Vízhordó nő a Wasini-szigeten, Kenyában (Fotó/Forrás: morpho)
A kép helyszíne, a Wasini-sziget Kenya délkeleti részén fekszik, 3 km-re az Indiai-óceán partjaitól, 75 km-re délre Mombasától, közel a tanzániai határhoz. Eredetileg egy búvárparadicsom, csodás merülő helyekkel és pazar korallzátonyokkal. Tulajdonképpen az egész szigetet a korallzátonyok partra emelkedése hozta létre, amelyek megkövesedve érintetlen sziklaerdőket alkotnak a terület több pontján. Az egész nagyjából akkora, mint a Tihanyi-félsziget, csak nem kapcsolja semmi a szárazföldhöz.
A területe viszont évről évre kisebb lesz.
Ahogy a part menti halászfalukat szép lassan elárasztja az Indiai-óceán folyamatosan emelkedő vízszintje, a helyiek egyre magasabbra hordják a vizet a part menti forrásokból, amíg nem kerülnek teljesen a tengervíz alá. Nem tudom, hogy akkor mi lesz, de a helyzet elég riasztó, különösen, ha a csendes-óceáni példából indulok ki, ahol már átcsaptak a hullámok a helyiek feje felett.
A Salamon-szigetek északi részének legalább tizenegy szigete tűnt el teljesen az elmúlt évtizedekben, vagy pusztul jelenleg is a globális tengerszint-emelkedés következtében – írja az Environmental Research Letters folyóiratban közölt tanulmány. A partvonalak visszahúzódása miatt két helyszínen is falvak tűntek el, és egész közösségeket kellett áttelepíteni. Vagy említhetném Tuvalut, szintén a Csendes-óceánról, ahol már a kormány is térdig vízben állva irányítja a lassan eltűnő országot. Az egyenlítő környéki óceánok szigetein sós vízből túl sok van, édesvízből meg kevés.
Ha kitalálnának valami olcsó megoldást, hogy miként lehetne a tengervízből édesvizet csinálni, az is csak a szigetek elnéptelenedését lassítaná, az eltűnésüket nem állítaná meg.
Nagyjából ilyen távlatok nyílnak 2022-ben az emberiség egy jelentős részének. A klímakrízis miatt olvadó jéghegyek megállíthatatlanul emelik a világtengerek vízszintjét. A turisták simán választhatnak majd másik célpontot a búvárkodáshoz, de a helyiek nyilván nem fogják a helyszínen megvárni, amíg végleg elsüllyednek. Csak azt nem tudom, hogy akkor merre indulnak majd, és mit fognak cipelni a fejükön a nők?
További érdekes fotókért és azok történeteiért kattints ide! >>>
hírlevél
