Vizuál

KÉP-regény: Pálma az Operaházban

2020.11.06. 13:30
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a brazil esőerdő közepére kalauzolja az olvasókat.

Bárkinél is érdeklődtem eddig, a képen látható épület hollétét illetően, még soha senki sem tudott elrugaszkodni a Párizs-Bécs-Szentpétervár tengelytől. Pedig nagyon el kéne! Olyannyira, hogy ezt a képet nem is Európában, sőt, még csak nem is a Föld északi felén, hanem az Amazonas vidékén, a brazil esőerdő kellős közepén, Manausban csináltam. Hogy mit keres egy reneszánsz stílusú operaház a dzsungel kellős közepén, meg hogy mennyire tölti be a funkcióját, azt nem most fogom megfejteni, de a jelenség legalábbis meghökkentő.

Az mindenesetre biztos, hogy

Manausba nem kimondottan operaelőadások miatt figyel be az ember.

Nekem ez a város először a híres magyar író és utazó, Molnár Gábor brazíliai vadásztörténeteiből volt meg – mint Amazónia kapuja. Nagyjából itt ért véget a klasszikus értelemben vett civilizáció, és itt kezdődött ”Jaguárország,” az indiánok és a vadon birodalma. Azóta némileg változott a helyzet, mert már az indiánok is okostelefonokon nézik a mérgezett nyilakról szóló Natgeo dokufilmet, Manaus pedig a 2014-es foci vb egyik helyszíne volt. Végülis, ha egyszer Operaház van a dzsungelben, akkor egy focistadion sem hiányozhat. Manapság ez a minimum.

Javaslom, hogy ha az ember már kijött az esőerdőből, túl van a Rio Negro-i kenutúrán, legyűrte a kajmánokat és megküzdött az anakondával, akkor inkább az Operaházat nézze meg! Sokkal szürreálisabb, mint egy stadion. Én egyébként semmit sem tudtam a létezéséről. Egyszerűen csak annyi történt, hogy maradt egy eltölteni való fél napom Manausban, és beszálltam egy taxiba, mondván a sofőrnek, ugyan adjon valami tippet, mit lehet látni ebben a városban. Elég hülyén nézett rám, gyanítom nem nagyon szoktak tőle ilyeneket kérdezni. Nem is nagyon jutott eszébe semmi. Aztán egyszer csak kibökte:

az operaházat látta már?

A mit? Elsőre azt hittem, poén. Milyen operaház? Itt? Minek? De a forma kötötte az ebet, én pedig megadtam magam.

Először átvergődtünk egy szeméttelepen, ahol a gyerekek dögkeselyűkkel játszottak. Aztán keresztülhajtottunk egy nonstop gördeszka bajnokságon, amelyen hevenyészett számításaim szerint Dél-Amerika összes deszkása és BMX-ese részt vett. Aztán jöttek a kokaindílerek, akik a taxit körbevéve meglepően olcsón kínálták a cuccot. Végül egy galambokkal színültig telt téren kellett még átgurulni, és tényleg egy klasszicista stílusban épült operaház elé érkeztem. Jé! Az ezért egy pöttyet elgondolkodtatott, hogy ha mondjuk, úgy érzem, egyszerűen nem élhetek tovább Tosca nélkül, és ezen az útvonalon kéne végigmennem szmokingban, pláne előadás után visszafelé, akkor az vajon nem lenne-e erős visszatartó erő ahhoz, hogy mégis inkább eltekintsek a levéláriától. De a lenyűgöző épület varázsa gyorsan elnyomta ezt a hülye gondolatot.

OperahazManausBrazilia-132636.jpg

Az operaház Manausban (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Azóta utánanéztem a Teatro Amazonas történetének, és kiderült, hogy

minden a gumival kezdődött:

a 19. században robbant be a nyersgumi mint alapanyag a világpiacra, az ára pedig rohamosan emelkedni kezdett. Brazíliában meg is jelentek az első kaucsukfa ültetvények, melyeket újabbak követtek. Hamarosan annyi bevétele volt Manaus városának, hogy nagyjából bármilyen építkezést tudtak volna finanszírozni. Hogy ebből miért pont egy operaház lett a dzsungel közepén, arra nem jöttem rá, mindenesetre 1881-ben megbízták Celestial Sacardim olasz építészt, hogy ugyan már dobjon össze egy reneszánsz stílusú operaházat. Laza tizenöt év alatt beépítettek ide elzászi tetőcserepet, carrarai márványt, muranói üveget és angol acélfalakat. Sőt, a XV. Lajos stílusában készült bútorokhoz a faanyagot részben Párizsból, részben a szemközti őserdőből hozatták.

És ha már opera, legyen kövér!

A mennyezetet és a falakat az olasz Domenico de Angelis neoreneszánsz festőművész dobta össze,

akit gyanítom elég komoly összegekért lehetett csak importálni a Vatikánból. A motívumok, mondjuk, erősen eltérnek a Villa Borghese-ben megszokottól: pálmafák, papagájok, jaguár, tapír, ilyesmi.  Az operaházat végül 1896 december 31-én avatták fel, alig 12 évvel később, mint a Budapesten átadott, hasonló funkciójú épületet. Később a kaucsuk ára bezuhant, a manausi operaház pedig a kilencvenes évekig várta, hogy újra eredeti fényében tündököljön.

Mikor ott jártam, a negyven fokos déli hőségben, az operaház éppen zárva volt, de némi készpénz hatására a portás beengedett fotózni, sőt, hellyel-közzel a villanyt is felkapcsolta nekem. Azt is megtudtam, hogy az ezredforduló óta egyre több nemzetközi művész fordul meg az épületben, és állítólag a zenekaron belül már könnyebb elboldogulni az orosz nyelvvel, mint a portugállal. Azóta is töröm a fejem, hogy miként, mivégre is történhetett meg ez az egész. Nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a balatoni halászati bevételek megugrása és a gigantikus pénzmennyiség beáramlása arra ösztökélné a tóparti önkormányzatokat, hogy építsenek egy operaházat Siófokon, a freskókon halakkal, halászokkal, hajókkal… És onnan már minden csak a programszervezőkön múlik.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Fejléckép: az operaház Manausban (fotó: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kiemelkedő életművek és emberi teljesítmények – Átadták az Cziffra Fesztivál díjait

Idén rekordszámú pályázat érkezett. A díjakra a Cziffra Fesztivál felhívása szerint művészeket, kulturális szakembereket lehetett jelölni; a döntést végül a jelölési időszak lezárultával az öttagú szakmai zsűri hozta meg.
Színház

„Minden téren jönnek előre a nők” – Interjú Péterfy Borival

Az Átrium új bemutatója, a Mefisztó Klaus Mann Mephistójának szabad átirata a kortárs kabaré műfajában, sok zenével és meglepetéssel. Az Urbán András rendezte előadásban Péterfy Bori a többi színészhez hasonlóan sokféle karaktert villant fel.
Klasszikus

Világsztárok a Müpában: klasszikusok és ősbemutatók az új évadban

Türelemre, alázatra és rugalmasságra tanított az előző időszak – idézte fel az elmúlt másfél évet Káel Csaba vezérigazgató a Müpa évadnyitó sajtótájékoztatóján, emlékeztetve rá, hogy ez a nyitás most többet és mást jelent mindenki számára. A következő szezon a megújulás jegyében telik: a visszatérő közönségkedvencek mellett számos új program érkezik az intézménybe, a magyar sztárok mellett pedig a nemzetközi művészvilág kiemelkedő alkotói is képviseltetik majd magukat a koncerttermekben.
Vizuál

Évtizedes elfeledettség után először látható Péli Tamás monumentális pannója

A Születés című alkotás szeptember 26-ig látható a BTM Vármúzeum Barokk Csarnokában. A páratlan jelentőségű, de hányattatott sorsú, ez idáig a közönség elől elzárt fára festett táblakép központi motívuma a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza.
Klasszikus

Barokk forgatag – Zenei időutazásra hív a 37. Régi Zenei Napok

Minden eddiginél több koncerttel és kurzussal várja közönségét és hallgatóit a Régi Zenei Napok Vácon és Gödöllőn július 3. és 10. között. A műsorban különleges zenei csemegék is helyet kaptak, a professzorok között érkezik Malcolm Bilson és Simon Standage.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Fődíjat nyert Szajki Péter filmje New Yorkban

Összesen öt díjat, köztük a fődíjat hozhatta el Szajki Péter Most van most című alkotása a New York Film Awards-on.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Favella, fakanál, fatányér…

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a Rocinha favellában megélt tapasztalatairól mesélt.
Vizuál hír

50 éves a legendás Kecskemétfilm

Magyar Népmese sorozatuk immár hivatalosan is hungarikum, a világhálón 170 országból 134 millióan nézték meg. Itt készült a Vízipók-csodapók, melyet 46 ország vásárolt meg, és melyből generációk tanulhatták meg, hogy a barátság és a természet védelme egyaránt fontos.
Vizuál magazin

Évtizedes elfeledettség után először látható Péli Tamás monumentális pannója

A Születés című alkotás szeptember 26-ig látható a BTM Vármúzeum Barokk Csarnokában. A páratlan jelentőségű, de hányattatott sorsú, ez idáig a közönség elől elzárt fára festett táblakép központi motívuma a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza.
Vizuál ajánló

Leonardótól Miróig - rajzok, grafikák a Szépművészeti Múzeum gyöngyszemei közül

A Grafikai Gyűjtemény százötven éves jubileumára nyílt kiállítás és reprezentatív album nem csupán a művekről nyújt széles körű áttekintést, hanem a múzeumi kulisszák mögé is betekintést enged. Egyszerre ünnepli az európai rangú, egyedülálló gyűjtemény jeles évfordulóját és a múzeum újranyitását.