Vizuál

KÉP-regény: Pálma az Operaházban

2020.11.06. 13:30
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a brazil esőerdő közepére kalauzolja az olvasókat.

Bárkinél is érdeklődtem eddig, a képen látható épület hollétét illetően, még soha senki sem tudott elrugaszkodni a Párizs-Bécs-Szentpétervár tengelytől. Pedig nagyon el kéne! Olyannyira, hogy ezt a képet nem is Európában, sőt, még csak nem is a Föld északi felén, hanem az Amazonas vidékén, a brazil esőerdő kellős közepén, Manausban csináltam. Hogy mit keres egy reneszánsz stílusú operaház a dzsungel kellős közepén, meg hogy mennyire tölti be a funkcióját, azt nem most fogom megfejteni, de a jelenség legalábbis meghökkentő.

Az mindenesetre biztos, hogy

Manausba nem kimondottan operaelőadások miatt figyel be az ember.

Nekem ez a város először a híres magyar író és utazó, Molnár Gábor brazíliai vadásztörténeteiből volt meg – mint Amazónia kapuja. Nagyjából itt ért véget a klasszikus értelemben vett civilizáció, és itt kezdődött ”Jaguárország,” az indiánok és a vadon birodalma. Azóta némileg változott a helyzet, mert már az indiánok is okostelefonokon nézik a mérgezett nyilakról szóló Natgeo dokufilmet, Manaus pedig a 2014-es foci vb egyik helyszíne volt. Végülis, ha egyszer Operaház van a dzsungelben, akkor egy focistadion sem hiányozhat. Manapság ez a minimum.

Javaslom, hogy ha az ember már kijött az esőerdőből, túl van a Rio Negro-i kenutúrán, legyűrte a kajmánokat és megküzdött az anakondával, akkor inkább az Operaházat nézze meg! Sokkal szürreálisabb, mint egy stadion. Én egyébként semmit sem tudtam a létezéséről. Egyszerűen csak annyi történt, hogy maradt egy eltölteni való fél napom Manausban, és beszálltam egy taxiba, mondván a sofőrnek, ugyan adjon valami tippet, mit lehet látni ebben a városban. Elég hülyén nézett rám, gyanítom nem nagyon szoktak tőle ilyeneket kérdezni. Nem is nagyon jutott eszébe semmi. Aztán egyszer csak kibökte:

az operaházat látta már?

A mit? Elsőre azt hittem, poén. Milyen operaház? Itt? Minek? De a forma kötötte az ebet, én pedig megadtam magam.

Először átvergődtünk egy szeméttelepen, ahol a gyerekek dögkeselyűkkel játszottak. Aztán keresztülhajtottunk egy nonstop gördeszka bajnokságon, amelyen hevenyészett számításaim szerint Dél-Amerika összes deszkása és BMX-ese részt vett. Aztán jöttek a kokaindílerek, akik a taxit körbevéve meglepően olcsón kínálták a cuccot. Végül egy galambokkal színültig telt téren kellett még átgurulni, és tényleg egy klasszicista stílusban épült operaház elé érkeztem. Jé! Az ezért egy pöttyet elgondolkodtatott, hogy ha mondjuk, úgy érzem, egyszerűen nem élhetek tovább Tosca nélkül, és ezen az útvonalon kéne végigmennem szmokingban, pláne előadás után visszafelé, akkor az vajon nem lenne-e erős visszatartó erő ahhoz, hogy mégis inkább eltekintsek a levéláriától. De a lenyűgöző épület varázsa gyorsan elnyomta ezt a hülye gondolatot.

OperahazManausBrazilia-132636.jpg

Az operaház Manausban (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Azóta utánanéztem a Teatro Amazonas történetének, és kiderült, hogy

minden a gumival kezdődött:

a 19. században robbant be a nyersgumi mint alapanyag a világpiacra, az ára pedig rohamosan emelkedni kezdett. Brazíliában meg is jelentek az első kaucsukfa ültetvények, melyeket újabbak követtek. Hamarosan annyi bevétele volt Manaus városának, hogy nagyjából bármilyen építkezést tudtak volna finanszírozni. Hogy ebből miért pont egy operaház lett a dzsungel közepén, arra nem jöttem rá, mindenesetre 1881-ben megbízták Celestial Sacardim olasz építészt, hogy ugyan már dobjon össze egy reneszánsz stílusú operaházat. Laza tizenöt év alatt beépítettek ide elzászi tetőcserepet, carrarai márványt, muranói üveget és angol acélfalakat. Sőt, a XV. Lajos stílusában készült bútorokhoz a faanyagot részben Párizsból, részben a szemközti őserdőből hozatták.

És ha már opera, legyen kövér!

A mennyezetet és a falakat az olasz Domenico de Angelis neoreneszánsz festőművész dobta össze,

akit gyanítom elég komoly összegekért lehetett csak importálni a Vatikánból. A motívumok, mondjuk, erősen eltérnek a Villa Borghese-ben megszokottól: pálmafák, papagájok, jaguár, tapír, ilyesmi.  Az operaházat végül 1896 december 31-én avatták fel, alig 12 évvel később, mint a Budapesten átadott, hasonló funkciójú épületet. Később a kaucsuk ára bezuhant, a manausi operaház pedig a kilencvenes évekig várta, hogy újra eredeti fényében tündököljön.

Mikor ott jártam, a negyven fokos déli hőségben, az operaház éppen zárva volt, de némi készpénz hatására a portás beengedett fotózni, sőt, hellyel-közzel a villanyt is felkapcsolta nekem. Azt is megtudtam, hogy az ezredforduló óta egyre több nemzetközi művész fordul meg az épületben, és állítólag a zenekaron belül már könnyebb elboldogulni az orosz nyelvvel, mint a portugállal. Azóta is töröm a fejem, hogy miként, mivégre is történhetett meg ez az egész. Nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a balatoni halászati bevételek megugrása és a gigantikus pénzmennyiség beáramlása arra ösztökélné a tóparti önkormányzatokat, hogy építsenek egy operaházat Siófokon, a freskókon halakkal, halászokkal, hajókkal… És onnan már minden csak a programszervezőkön múlik.

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Fejléckép: az operaház Manausban (fotó: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Vizuál

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A Néprajzi Múzeum műtárgyainak mintáiból alkothatunk saját dizájnt ezzel az alkalmazással!

A Múzeumok Világnapján bemutatott motívumalkotó applikációban ezer darab vektorizált díszítmény és motívum közül válogathatunk.
Vizuál hír

Fődíjas lett a Külön falka Olaszországban

Kis Hajni szívszorító és felemelő apa-lánya kapcsolatról szóló mozifilmje a közönségdíjat és a legjobb férfi főszereplő díját is elnyerte a Riviera Nemzetközi Filmfesztiválon, az olaszországi Sestri Levantéban.
Vizuál ajánló

Fenntartható? - Az újrahasznosítás és a lassulás jegyében jön a Műtárgyak éjszakája

A fenntarthatóság lesz a kiemelt témája a VI. Műtárgyak éjszakájának, amely ötven budapesti és néhány vidéki helyszínen csaknem száz művészeti sétával, tárlatvezetéssel, szakmai előadással, műterem-látogatással és egyéb programmal invitálja a látogatókat május 26. és 28. között.
Vizuál hír

Jobbnál jobb filmekkel jön az Artmozik éjszakája

Premier előtti vetítések és az elmúlt évek legjobb filmjei várják a filmrajongókat az idei Artmozik éjszakáján, május 20-án késő délutántól másnap hajnalig, öt fővárosi moziban. Ezúttal is filmről filmre vándorolhatunk a Művész, a Puskin, a Toldi, a Tabán és a Kino Cafe mozik között.
Vizuál ajánló

100 éve lappangó remekműveket árverez el a Virág Judit Galéria

A 25 éves Virág Judit Galéria jubileumi aukcióján Rippl-Rónai József, Vaszary János és Kádár Béla kivételesen értékes alkotása is kalapács alá kerülnek. Mindhárom festmény eddig magángyűjteményekben rejtőzött. A művek két héten át ingyenesen megtekinthetők a Falk Miksa utcai galériában.