Az volt a logikám vezérmotívuma, hogy ha levélária van, akkor szappanopera is van, és mivel egyiket sem találtam értelmezhetőnek, ezért elfogadtam, hogy ez valami felnőtt dolog, amit én úgy sem fogok megérteni, meg aztán, őszintén szólva, legózás közben olyan nagyon nem is érdekelt az egész.
Aztán idővel azért ráébredtem, hogy a szappanoperának sokkal inkább a szappanhoz van köze, mint az operához, mert ahhoz konkrétan egyáltalán nincs, de mivel maga a tévés műfaj sem vonzott be igazán soha, ezért továbbra sem érdekelt Magdus anyus, csak közben a legót sörre meg csajokra cseréltem.
Aztán az ember elmegy Kínába és hirtelen rádöbben arra, hogy a keleti kultúrkörben a szappanoperának sokkal intenzívebb kulturális jelentősége van, mint azt a beszűkülten elemző európai agyammal valaha is gyanítottam volna. Ehhez persze az is kellett, hogy piacra dobjanak egy okostelefon nevű találmányt, ami a kínai szappanopera rajongók lehetőségeit jelentősen kibővítette, és mivel Kínában konkrétan mindenki rajong ezért a tévés műfajért, ez nagyjából mintegy egymilliárd embert érint. Azért csak ennyit, mert az öt évesnél ifjabb gyermekeket bátortalanul levontam az összlakosság számából.
Kínában ugyanis kifejlesztették a mobil szappanopera műfaját,
amit magyar viszonylatokra vetítve nagyjából úgy kell elképzelni, hogy Magdus anyust, vagy a Berényi klánt magunkkal visszük vásárolni a villamoson, aztán elvisszük múzeumba és beugrunk velük közben a kórházba meglátogatni a nagymamát, aki persze szintén még a pészméker beültetés közben is jobban izgul Miklós és Gizella bimbózó szerelméért, mint a műtét sikeréért. Na, most már csak be kell helyettesíteni a szereplőket, és máris kidobja a gép, amint Csang bácsi galád módon becsapja Ling nénit, és Jangcsing, a galád szomszéd ármánykodás közben odaégeti a pekingi kacsát.
Pekingi szappan (Fotó/Forrás: morpho)
A kínaiak ugyanis tényleg éjjel-nappal szappanoperákat néznek, földön, vízen, levegőben!
A nagy falnál, a metrón, a Mao mauzóleumban, sőt, még a Tiltott városban is! Na, nem mintha lenne Kínában másmilyen város is, de ezt a kérdéskört most inkább hanyagolnám. A kedvencem az a forma volt, aki egy piszoár előtt állva is szappanoperát nézett a mobilján. Egyik kezében volt a telefon….
Egyébként belenéztem néhány ilyen remekműbe! Nem lehet ugyanis nem belenézni. Felszáll az ember a pekingi metróra, és olyan szappanopera dömping zuhan rá, hogy célszerű előtte bevenni valamit fejfájás ellen. Egy komplett rész nagyjából annyi, hogy Huang mama lejön a lépcsőn. Ráadásul állítólag ez maga az élet. Bár őszintén szólva az élet szerintem azért nem ennyire szar.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
hírlevél
