Vizuál

KÉP-regény: PG - Szülői felügyelettel ajánlott

2019.04.26. 16:00
Ajánlom
A Fidelio új sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten a koncertfotózás nehézségeibe avat be minket.

"Can you tell me where my country lies?"
Said the uni faun to his true love's eyes
"It lies with me!" cried the Queen of Maybe
For her merchandise, he traded in his prize

"Paper late!" cried a voice in the crowd
"Old man dies!" The note he left was signed 'Old Father Thames'
It seems he's drowned
Selling England by the pound”

"Megmondanád, hol hál az én hazám?"
mondta a faun igaz szerelme szemébe
"Velem hál" - sikoltotta Talán Királynő
portékája árát bőven megkérte

"Itt az esti!" - szólt ki egy hang a tömegből,
"Egy öreg halott", "Vén Temze apa már odaát
úgy tűnik, vízbe fulladt
kilóra eladva Angliát"

Jó ideje ez a dal jár a fejemben. Sokáig nem értettem, hogy miért, aztán persze összeraktam. A dal címe Dancing with the moonlit knight és a Genesis 1973-as Selling England by the pound című lemezének nyitódala. A zenekar énekese itt még Peter Gabriel volt, a dal apropóját pedig az adta, hogy az Egyesült Királyság 1973 január elsején csatlakozott az Európai Unió elődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez, és ezt a szigetországban akkor nagyon sokan ellenezték. Na, most ehhez képest

jelenleg inverzbe fordult a dolog, és a brexit ellenes brit zenészek (csak ilyen van) egyik állandó koncertdarabjává vált, legutóbb például Sting játszotta el pár hónapja egy New York-i bulin.

PeterGabriel-134839.jpg

Peter Gabriel (Fotó/Forrás: morpho)

2004 május 15-én Peter Gabriel lépett fel Budapesten a Papp László Sportarénában. Akkor láttam harmadszor élőben, és akkor fotóztam először, bár ezt is majdnem gajra vágta egy idióta kollegina, aki jó érzékkel, jó időpontban vette fel a telefont és persze jókat is mondott bele. Ez a koncertfotózósdi régen sem volt könnyű történet. Ma sem az, csak olyan sokáig csináltam, hogy ma már nem ránt be igazán, túl vagyok rajta, elég volt. Országtól függetlenül sosem azt nézték, hogy mennyire értesz hozzá, hanem azt, hogy milyen sajtóorgánum van a segged alatt.

Amikor az ember egy országos napilapnál vagy egy zenei magazinnál dolgozik, akkor sima az ügy, mert hiába limitált a fotósok száma, jó eséllyel nem fognak kizavarni a zenekari árokból.

(Egyszer olyan is előfordult egy Black Sabbath koncerten, de az annyira speckó eset volt, hogy mindössze két embert engedtek be. Az egyiket a kiadótól, a másikat meg a zenekartól, én meg egyik sem voltam, de később ez fordítva többször fordult elő mint nem, úgyhogy csak azért alakult így az egész, hogy érezzem, hogy a kollégák miért utálnak annyira fordított esetben.) Aztán ha kiderül, hogy az ember ért hozzá, és olyan zseniális képeket csinál, mint én :), akkor már újság sem kell, mert a túrmanagerek, meg a zenekarok hívják, de az már egy emelettel feljebb van.

Visszatérve Gabrielre, 2004 ben három hónapig egy zenei magazinnál dolgoztam, aztán rájöttem, hogy én 32 évesen már nem tudok 14 éves kiskamaszoknak újságot csinálni, ezért előre megfontolt szándékkal felmondtam és hátrahagytam néhány szellemileg gyengébben bútorozott kolléganőt (ezt már nem tudom, hogy kell leírni, hogy a metoo mozgalom ne támadjon rám azonnal egy vállról indítható Para-Kovács novellával.) Szóval, a szervező felhívta az újságot, hogy egyeztesse velem a részleteket a koncertfotózással kapcsolatban, Terike pedig elegánsan közölte vele, hogy én közben felmondtam, és már nem is dolgozom ott. (lásd, még az okos vagyok és empatikus című fejezetet a magyar sajtó vérkeringésében) Egyébként nem akart velem feltétlenül kicseszni, csak olyan hülye volt szegény, hogy nem rakta össze, hogy ilyenkor engem automatikusan egy mozdulattal húznak ki a fotóslistáról. Ami azért volt különösen jó, mert így az újságjuknak sem lesznek meg a képek, mert egy nap alatt elég macerás új embert akkreditálni, pláne úgy, hogy még nem is dolgozik a lapnál, sőt, azt sem tudni, ki lesz majd az….? Szerencsére voltam olyan nexusban a szervezőkkel, hogy hosszas mentőakció és komoly meghunyászkodás árán visszakeveredtem a beengedett 10 fotós közé, és Terike végül minden igyekezete ellenére sem tudta elintézni, hogy harmadszor is lemaradjak Peter Gabrielről.

Az egész limitációt egyébként azért találták ki, mert a színpad nem a terem egyik végébe volt berakva, hanem az aréna közepére pakolták le, ezért fotósárok sem volt, hanem egy kordonokból összebütykölt, az átlag lakótelepi vécénél is kisebb helyre zsúfolták be a 10 fotóst a kilométeres csöveikkel együtt. És az villant át az agyamon, hogy csak azért lehettünk ott, mert muszáj beereszteni a médiát, hogy aztán a második dal, a Darkness után kivágjanak a francba. Addig persze Gabriel végig háttal állt, naná! Még szerencse, hogy az utolsó pillanatban, kifelé menet már a következő dal a Red Rain alatt visszakézből egyszer még meg tudtam nyomni a gombot.

Ui: A dalszövegfordításért nagy köszönet Göbölyös N. Lászlónak!

További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Klasszikus

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál portré

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.
Vizuál premier

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Vizuál interjú

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Vizuál hír

Filmes hiányszakmák képzését támogatja a Filmintézet

Most először lehet pályázni sminkes és fodrász kisegítő, jelmezkivitelező, mikrofonos és öltöztető képzések programjával is. Március 2-ig várja a Filmintézet a szakmai képzéseket szervező intézmények pályázatait összesen 12 szakterületre. 
Vizuál Film

A legjobban várt januári filmek

Hűvös, szürke januári estéken jó dolog moziba járni, mostanában különösen, mert fontos és izgalmas filmek érkeznek, legtöbbjük számos kategóriában Oscar-díjra jelölt. Szubjektív válogatásunkból a francia szerzői film és egy különleges dokumentumfilm sem maradhatott ki.