Tisztában vagyok vele, hogy a poloskának manapság magyar nyelv szerte annyi konnotációja van forgalomban, hogy összeszámolni is nehéz, és persze mindenki azt gondol, amit akar, de esetünkben inkább természetfotóként kell kezelni ezt a kérdést, aminek ráadásul olyan jellegű gyakorlatias okai voltak, aminek semmi köze a poloskához.
Rákeveredhetett volna erre a fényképre egy légyölő galócán ücsörgő fekete özvegy, éppúgy, mint egy csattanó maszlagon csüngő ájtatos manó. Hogy miért pont két olyan ízeltlábú jutott eszembe, amelyek nősténye párzás után desszertként elfogyasztja a hímet, azt nem tudom. Egy ájtatos manó hölgynél valahogy úgy alakul a klasszikus mondás, miszerint mi a három legjobb dolog a világon? Előtte egy zsolozsma, utána a férjem jól átsütve, mustárral. Na de mivel imádkozó sáska épp nem volt kéznél, maradtak a bencepoloskák, melyek ilyenkor, nyár elején, Európa-szerte elárasztják a kultúrnövényeket, és mivel ehhez képest még rendkívül büdösek is tudnak lenni, nem tartoznak a gazdasszonyok kedvencei közé.
Én nem vagyok gazdasszony, és bár nagy poloska fan sem,
az alkonyat utolsó fénycsóvájánál felbukkanó rovarok kiváló alkalmat adtak arra, hogy kipróbáljam a vadiúj telefonomba épített kamerát,
amelynek felbontása és képzajcsökkentése a leírás szerint simán megbirkózik egy ilyen poloskányi feladattal. Nem, ez nem a reklám helye, nem írom ide a készülék típusát és azt sem, hogy mennyire vagyok elégedett az egésszel, mert ez nem a tech rovat.
Arra viszont kitérnék, hogy poloskát fényképezni sokkal bonyolultabb dolog, mint azt az ember elsőre gondolná, és ez még akkor is igaz, ha egy fajokban rendkívül gazdag élőhelyre sikerült szert tennem. Hogy mennyire lehet közel menni az egészhez, az már önmagában probléma, mert a poloskák vagy elrepülnek, vagy bebújnak a levelek közé, és ugyan tudom, hogy nem fognak nekem felkérésre modellt gubbasztani, de azért a nagy számok törvénye alapján az ember csak reménykedik. Aztán amikor már fél órája tartom harcra készen a telefont, és nem történik semmi, akkor először a természetfotósok türelme jut eszembe, aztán meg az, hogy
tulajdonképpen miért csinálom én most ezt az egészet?
Rendszertan:
A bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a címeres poloskák (Pentatomidae) családjába tartozó Rhaphigaster nem legismertebb faja. Főleg európai faj, bár a Kárpát-medencétől északra és Németországtól, illetve Magyarországtól keletre nem fordul elő. Mivel Magyarországon gyakori, számos népi nevét ismerjük. Ezek közül a leggyakoribb a mezei poloska, de hívják még büdös Marcinak, illetve büdös Margitnak, nagy szürke címeres poloskának, téli poloskának, büdös Bencének, büdös Bankának, büdös Margónak, templombogárnak is.
De ez olyan, hogyha az ember már beletol fél órát, akkor csak nem hagyja veszni az egészet, hiszen bármelyik pillanatban felmászhat egy mezei poloska (merthogy a bencepoloskát így is hívják) a növény tetejére, én meg csak megnyomom a gombot, és már ott sem vagyok. További negyed óra múlva teljesen besötétedett, és már annyira zsibbadt mind a két karom, hogy elhatároztam, ott egye meg a fene, de én most szégyenszemre kudarcot vallok.
Na, ebben a pillanatban mászott fel ez a büdösbanka a levél végére, és egy gyors gombnyomás után kíváncsian meredtem a telefon kijelzőjére, hogy mégis milyen lett a kép. Mármint technikailag. Hát, ilyen. Hogy megérte-e ez az egész hercehurca, azt majd mindenki eldönti, de az biztos, hogy
ilyenkor látszik igazán, hogy mennyire benne van szerencsefaktor a fotográfiában.
Ami viszont biztos, hogy legközelebb keresek egy fekete özvegyet vagy egy ájtatos manót, és azokon fogom tesztelni az okostelefon beépített kameráját.
A KÉP-regény angolul a morphoto.eu oldalon olvasható.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: A poloska modellt áll (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

hírlevél












