„Csempe a francba, az van! Vacsora semmi!” Azok a megveszekedett kilencvenes évek! Amikor még ifjonti és idealista fejjel váltottuk nagyban a rendszert. Legalábbis akkor azt hittem. Még belegondolni is kemény, de harminc évvel ezelőtt, 1992 februárjában mutatták be Tímár Péter Csapd le csacsi című filmjét, ami akkor meglehetősen groteszknek és viccesnek tűnt, de
mai fejjel nézve rémisztő, hogy Tímár milyen pontosan látta, hogy a rendszerek ugyan jönnek, mennek, de a magyar társadalom, az bizony ugyanaz marad.
A rémisztő az egészben, hogy Adynak száz évvel ezelőtt pont ilyen gondolatai voltak. Tímár, miután az Egészséges erotikával megalapozta rendezői karrierjét, a kilencvenes években időutazásokkal egybekötött társadalomkritikákkal próbálta azt kiteljesíteni. Huszonöt éves már a Csinibaba is, ahol a hatvanas évekbe ugrott vissza a rendező, vagy a sorban következő Zimmer Feri, amiben a nyolcvanas években a német turisták és kapzsi vállalkozók által megszállt Balaton-part világa köszön vissza.
Aztán Tímár gondolt egyet, és visszaröpítette Eperjes Károlyt az ötvenes évekbe, a Rákosi-rendszer kellős közepébe. Ez volt a 6:3 avagy, Játszd újra Tutti című film, amivel a rendező elköszönt a huszadik századtól. Na, itt kapcsolódtam én személyesen is bele a tímári történetbe, ha nem is rendszerszinten, de fotóriporterként mindenképp. Van a 6:3 című filmben egy jelenet, ami egy uszodában játszódik. Ezt a jelenetet a Gellért fürdőben vették fel, ráadásul éjszaka, hogy ne nagyon kavarjanak be a fürdő normál nyitvatartási idejébe.
Olyan volt az egész, mintha egy Cinetripre mentem volna éjféltájt, csak partiarcok és fürdőruhás DJ-k helyett a vicces úszósapkába öltöztetett Szamóca poénkodott a vicces fürdőnadrágos Cseh Tamással.
Odamentem Tímár Péterhez, gondoltam, tisztázom a viszonyokat, de annyira jól megcsinálták a díszletet, hogy benéztem a csarnok végét, és farmerben meg bakancsban, fényképezőgéppel a nyakamban lazán belesétáltam a medencébe. Aztán visszatántorodva elkezdtem zuhanni a vízbe vezető lépcső felé. Ilyen helyzetekben az ember mindig a fényképezőgépet védi, nem nagyon figyel arra, hogy egyébként éppen mijét töri össze.
Tímár Péter a 6:3 forgatásán a Gellért fürdőben (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / morPhoto)
Az egyik kezemet leraktam a medence szélére, a másikkal levegőbe emeltem a gépet, miközben a vízben állva rátérdeltem a lépcsőre. Az egész csarnokban síri csend lett, egy pillanatra elloptam a show-t. Ez az az eset, amikor minden szem rád szegeződik, pedig te nem csináltál semmit! Tímár Péter eszmélt leghamarabb, odajött, bemutatkozott, és miközben kezet fogtunk, kihúzott a vízből.
Gyerekek, ezt újravesszük!
– mondta fennhangon, és itt röhögte el magát mindenki.
Állítólag kívülről nézve annyira vicces volt az egész, hogy simán befért volna a filmbe. Itt kerültem a legközelebb ahhoz, hogy bekerüljek egy magyar nagyjátékfilmbe, de sajnos végül csak a castingig jutottam. Ezt követően már semmi izgalmas nem történt. Végigcuppogtam párszor a csarnokot a tök vizes cipőimben, minden stábtagtól megkapva a vállon veregetéseket, lefényképeztem a színészeket, majd az egész forgatásosdit hátrahagyva, tök vizesen kicsoszogtam a budapesti éjszakába.
Fejléckép: Tímár Péter a 6:3 forgatásán a Gellért fürdőben (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / morPhoto)
hírlevél
