Az amszterdami Bourbon Street egy igazán pöpec kis hely. Nevezhetjük blues kocsmának is, bár a zene van első helyen, a pia csak azért kell, mert egy ilyen hely, valahogy olyan üresnek tűnik sörcsap nélkül. Jellemzően este tíztől hajnali négyig, ötig van nyitva, és annyi ember van bent, hogy a cincérek csak a fejük fölé emelt tálcával tudnak közlekedni a zenére hullámzó tömegben. Néha az emberek nyakába öntik a jóféle holland sört, de ez igazán nem zavar senkit. Úgyis mindenki a színpadra figyel, ahol a legkülönbözőbb nemzetekből verbuválódott profi zenészek tolják a bluest egész éjszaka.
Ha valaki egyszer bemegy, nem nagyon van kedve kijönni.
Amikor ezt a képet csináltam, éppen Nikos Tsop gitáros tolta a blues muzsikát internacionális brigádjával. Egyébként ő sem holland, hanem görög, és az elmúlt években nem nagyon láttam olyan gitárost, aki ennyire megfogott volna a játékával. Nem akarok túlozni, de ha becsuktam a szemem, olyan volt az egész, mintha John Lee Hooker vagy BB King játszott volna a legendás New Orleans-i Bourbon Streeten.
Nikos egyébként több zenei projektet is futtat és meglehetősen nyitott minden jó muzsikára.
Na, ez a nyitottság már kevésbé mondható el az amszterdami Bourbon Street Music Clubról, az ugyanis zárva van. Nem tegnap zárt be, hanem valamikor áprilisban, és azóta is egy „Sorry we’re Closed” tábla figyel rajta. Még szerencse, hogy az arra sétálgató potenciális közönség szomorú arckifejezése nem látszik a maszk alatt. Egyelőre úgy tűnik, hogy zárva is marad. A helyi csatornahíradó szerint lehet, hogy októberben már kinyitnak az amszterdami koncerthelyszínek, de hiszem, ha látom. Szóval, nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb ilyen képet csinálni, mert a jelenség nem holland specialitás.
Egész Európában, sőt, tulajdonképpen az egész világon megállt a zenei közélet.
Néhány országban korlátozottan kinyithat persze egy-két hely, de ennek nem sok értelmét látom.
Azt nyilván mindenki észrevette, hogy elmaradtak a nagy nyári fesztiválok, azt mindenki kiszúrta, hogy a világsztárok lemondták a nagy nemzetközi turnékat, de
azokról a klubokról, ahol bluest, jazzt vagy funkyt játszanak néhány száz vagy ezer fős közönségnek, valahogy megfeledkeztek az emberek.
Pedig ha összeadjuk a koncertre járókat, meglehetősen jelentős számot kapunk, egy halom embert, akiket hónapok óta megfosztanak a kulturális tápláléktól, miközben a színházak, a mozik vagy a komolyzenei helyszínek talpig maszkban és social distancingbe mártva azért látogathatóak. Arról már nem is beszélve, hogy aki zenélésre, koncertek hangosítására vagy szervezésére, netán fotózására tette fel az életét, most nyelheti az éhkoppot, vagy elmehet futárnak, arra momentán igencsak nagy a kereslet. Nem mintha az élő zenére nem lenne az, de fellépési lehetőség nélkül minden zenész félkarú óriás. Egyébként lassan csinálnék én is néhány vadi új képet, mondjuk Amszterdamban, a Bourbon Streeten. Most már úgy jól esne…
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>