Latin betűkkel: suq aljamal, kiejtve nagyjából „szúkelzsemel” , magyarul: tevepiac.

Egyszer egy német katona emlékirataiban olvastam az Afrikakorps egyiptomi kalandjairól. Érdekes egyébként, hogy a forma szinte említést sem tesz a százezres nagyságrendű áldozatot és hadifoglyot eredményező háborúról, mert őt leginkább a kairói tevepiac fogta meg. De tényleg! Na, ez a csóka ugrott be, és ha már úgyis Kairóban voltam, gondoltam, kinézek erre a tevepiacra. (Na, jó, lehet, hogy ez már egy másik tevepiac volt, de funkcióját tekintve nem gyanítok komoly differenciát.) Viszont egész meglepő volt, hogy a tízmillió kairóiból szinte senki nem tudta, hogy a tevepiac merre van, de 90 százaléknak kb. lövése nem volt róla, hogy amúgy tevepiac is üzemel a városban. Miközben az egész város tele van tevékkel.

De nem adtuk fel, és Ihab – a helyi arc, úgyis mint sofőr – az egész napját arra tette fel, hogy csak azért is megkeresi azt a piacot. Ez amúgy jófejség volt tőle. Olyan sokszor kérdezte meg, hogy merre van a „szúkelzsemel”, hogy erre a kifejezésre még akkor is emlékezni fogok, amikor már a nevemre sem, sőt! Budapesti viszonylatban kb. olyan volt ez a turné, mintha a belvárosból Budaörsre kellett volna kijutni úgy, hogy minden villamosmegállóban fel kell tenni a Merre van a „szúkelzsemel” kérdő mondatot. Egyszer mindenkinek érdemes kipróbálni a kairói porban. Mire megtaláltuk, nagyjából úgy éreztem, hogy nem volt egyetlen ember sem a városban, akivel ne cseréltünk volna eszmét erről az izgalmas kérdésről.

Végül csak sikerült megtalálni a piacot, és én nagyjából akkor raktam össze, hogy ezek a tevék nem azok a tevék, amin a hülye turistákat fuvarozzák Gízában, a piramisok körül,

Mielőtt mindenki előkapná a „100 közkedvelt főétel tevehúsból” című, méltatlanul elhanyagolt könyvecskét, felhívnám a figyelmet arra, hogy a tevéket négy lábon, bőrbe kötve árulják, és bár még nem próbáltam, de gyanítom, némileg bonyolultabb, hely- és időigényesebb egy teve nyakát átvágni, mint teszem azt, egy csirkéét. Meg vélhetően picit nagyobb kosszal is jár. De talán mindegy is, a tevehúst valahogy sosem szerettem igazán. Szemben a teherautókkal érkező vevőkkel, akik úgy tűnik, bevállalják a tevék lemészárlásával kapcsolatos hercehurcát, pláne úgy, hogy az egyébként jámbor dromedárok viszont érezhetnek valamit abból, hogy őket innen a levesbe viszik, ezért nem nagyon akarnak arra menni, amerre a kondér van… Azonban ez a művelet mind az eladónak, mind a vevőnek közös érdeke, ezért aztán mindent elkövetnek azért, hogy a tevék valahogy mégis felkerüljenek a teherautókra. Na, pont egy ilyenbe csöppentem bele, és ez hirtelen előhívta belőlem a P. Howardba oltott Helmut Newtont.

Tevepiac, Cairo (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Az arcok felpakoltak egy pallót, amin a teve majd átsétál (muhaha) a karámból a teherautóra. A két forma teljes erőbedobással küzdött, hogy feltornássza a tevét a kocsira, miközben a derék jószág pont ezt nem akarta. Nagyon balhés kis helyzet alakult ki, ráadásul a teve egyik lába fel volt kötve, hogy békeidőben ne tudjon a piacról meglépni. Ezért aztán, mikor kibillent az egyensúlyából, nem tudta azt visszanyerni, hanem folyton az oldalára dőlt. A vásárló nyilván lehetett hülye, mert talán nem vesz minden héten tevét, de az eladó? Amikor a teve megugrott, pont felém, (ez van a képen) akkor hirtelen elmentek imádkozni… Tényleg! Frankón! Idő volt, és hát, a szabály az szabály. A teve meg hagy szívja addig fel magát… Ez egyébként Egyiptom gazdasági teljesítőképességének hatékonyságáról is sokat elmondott, de térjünk vissza a tevéhez! (Ők is így tettek kb. fél óra elteltével.)

Arra nagyjából már rájöttem, hogy ha egy arab keményen dolgozó kisembert alakít, akkor neki kb. megszűnik a külvilág, és

Csináltak ezek mindent: húzták a teve farkát, kitépték a bélést a szájából, rúgták, ütötték, anyáztak vele, eredmény zéró. Na, itt lépett be a képbe az a bizonyos harmadik szereplő, aki sokkal hatékonyabbnak tűnt, mint a két Benny Hill. Ez már abból meglátszott, hogy előre elkérte a segítség árát. Miután megalkudtak, egy erőteljes fogással elkapta a teve nyakát és egy hirtelen mozdulattal feldobta a teherautóra. Szegény állat csak pislogott hülyén. A szakemberre nem számított ő sem. Aztán a forma odajött és kezet fogott velem. Mintegy maga mellé emelt a hülyékkel szemben.

Később azt hallottam Ihabtól, hogy ő nem mert volna odaállni a teve elé ilyenkor. A piacon évente vagy egy tucat halálos baleset történik. Azért jó, hogy ezt csak utólag mondta el. Ezzel a sztorival a KÉP-regény bloggal együtt el is köszönnék 2024-től. Természetesen 2025 februárjától új képekkel és új sztorikkal igyekszem majd folytatni. Addig is, ha valaki még nem döntött a karácsonyi menüről, álljon itt egy alternatív javaslat:

Szabad tűzön sült töltött teve

(ősi beduin recept)

Hozzávalók:

• 1 középnagyságú fiatal teve,
• só,
• 40 kg apróra vágott vöröshagyma,
• őrölt köménymag,
• csípős pirospaprika,
• 1 tisztított birka,
• 6 tisztított csirke,
• 50 kemény tojás,
• 30 kg paradicsom.

Tisztítsuk meg alaposan a tevét. Keverjük össze a sót, hagymát, köménymagot és pirospaprikát. Dörzsöljük be vele a teve belsejét. Töltsük meg a csirkét a főtt tojással, szórjuk be sóval, és rakjuk a birka belsejébe. Tegyük a birkát a teve belsejébe. Az üresen maradt helyeket töltsük meg a paradicsommal. A nyílásokat tűzzük össze. Szabad tűzön nyárson vagy roston süssük puhára. 

Fejléckép: Tevepiac, Cairo (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)