Olvasom, hogy a magyar országgyűlés – a köztársasági elnök és a Magyar Tudományos Akadémia ellentétes állásfoglalásával szemben – simán elfogadott egy törvényjavaslatot, ami bővítené a tarvágás lehetőségét őshonos fafajú, illetve természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdőkben. Ha valaki esetleg nem tudná, a „tarvágás" egy erdőgazdasági fogalom, amely a teljes faállomány egy időben történő kivágását jelenti. Vagyis az adott területen élő összes fát egy mozdulattal lenullázzák. Ez a fajta fakitermelés arra szolgál, hogy a területet teljesen felszabadítsák, és azután mesterségesen vagy természetesen megújítsák az erdőt.
Na, ezt most már természetvédelmi célzattal fenntartott, őshonos fákból álló, akárhány éves erdőkben is meg lehet majd tenni. Ha eltekintek a politikai célzattól, hadd kérdezzem már meg halkan,
aki beterjeszt és elfogad egy ilyen törvényt, az egyébként vajon az élete egyéb területén is hasonló logikai rendszer mentén cselekszik?
Nyáron a negyven fokban befűt a kályhába? Télen felrakja a nyári gumit a kocsira? Ha kiszárad a folyó, gátat épít és felvesz egy gumicsizmát? Tudom, hogy a tréfák nem nőnek az égig, de az a helyzet, hogy sajnos a fák sem. Ezek a védett erdők Magyarország nemzeti kincsei, de hát „Mit nekem te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája! / Tán csodállak, ámde nem szeretlek, / S képzetem hegyvölgyedet nem járja.”
Farakás a Visegrádi-hegységben, 2012 (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Ez a kép már 13 éves, és a Visegrádi-hegységben csináltam. Már a nyolcvanas években, gyerekkoromban is sokat bóklásztam arra, néha heti szinten is. Imádtam a Holdvilág-árok júniusi hangulatát. A fakitermelés persze mint mezőgazdasági tevékenység mindennapos volt, sőt, jóban is voltam az erdészekkel, akik elmagyarázták, hogy most az erdő melyik felén zajlik a favágás és melyiken a telepítés. Az egyensúly tökéletes volt, sosem vettem észre, hogy ebben az erdőben néha kivágják a fákat, főleg nem a százéves tölgyeket vagy bükkfákat. Állítólag Árpád vezér sírja is itt van, de ebbe most nem mennék bele.
Aztán 1999-ben, az akkor már javában zajló klímaváltozás betette a kaput. Az özönvízszerű esőzések hatására a Holdvilág-árok és környezete jelentősen átalakult. Az árvíz hidakat és turistautakat sodort el, a völgyben csordogáló patak is új mederben kezdett folyni Az erdő fáinak jelentős része kidőlt vagy veszélyessé vált, és ki kellett vágni, az erdőállomány helyén a partoldal meredek rézsűi folyamatosan pusztultak, az erózió következtében kövek, sziklák gurultak a hegyről az árok mélyébe.
Ilyen lesz egy völgy erdő nélkül.
Aztán sokáig nem jártam arra, legutóbb pedig 13 éve, amikor ez a kép készült. Nem sok maradt gyerekkorom emlékeiből. Az egész erdő meglehetősen kaotikus volt, és ilyen megjelölt farakások hevertek minden felé. Szóval láttam már, milyen, ha az erdő átalakul, és itt ugyan nem a felelőtlen törvénykezés volt a kiváltó ok, hanem a vihar, de ha éppen nincs orkán vagy tornádó, akkor miért kell szélgépeket telepíteni?
Lövésem nincs, hogy ez a 3-as szám mit jelent, de most arra gondoltam, hogy a három legfontosabb magyarországi erdővédő szervezet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország Alapítvány tiltakozását talán sokkal inkább kifejezi, mint hogy három forintért adják el tűzifának a természetvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőket.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Farakás a Visegrádi-hegységben, 2012 (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
