Vizuál

KÉP-regény: Télikertész

2019.09.27. 15:00
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról mesél, mi a teendő, ha télen kell kertészt fotózni.

Kétféle újságíró létezik. Az egyik interjúkészítés előtt szól a fotósnak, a másik pedig utána. Hogy melyik a jobb, azt talán nem kell hosszasan kifejtenem, tehát az első. Nem az a baj, hogy félek egyedül, hanem az, hogy az utólag elkészített képek egyrészt nem az interjú közbeni gesztusokról szólnak, másrészt pedig, ha a riportalany beszélget valakivel, akkor értelemszerűen nem rám figyel, nem azzal foglalkozik, hogy őt most éppen fotózzák, hanem igyekszik a kérdésekre válaszolni, én meg közben szabadon vadászhatom a gesztusait meg a mimikáját. Van persze olyan is, aki próbálkozik végig eljátszani a karót nyelt hajszárítót, de ha fél óra elteltével még mindig egy objektív szegeződik az emberre, akkor a legtöbben feladják vagy csak simán elfelejtik, hogy én is ott vagyok.

Egy jól ismert interjús kolléga az utólag szólós típusba tartozott. Sosem fordult elő, hogy előre szólt volna. Pedig egy idő után már szinte könyörögtem neki. De nem, akkor sem. Próbáltam megfejteni logikája mibenlétét, de már Yoda mester is megmondta: „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!” Úgyhogy egyszer meglepetésszerűen rákérdeztem nála, hogy miért kényszerít engem folyton pluszmunkára, mire a következőt bírta mondani:

De jó, hogy mondod, majdnem elfelejtettem. ­­A múlt héten csináltam egy interjút Bálint Gazdával, és le kéne fényképezni. Itt a telefonszáma.”

Hát, köszi szépen, még szerencse, hogy meg akartam tudni, miért nem szól soha előre… Ezekkel az utólagos fotózásokkal az a gond, hogy jó esetben az olvasónak nem szabadna észrevennie, hogy a képek nem ott és nem akkor készültek. Ezért jobb híján kétszer annyi időt kell rászánni az egészre, mert előbb össze kell barátkozni a riportalannyal, hogy utána a kamera előtt is természetesen mozogjon, hiába nincs ott senki más, csak én.

BalintGazda-132937.jpg

Bálint gazda (Fotó/Forrás: morpho)

Néha sikerül kifogni egy zárkózott vagy idővel nem túl gazdagon eleresztett típust, aki közli, hogy itt van, fotózzam le, aztán az ajtót meg kifelé is megtalálom. Hát, ilyenkor születnek az igazolványképekkel illusztrált interjúk, amin leginkább azok szoktak felháborodni, akik megírták, de nem szóltak előre. Mondván, én tönkretettem a fasza kis interjúját. Érdekes, de azon senki nem polemizálgat soha, hogy az én tök jó képeimet hány szar interjúval tették már tönkre, de ez nagyon messzire vezet, és semmi köze Bálint gazdához, ő ugyanis nem az a kifejezetten kocka típusú riportalany. Azt gondolom, hogy ezt a legkevésbé sem lehet rá mondani.

Nála más volt a gond. Az, hogy február volt.

Akárhogy is nézzük, egy kertész jellemzően nem február magasságában van csúcsformában.

Na, de ennél bonyolultabb problémát is áthidaltam már, úgyhogy szakajtottam két-három órát az életemből a Bálint gazda jelenségre.

A dolog ott kezdődött, hogy ő kért elnézést, mert egy árva kerti növénnyel sem tudom lefényképezni, a szárított oregánó meg nem lenne igazán életszerű. Gondolkodóba estem, de azért közben persze beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy miután nem vettek fel az ELTÉ-re biológia szakra, elhatároztam, hogy vagy fotós leszek vagy dísznövénykertész, amit egyébként egy picit jobban szerettem volna, de oda sem vettek fel. Hogy most ki járt jól ezzel, már ha egyáltalán, azt mindenki döntse el sajátból, de Dr. Bálint György, született médiakertész, ettől lendületbe jött és elmesélte nekem, hogy

ő tényleg kertész akart lenni, aztán végül médiakertész lett, és ami közte történt, azzal sem volt igazán baja, bár így utólag nézve azért a koncentrációs táborokat szívesen kihagyta volna.

A munkaszolgálatról lejőve, éppen ott tartottuk, hogy miként célszerű a futómuskátlit átteleltetni, amikor is felkiáltott! „Egyébként van egy télikertem! Az nem lenne jó?” Hát, csak annyira, hogy nagyjából megoldást jelentett a problémára. Ok, nem barack vagy paradicsom, hanem fikusz vagy mittudomén, de azért több köze volt a kertészethez, mint a konyhabútornak. Akkor vettem észre, hogy már vagy két órája ott vagyok, és a fényképezőgépet még elő sem vettem. Szóval, télikertészkedtünk egy kicsit, és a végén – két telelő futómuskátli között – a gazda még pálinkával is megkínált. Aztán gyorsan hozzátette, hogy amúgy tök felesleges és macerás ez az egész muskátli teleltetés, és sokkal jobban járok, ha minden tavasszal újat veszek a virágosnál. Ezt meg is fogadtam. Viszont csak most tűnt fel hogy Bálint Gyuri bácsi, aki az idén ünnepelte a századik születésnapját, ezen a képen pont úgy néz ki, mint ma, pedig ekkor még csak alig volt nyolcvan.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Könyv

Az író, akinél Vámos Miklós sem jön rá a fordulatokra

Ezúttal a méltatlanul előítéletesen kezelt orosz irodalom egy képviselőjét ajánlja Vámos Miklós, aki e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

58 évesen elhunyt James Redford, Robert Redford fia

Az amerikai színészlegenda fia pénteken hunyt el epevezetékrákban – írta a BBC hírportálja.
Vizuál magazin

Visszatalálni önmagunkhoz – Bábszínház a Telekom kiállításán

A Ludwig Múzeum két új időszakos kiállítással színesíti az őszt. A múlt héten megnyitott BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című tárlat a láthatatlan összefüggéseket fedi fel a különböző univerzális rendszerek kapcsolódási pontjai között. A kapcsolatok rejtett világát mutatja be az Egyensúlyban. Művek az Art Collection Telekom gyűjteményéből című kiállítás is, amelyen a közösség erejéről, az embereket összetartó vagy elválasztó tényezőkről szóló műveket láthatunk.
Vizuál kult50

„A nagy teher összeszed” – Gera Marina a Kult50-ben

„Úgy álltam hozzá, hogy ezt a maratont én most lefutom, de úgy, hogy ez most az én csúcsom lesz. Nagyon akartam nagyon jól megcsinálni, de az a görcs, amit a megfelelési vágyhoz kötök, nem volt bennem. Ha mondják, hogy ezt csak most az egyszer tudjuk felvenni, többször nem, akkor csak azért is hozom a legjobb formám, ilyen szempontból sportoló alkat vagyok, a nagy teher összeszed, és nem szétesek tőle” – árulta el Gera Marina, az ország első Nemzetközi Emmy-díjas színésznője a sikerét meghozó Örök tél című filmről.
Vizuál Film

Több mint 10 millió euróval támogatta a magyar filmszakmát a Kreatív Európa MEDIA

Az Európai Unió számos díjnyertes magyar film fejlesztését, forgalmazását, valamint filmfesztivál megrendezését támogatta Magyaroroszágon a Kreatív Európa MEDIA alprogramjának keretében a 2014-2020 közötti időszakban.
Vizuál magazin

Egy aszfaltpattanás is lehet műtárgy – A Fiat 500 a képzőművészetben

Olaszországban a mobilitást jelentette a nagy tömegek számára – voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „ez volt az autó, mely a volán mögé ültette Itáliát”. Magyarországon az első nyugati autóként jelent meg a 60-as évek végén. Hangos volt, pici és a motorja is csak valamivel erősebb, mint egy robogónak, mégis a legtöbb tulajdonos számára feledhetetlen emlékek sora kötődött a mára már kultikus ikonná vált Fiat 500-hoz.