Bár ez a kép teljesen friss, egészen konkrétan öt napja készült, mégsem aktuális már sajnos. Ha valaki ezen a hétvégén látogat el a Balaton déli partjára, már nem fog találkozni ezzel a jégfallal, és nem fog sétálgatni a befagyott tó jegén. Én is csak azért tudtam ezt lefényképezni, mert félig-meddig helybéli lévén kaptam róla egy fülest, és
csaknem a világ végéről elvittem oda a gyerekemet, hogy lásson egy befagyott Balatont, amit lehet, hogy soha többé nem tudok majd mutatni neki.
Remélem, tévedek, de ez most nagyon nem úgy néz ki. Amikor én voltam kisgyerek, a nagyszüleim a Balaton mellett laktak, és minden téli hétvégén lejárkáltunk hozzájuk korcsolyázni, meg gigantikus hoki meccseket játszani a helybéli srácokkal. Igen, minden hétvégén!
Az ifjabbak kedvéért említem meg, hogy a Balaton a 90-es évek közepéig alapjárton minden télen befagyott, úgy nagyjából decembertől februárig. Ott tanultam meg korcsolyázni, ami egy kicsit más volt, mint a Műjégen. Valamelyest kisebb volt a tömeg és nagyobb a tér. Egészen konkrétan egy 77 kilométer hosszú jégpályáról beszéltünk. Azért abban vannak lehetőségek, már ha be van fagyva persze. Most nincs, sőt, leginkább sok-sok éve nincs.
A klímaváltozás röpke húsz év alatt teljesen átalakította a Balaton környezetét, látképét, élővilágát meg mindenét.
Az ilyen felfagyások, mint ami a képen is van, már szökőévenként se figyelnek be. Tavaly, például, nem volt ilyen, igaz, az Olimpia is elmaradt, mert az is szökőévente van, de ezt ennél jobban nem keverném ide.
Olyan viszont volt az elmúlt években többször is, hogy csaknem teljesen eltűnt a part menti sávból a víz. Olyannyira, hogy háromszáz métert is be kellett gyalogolni, ha az ember nem akart száraz lábbal kijönni. És akkor úszásról még szó sem volt. Sőt, vízibicikli helyett valódi kerékpárral közlekedtem a tómederben.
Nem tudom, hogy hova vezet mindez, de
ha az emberiség nem cselekszik sürgősen, akkor elkezdhetünk hozzászokni egy olyan világhoz, amit nagyon fogunk utálni.
És itt nem csak arról van szó, hogy nem lehet majd télen korcsolyázni, nyáron meg fürdeni a Balatonban. Ez ennél sokkal messzebbre vezet, az olvadó gleccserekkel, a kiszáradó folyókkal, a világtengerek emelkedő vízszintjével és az egyre több nagyvárosban megjelenő ivóvízhiánnyal együtt.
Ha nem változtatunk sürgősen a fogyasztási szokásainkon, vagy a tudomány nem talál valamilyen megoldást a légköri széndioxid koncentráció csökkentésére, akkor a legkisebb gondunk is nagyobb lesz annál, mint hogy nem lehet korcsolyázni a téli Balatonon.
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide>>>
Fotó: balatoni jégfal (fotó: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
