Megint az a szituáció adódott, hogy egy képnek utólag olyan konnotatív jelentése lesz, ami a készítés pillanatában csak nagyon áttételesen volt jelen. A felvétel egyébként egy régi Sziget fesztiválon készült. Már nem emlékszem, hogy melyik koncerten dolgoztam, de amikor megfordultam a zenekari árokban a közönség felé, akkor vettem észre ezt a furcsa felhőt a távolban, és pont el tudtam úgy fotózni a nézők feje felett, hogy a kép végül elkészülhetett. Nem is igazán emlékeztem az egészre, csak másnap, amikor a filmet lehívtuk, akkor vettem észre, hogy milyen varázslatos fények voltak a felhő körül,

Vihar-varázslat (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)

Talán nem kell túlmagyarázni, hogy az Ukrajnában dúló háborúról jutott eszembe. Nagyon nem jó, ami most a világban történik, hogy felelős pozícióban lévő politikusok atombombákkal meg ballisztikus rakétákkal fenyegetőznek. Közben meg nyakig ülünk a klímakrízisben, a covidban, meg a világszerte elszabaduló inflációban. Mintha nem lenne ez elég! A történelmi példákat végignézve egyébként ez talán mindig is így volt.

Persze nem az átlagemberekre gondolok. Ők csak élni akarnak. Dolgozni, uszodába vinni a gyerekeiket, színházba, koncertre meg nyaralni járni. Semmi különös.

Azért bízom abban, hogy nem az atomfelhő az első, ami erről a képről az olvasóknak eszébe jut. Volt egy jó barátom, aki sajnos már több mint tíz éve nincs velünk, és amikor annak idején meglátta ezt a felvételt, azt a címet adta neki, hogy Vihar-varázslat. Kétségtelen, hogy akkortájt békésebb idők jártak, de nem azért maradnék ennél a címnél, mert lassan már csak a varázslatban bízhatunk, hanem inkább azért, mert

A történethez hozzátartozik, hogy a felhőből egyébként hatalmas vihar kerekedett, és az egész Sziget fesztivál ronggyá ázott, de lehet, hogy ez nem is fontos igazán.

Fejléckép: Vihar-varázslat (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)