A Textúra-esteket mindig áthatja egyfajta kincskeresés hangulat, ahogy az ember a belépőhöz kapott térképpel a sötét és – elviekben - néptelen termekben bolyong. Erre most még az is rájátszik, hogy mindezt a Várban lehet művelni, bár a Szépművészeti Múzeum grandiózus termei is elég sokat ígérőek voltak – különösen miután láttuk a Román-csarnokot.
– ezúttal a korábbi évek gyakorlatától eltérően a szervezők, nem az írók. A magyaros motívumok azonban itt nem volt vége: az este bevezetéseként egy néptáncospár perdült a márvány padlóra, ami kissé csúszósnak bizonyult. A feketébe öltözött táncosok – és a zenészek – ruháját három kitűző: piros-fehér-zöld díszítette. A színészek ruháit azonban idén először mindenkinek egyedileg tervezte a MOME egy-egy hallgatója. A jelmezek a tíz tervező ellenére meglepően egységesek: nemzeti színben pompáznak. Ez néhány esetben, például az Egri nők szakácsnőjénél jól működik, László Zsolt karakteréhez azonban sokkal kevésbé illik az erőltetett egységesség.
A sötét és néptelen termek helyett a valóságban izgatott látogatók csoportjai sietnek minden irányból kétségbeesetten sürgetve egymást, hogy le ne késsék egyik vagy másik előadást, folyamatosan aggodalmaskodva, hogy nem lesz idejük mindenre. Idén a színészek táblával jelennek meg a Galéria főlépcsőjén, és az előadásuk témájára utaló ikon alatt kalauzolják az első csoportokat a helyükre.
A könnyebb ellenállás felé mozdulva a látótávolságon belüli Munkácsy-kép felé indulunk. A Rőzsehordó nő Kiss Noémi-féle értelmezését Lovas Rozi személyesíti meg szúrósan, beletörődve, testileg fiatalon lelkileg öregen. „A rőzseszagú lány, aki én is vagyok meg nem is.” A kilátástalan női sorsot felvillantó könyörtelen szöveg kezdésként komornak bizonyul. Éles váltásként már áthallatszik Szatory Dávid párterápiás panasza, amit mint a Tengerihántás közben lebukott férj adott elő a pszichiáternek.
Péterfy Gergelyt Az Egri nők apropóján a vár szakácsnőjének humoros beszámolóját írta meg mai nyelvezettel.
Balsai Mónika és Trokán Anna egy nőgyógyász rendelőjében találkozik a Vizitáció apropóján Tóth Kriszta szövegezésében. Az egyik legtradicionálisabbnak tartott képet, az idilli Majálist Kemény Zsófi slammer szövegével fordítja ki önmagából Csőre Gábor – vagyis a South Park Cartmenje - közreműködésével , aki ezúttal a festmény szélén guggoló kalapos alakot szinkronizálja: "Holnap kezdjük a forradalmat!" Néhány teremnyire a Térey János által megírt ifjú színész próbálja felszedni a Berényi Róbert festette Csellózó nőt.
A harmadik emeleten Garaczi László kútológiai konferenciáján vehetnek részt az érdeklődők, melyet a kútba révedés témakörében tart Fehér László festménye nyomán Lengyel Ferenc. (Külön kitérve a kútelefántok kérdéskörére.) Ugyanezen az emeleten Hámori Gabriella próbálja rátörni – vagy kettéfűrészelni – a szauna ajtót hűtlen szerelmére, a gyáva asztalosra Bálint Endre Fűrészelni, jaj de rossz című művének tőszomszédságában. Néhány teremnyire a Térey János által megírt ifjú színész próbálja felszedni a Berényi Róbert festette Csellózó nőt.
A kezdeti sietség nem alaptalan: mire odaérünk Csontváry képéhez, Stefanovics Angélának csak a létrája árválkodik a festmény előtt, a teremőrök pedig elkezdenek kiterelni.
A helyzet a színészeket is kibillenti a komfortzónájukból. A karnyújtásnyira ülő, folyamatosan áramló közönség és a feladat repetitív jellege miatt az előadásokban látott profi mögül kibukkan az emberi oldaluk, ahogy kikémlelnek a díszletük mögül, hogy elég néző gyűlt-e már össze, vagy ahogy az est végén hagyják még rábeszélni magukat egy utolsó utáni előadásra.
A képek és az előadások nemcsak azért vannak távol, hogy ne zavarják egymást. Számos járulékos – de nyilvánvalóan kalkulált – nyereséggel is jár ez a fajta múzeumlátogatás: az ember rákényszerül, hogy a Nemzeti Galéria olyan zugaiba is elmerészkedjen, ahol eddig nem, vagy alig és jártában-keltében számára ismeretlen művekre bukkanjon.
Ha szerencsénk van és sikerül más útvonalon haladni, mint a többség, akkor egyedül kerülhetünk kívül téren és időn, miközben László Zsolt egyenesen nekünk és mesél a Varázsló kertjébe vezető titkos ajtóról Rakovszky Zsuzsa szavaival egy Gulácsy-kép előtt.
Írók/képzőművészeti alkotások/színészek
Berniczky Éva / Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklat a cédrusokhoz Libanonban / Stefanovics Angéla
Dragomán György / Bálint Endre: Fűrészelni jaj de rossz / Hámori Gabriella
Garaczi László / Fehér László: Kútba néző / Kelemen József / Lengyel Ferenc (11.15., 11.29.)
Grecsó Krisztián / Hollósy Simon: Tengerihántás / Szatory Dávid (11.08., 11.29., 12.13.) / Schmied Zoltán (11.15., 11.24., 12.06. )
Kemény Zsófi / Szinyei Merse Pál: Majális / Csőre Gábor / Olasz Renátó (11.15.)
Kiss Noémi / Munkácsy Mihály: Rőzsehordó nő / Lovas Rozi, közreműködik Bánhegyi Tünde
Péterfy Gergely / Székely Bertalan: Egri nők / Murányi Tünde (11.08., 11.15., 11.24.) / Vándor Éva (11.29.) / Csákányi Eszter (12.06., 12.13.)
Rakovszky Zsuzsa / Gulácsy Lajos: A varázsló kertje / László Zsolt
Térey János / Berény Róbert: Csellózó nő / Tasnádi Bence / Hajdu Tibor (11.24.), közreműködik Tihanyi Zsuzsanna
Tóth Kriszta / MS mester: Vizitáció / Balsai Móni – Trokán Anna

Kapcsolódó
A múzeumban rendeznek jelenetet
Novemberben és decemberben hat estére beköltözik a múzeumba a színház és az irodalom. A Textúra 2016 sorozatban kortárs szerzők írtak szöveget a műtárgyak alapján.