A művészek a közvélekedés szerint különc, a társadalmon kívül álló, elefántcsonttoronyba zárkózó emberek. Első hallásra így paradoxnak tűnhet, hogy a művészetterápia a művészi identitás felvételével segíti a különféle mentális betegségben szenvedőket a beilleszkedésben. A pszichiátriai betegséggel – modern szóhasználattal pszichoszociális fogyatékossággal – élőknek biztosít bemutatkozási lehetőséget a Budapest Art Brut Galéria (BAB).
Keddi Kreatív
Az Üllői úti galéria egyik termét munkaasztal tölti be. Mellette egyetlen nő rajzol. Egyelőre. Hamarosan azonban érkeznek a többiek, a Keddi Kreatív résztvevői. A művészetterápiás foglalkozás nyitott: bárkit szívesen látnak a mentális betegséggel küzdők mellett. Ezen a héten rendhagyó módon – a résztvevők kérésére – a technikai tudás fejlesztése van soron egy kisképzős önkéntes lány segítségével.
Az art brut kifejezés Jean Dubuffet-nek, a francia informel festészet képviselőjének nevéhez fűződik. Szó szerint nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent. Az elmebetegek, a perifériára szorult ismeretlenek, a naivak, a rabok, a gyermekek és részben a „primitívek” képzőművészeti munkáinak összefoglalására használatos. Dubuffet írta le és gyűjtötte össze a 20-as, 30-as években Svájc és Németország elmegyógyintézeteiben szerzett tapasztalatait. Az első nagyobb art brut kiállításra 1949-ben került sor a párizsi René Drouin Galériában. (forrás: artportal)
Az elnevezést az angol Roger Cardinal bővítette outsider artra 1972-ben. Kicsivel tágította a fogalmat a mentális zavarokkal élőktől azok felé, akiknek nincsenek mentális problémáik, de mégsem tartoznak a naiv festők közé, és nem is iskolázott művészek. Az ő alkotásaikat, nemcsak a festményeket, hanem a kisplasztikát, installációt vagy a gyerekrajzokat is outsider artnak tekintette.
A foglalkozásokat általában Kerényi Viktória komplex művészeti terapeuta vezeti, aki nagy szabadságot ad a résztvevőknek: csak az eszközök kötöttek, amikkel az adott órákon dolgoznak. Az egyes technikák ugyanis más-más terület elérésére használhatóak: az akvarellfesték például az érzelmek kifejezésére alkalmas különösen. A porpasztell nagyon hasonló, bár kicsit kötöttebb, lelkileg és technikában is. A montázst akkor veszik elő, ha a személyes kapcsolatokra szeretnének koncentrálni, míg az agyagozás az akaraterőt növeli.
Az órák tematikája az évkör változásait követi, ami az elképzelések szerint leképezi az emberi életút változásait. A foglalkozás elején az aznapi témáról szóló elméleti bevezető után egy rövid relaxáció következik, majd az alkalomhoz kapcsolódó verssel és zenével hangolódnak. „Mindezt azért teszik, hogy megindítsák a belső folyamatokat, és megérintsék a tudattalan részt – magyarázza Kerényi Viktória terapeuta. – Innen szeretnének ugyanis felhozni olyan érzéseket, emlékeket, amik éber állapotunkban nem lennének hozzáférhetőek, de a relaxáció, a katartikus hatás révén a tudatunkba hozhatóak. Finom és indirekt módszer: szavak nélkül, az alkotás révén a felszínre kerülnek dolgok, megjelennek az alkotásban.”
A művek néha többet elmondanak, mint amit akár maga a készítő gondol. A terapeuta említett egy esetet, amikor az egyik résztvevő a montázskészítés alkalmával medencében úszkáló családot ragasztott a képre. A szülők és a két gyerek a saját családját juttatta eszébe az elvált férfinak, aki évek óta nem találkozott a gyerekeivel. Ennek hatására meglátogatta felnőtt fiát, és így derült ki, hogy hamarosan unokája fog születni. A terapeuta szerint a tudattalanunkból származhatnak olyan üzenetek, amelyeket még normál tudati állapotunkban nem tudunk megmagyarázni. Ugyanakkor fontosnak tartja leszögezni, hogy laikusoknak vagy nem megfelelő diplomával művészetterápiát végezni ugyanolyan veszélyes, mintha valaki pszichológiai rendelést nyitna mérnökdiplomával.
Van, hogy valódi tehetség tűnik fel
Korábban a medikális modellben arra használták fel ezeket az alkotásokat, hogy megállapítsák, milyen betegség állhat a háttérben, de a XX. század fordulóján ennek a helyét átvette a művészeti szempontú megközelítés, és megjelent az art brut (lásd keretetes írásunkat) mint művészeti irányzat. A terápián született alkotásokat művészettörténészek és műkritikusok vizsgálták.
A művészetterápia során a páciensek maguk értelmezik a műveiket, csoportban egymás munkájáról is elmondják a gondolataikat, érzéseiket. A technikai tudás nem feltétel és nem is cél. Nem akarnak mindenkiből Picassót nevelni. Ennek ellenére megesik, hogy egy kliens a művészetterápia során valódi tehetségről tesz tanúbizonyságot, ami megállja a helyét a művészet világában is. Meg kell különböztetni az art brut alkotóktól azokat a művészeket, akik valamilyen mentális betegségben szenvednek, mint Vincent van Gogh vagy Gulácsy Lajos. Az art brut alkotók nem professzionális, képzett művészek, hanem olyan pszichiátriai betegséggel élők, akik korábban nem foglalkoztak művészettel, a terápia során azonban komoly tehetséget árultak el.
A Moravcsik Alapítvány 2005-ben újította fel azt a tevékenységet, amit a hetvenes években egy nappali kórházban dr. Gerevich József kezdett el. Dr. Simon Lajos is ebben a nyolcvanas évek közepéig működő műhelyben találkozott először a foglalkozások pozitív hatásával, és kiegészítő terápiaként használta a módszert. Kezdetnek a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján a nem használt kazánházat ürítették ki, és hoztak létre kreatív és művészetterápiás műhelyt. Patchworkkel kezdték, majd a gyakorlat megmutatta, hogy a rajz, a festés és az agyagozás a legjobban megoldható az adott feltételek között.
A kliensek elkezdtek visszajárni már gyógyultan, és folytatódott az alkotótevékenység. A visszajáró alkotókört képező kliensek alkotásaiból évente rendeztek kiállítást. Voltak a Müpában, az Alexandra könyvesboltban, végül 2009-ben létrehozták a Budapest Art Brut (BAB) Galériát, akkor még a Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút sarkán, majd később az Üllői úton.
A művészetterápia ma már sokkal elfogadottabb, ismertebb módszer, mint a hatvanas-hetvenes években volt, pedig az itthoni kezdet a XX. század elejéig visszanyúlik Selig Árpád lipótmezei és Reuter Camillo pécsi tevékenységéig. Szinte minden pszichiátriai, egészségügyi ellátóhelyen van ilyen tevékenység, ahogy képzések is egyre több helyen indulnak az országban. A Moravcsik Alapítványban az az egyedülálló, hogy galériát is üzemeltetnek. A BAB befogadó galériaként is működik, más művészetterápiás műhelyek alkotásait is kiállítják. Ottjártunkkor az Igazgyöngy Alapítvány 6–14 éves alkotóinak vibrálóan színes képei függtek a falakon.
„Az art brut alkotók számára a műveik kiállítása sokat jelent az önbecsülésük, az önértékelésük változásában és a környezettől érkező visszajelzésekben, megerősítésekben. Ez a változás olyan mértékű is lehet, hogy lényegében identitásváltás is történhet, és az illető art brut művésszé válik” – magyarázza dr. Simon Lajos pszichiáter, egyetemi docens, a Moravcsik Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Budapest Art Brut Galéria Művészeti Tanácsának tagja. „Több ilyen kliensünk van, aki ténylegesen alkotó művésszé vált. Először kilépnek a betegszerepből, másodszor ahelyett az identitásuk helyett, amit a betegségük lerombolt annak idején, elkezdődik az alkotóművésszé válás folyamata. Képesek talpra állni, újra integrálódni a társadalomba, a lakókörnyezetükbe, a munkahelyen, a családba, és közben alkotótevékenységet folytatnak. Képesek egyenrangú módon részt venni az emberek életében, míg korábban a betegség alatt elszeparálódtak.”
„Ez nem kezelés, hanem a rehabilitációnak az a folyamata, amit felépülésmodellnek hívunk. A kliensünk minél nagyobb mértékben veszi vissza a kontrollt a saját élete felett, annál inkább képes autonóm módon élni. Egyre inkább az egyéni döntései alapján képes az életét szervezni.”
Az őrület határán
Gulácsy Lajost (1882–1932) is a Semmelweis Egyetem Balassa utcai klinikáján kezelték, ahol jelenleg a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és a Neurológiai Klinika működik. A festőn 1914-ben, velencei tartózkodása alatt tört ki a pszichózis, 1917-től 1932-ben bekövetkezett haláláig a klinika visszatérő páciense volt. Utolsó éveiben betegsége az alkotásban is akadályozta.
Vincent van Gogh (1853–1890) pszichikai problémái szinte része az imidzsének. A festő zaklatott ember volt, máig vitatott, hogy valójában milyen betegségekben szenvedett. Találgatások szerint súlyos depresszióján kívül bipoláris zavara és Ménière-betegsége volt, mások inkább szkizofréniásnak vélik a kórismék alapján. Emellett a szifilisz fájdalmai és epilepsziás rohamok is gyötörték, utóbbit feltehetőleg a mértéktelen abszintfogyasztásnak köszönhette. A grazi egyetem pszichiátriai klinikájának igazgatója a tünetek és az 1888–1890 között festett képei alapján szintén epilepsziás betegséget gyanít. A professzor véleménye szerint az ekkori alkotásaira jellemző körök, félkörök, cakkok és csillagszerű képződmények hasonlóságot mutatnak a migrénesek optikai benyomásaival is. A Van Gogh patográfiája című 2003-es könyv több elméletet is bemutat a festő betegségéről és mentális állapotáról.
Segítettből segítő
A módszer a skizofrénia, a bipoláris betegség, a mániás depressziós állapotok, a személyiség- és mentális zavarok igen széles skálája esetén segíthet. Ezek nehezen gyógyítható betegségek, és hosszú ideig tartanak, de fel lehet épülni belőlük. „Klienseink lényegében újra teljes életet élnek, de együtt élnek egy betegséggel, mint sokan mások más típusú betegséggel” – mondja Simon Lajos.
A stigma és az előítéletek leghatékonyabb ellenszere a PsychArt 24 festőmaraton, melyet az alapítvány 2010 óta minden évben megrendez az anti-stigma programja keretében. A szeptember utolsó hetében péntek 12 órától szombat 12 óráig tartó maratoni foglalkozáson 70 festőállványon folyamatosan bárki festhet: art brut művészek, professzionális képzőművészek, laikusok, amatőrök alkotnak közös légtérben. A kívülálló személyesen is megtapasztalhatja, hogy a mentális betegséggel élőkkel szembeni előítélete, ha volt, hogyan oldódik fel benne. A közös alkotásban megtapasztalja, hogy ebben a közegben és az alkotás során nincs köztük különbség, nem is tudják, ki a mentális betegséggel élő.
Az alapítvány és a galéria nem csak azokat karolja fel, akik kiugróan tehetségesek. A BAB üzemeltetését is a saját klienseikkel tudják megoldani, akik részt vesznek a kiállítások előkészítésében és lebonyolításában, ők irányítják a megnyitóra érkezőket. Számukra ez emberi kapcsolatok kialakítását, az izoláció feloldását, magabiztosságot jelent. Egyre több helyzetben lesznek a segítettből – segítők.
Turák Amadé szinte galériásként működik a BAB-ban. Segít a kiállítások előkészítésében, ő tervezi a tárlatok meghívóit és a plakátokat is, de művészként is jelen van: márciusban Makrai Beával volt önálló tárlata. Az 1987-ben született alkotó már azelőtt készített tollrajzokat, hogy betért 2011-ben egy PszichArt 24 alkotómaratonra az Experidance Házba. Ezután kipróbálta a szént, a pasztellt és az akrilfestéket is. Fantasyalakokkal benépesített művei pozitív fogadtatásra találtak. „Ez nem sokkal azután volt, hogy elhagytam magam, és kellettek ezek a turbózások meg visszajelzések” – meséli el saját tapasztalatait a művészetterápia működéséről. Azóta már ő maga segít másoknak: öt éve tart rajz- és festészetfoglalkozásokat a Semmelweis Egyetem Balassa utcai klinikáján heti három alkalommal. „Jó kicsit adni meg visszaadni azt, amit én is kaptam az életben.”
Turák Amadé jelenleg természetfotózással foglalkozik. „Pár éve letettem a festést. Most úgy érzem, körülbelül 100 elkészült kép után, hogy jó pár évre mindent kifestettem magamból, amit közölni szerettem volna a világgal. Eljutottam a megelégedettség szintjére. Úgy érzem, most pár évig rendben vagyunk.”
Bár az art brut alkotók álma az, hogy művészetükből meg is éljenek, Simon Lajos szerint a magyarországi művészeti piac még nem érett arra, hogy a műgyűjtők art brut művészek alkotásait gyűjtsék. Nyugat-Európában, például Németországban és Franciaországban vagy a skandináv államokban igen komoly ezeknek az alkotásoknak az értéke; rendszeresen rendeznek aukciókat és vásárokat, mint amilyen a párizsi vagy a New York-i Outsider Art Fair.
A cikk eredetileg a KULT50 kiadványban jelent meg. A KULT50-et keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg online, ide kattintva!
hírlevél
