Vera Molnár Budapesten Gács Vera néven született 1924. január 5-én, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1942-től Szőnyi István tanítványa volt, 1947-ben ösztöndíjjal Rómába ment, majd későbbi férjével, Molnár Ferenc (Francois Molnar) festőművésszel Franciaországban telepedett le. Ekkoriban, konstruktivista szellemiségben született, a forma pszichológiájának és a látás törvényszerűségeinek ismeretével gazdagított művei az optika plasztikai kérdéseit feszegették.
Vera Molnar az 1960-as években kifejlesztette az általa machine imaginaire-nek (képzeletbeli gépnek) nevezett módszert, amellyel matematikai törvényszerűségeket modellezett, majd
Franciaországban elsőként 1968-ban digitális rajzokat, geometriai alakzatokon és geometrikus témákon alapuló, algoritmikus festményeket készített egy valódi számítógép segítségével.
A machine imaginaire elvének a kidolgozásával Vera Molnár az esztétikai alapokra helyezett algoritmikus műalkotás alapjait fektette le: egy gépet definiált, amely adott szabályok szerinti programnak megfelelően működik és generál műalkotásokat. A döntés azonban itt is, mint minden alkotó folyamatban, a művészé, így az éppúgy része az alkotásnak, mint az algoritmus felépítése.
Vera Molnár: Perspective, 1959 (Fotó/Forrás: Vintage Galéria)
Az 1990-as évek közepéig szisztematikusan kutatta a formákat, amelyek mutációit alkotta meg, s leggyakrabban az ismétlést és a sorozatokat részesítette előnyben. Klee és Mondrian kubizmusától Monet impresszionizmusáig vizsgálta a festői képzeletvilágot, és alkotta meg saját világfelfogását.
Vera Molnar művészetében paradox módon ötvözte a tudatos irányítottságot és a szabadságot, a szakmai tudást és a rendezetlenséget. Még élete végén is, amikor műtermét feladva egy idősek otthonába költözött,
továbbra is számítógépet használt az alkotásaihoz, de anélkül, hogy az határozta volna meg a művészi döntéseit.
A géptől a variációk, a lehetőségek sokaságát várta el. Vera Molnár számára a gép állt a művészi szabadság szolgálatában, nem pedig fordítva. Gyakran nagyon részletgazdag és nagy méretben készült alkotásai adnak magyarázatot erre a munkamódszerre, amelyben az informatikai eszközt csak segédeszközként használta.
Vera Molnár: Ècriture, 1988 (Fotó/Forrás: Vintage Galéria)
A Pompidou Központ közleménye szerint Vera Molnar sokáig csendben, érdeklődés nélkül alkotott, ötvenkét éves volt, amikor 1976-ban első egyéni tárlatát megrendezte a Politechnic of Central Londonban a geometrikus absztraktnak titulált, ám azon túlmutató munkáiból.
Első magyarországi kiállítása 1979-ben volt, s azóta már rendszeresen lehet találkozni a munkáival. Kiállították a műveit a Kiscelli Múzeumban és a Vintage galériában, jelenleg az idén megnyílt balatonfüredi Modern Műtárban látható egy időszakos tárlata, novemberben pedig a római Collegium Hungaricumban nyílt Variazioni Icone címmel kiállítása.
Alkotásai megtalálhatók a Szépművészeti Múzeumban, a Kiscelli Múzeumban és a Ludwig Múzeumban is,
de a New York-i MoMA-ban, a londoni Victoria and Albert Museumban, valamint több párizsi gyűjteményben. A Pompidou Központ 2024. február 28. és augusztus 26. között nagyszabású kiállítást rendez az alkotó születésének századik évfordulója alkalmából.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Vera Molnár 1961-ben (Fotó/Forrás: Pompidou Központ Facebook-oldala)
hírlevél
