Bármennyire is szerettük Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmjét különleges elbeszélőtechnikája miatt, bármennyire is lelkendeztünk A játszma kapcsán, amely képes volt arra a bravúrra, hogy túlszárnyalja ikonikus előzményfilmjét, hiába halmozott sikert sikerre a Szelíd, az év legjobb magyar filmje egy dadogó rapper történetével érkezett meg.

Bernáth Szilárd döbbenetesen erős és érett bemutatkozásában, a Larryben látszólag egy jól ismert történetet kaphatnak a nézők, első ránézésre, az előzetesek alapján legalábbis azt gondolhattuk, afféle borsodi 8 mérföldet fogunk látni arról, hogy a kilátástalanságból miként lehet az egyetlen kiút a tehetség és a kitartás.

a célokig vezető úton végigvergődni pedig csaknem a lehetetlennel egyenlő.

Jelenet a Larry című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

A főhősünk a 21 éves Ádám (Vilmányi Benett), aki egy Borsod megyei faluban juhászként tengeti életét. A magának való fiú súlyos dadogással küzd, emiatt nem találja a helyét az emberek között. Látszólag békességben él édesapjával (Thuróczy Szabolcs), aki egykor erőszakos alkoholista volt, mára azonban megtért Istenhez egy vallási gyülekezet segítségével. Ádám a mindennapos frusztrációit különleges módon próbálja meg kezelni: rapszámban írja meg őket, rappelés közben ugyanis elmúlik a dadogása. Amikor a sors összehozza egy helyi producerrel, zenéjét Larry művésznéven benevezik egy internetes tehetségkutatóba, ahol váratlan sikereket ér el. A népszerűség azonban fenekestül forgatja fel az életét, mivel édesapja eközben örökre a faluhoz kötné egy lakáshitellel.

Bernáth Szilárd történetének fő erőssége, hogy a pszichológiai mélységet ötvözni tudja az abszolút szociológiai hitelességgel. Ádám karaktere ugyanis egy valóságos esettanulmány egy fiúról, akit elsősorban nem a marginális helyzete nyomorított meg, hanem agresszív és brutális édesapja, aki az édesanya öngyilkossága után módszeresen verte. A fiú tehát fizikailag és lelkileg is súlyos sebeket hordoz magán, emiatt meg kellett keményítenie a szívét, mert környezetében az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. Nem meglepő hát, hogy a rapzene jelenti számára az egyetlen kiutat, ahol úgy beszélhet őszintén, hogy a maszkulinitását is megőrizheti.

Jelenet a Larry című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

A rapzene bevonása tökéletes választás, hiszen némileg felidézi azt, mi is volt ez a műfaj az eredeti funkcióját tekintve. Elég csak az egyik első bandára, az N.W.A.-re gondolnunk – akiknek logója a főhős pólóján is ott virít –, ők voltak azok, akik a 80-as évek végén brutálisan nyers szövegeikkel mintegy rávilágítottak az amerikai társadalom számára, miként is élnek az emberek a gettókban. A rapzene okkal tűnhet egy polgári értékrend felől nézve értelmetlen szócséplésnek, indokolatlan trágárkodásnak, az erőszak dicsőítésének,

és olyannak mutassák meg a világot, amilyennek ők tapasztalják azt nap mint nap.

Bernáth Szilárd erre remekül ráérzett, hiszen Borsod helyzete nagyjából olyan az országban, mint Ádámé az emberek között. A rapzene az egyetlen módszer, hogy a fiú kimondhassa a (szó szerint is) kimondhatatlant. Ádám rapszáma ténylegesen a hétköznapjaiból áll össze, gyakran olyan mondatokat illeszt a szövegbe, amelyeket másoktól hall, míg más versszakokban kíméletlenül leszámol a személyes zsarnoki Istenével: az apjával.

Jelenet a Larry című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

A Larry elsődleges drámai fonala ugyanis Ádám és az édesapa közötti elviselhetetlen kapcsolat. Mivel a film nagyrészében a fiú szemszögéből látjuk a dolgokat, nézőként hamar megértjük, hogy az apa megszelídülése igencsak álságos, és közel sem biztos, hogy a benne rejlő sötétségtől végleg sikerült megszabadulnia. Kettejük viszonyában szinte nyoma sincs az őszinteségnek: az apa sohasem volt képes bocsánatot kérni, amiért tönkretette fia gyerekkorát, ugyanakkor elvárná a bocsánatot. Egy végtelenül frusztráló és kínos jelenetben a gyülekezet lelkipásztora – ami ügyes párhuzam Ádám foglalkozásával – mindkettejüket bocsánatkérésre kényszeríti.

Megtörténik-e a megbocsátás pusztán azzal, ha kimondjuk, mivel a külvilág ezt várja el tőlünk?

A nincstelenségben élőknek többnyire rettentő kevés eszköze van a kitörésre, leginkább a sport és a zene az, ami feljebb juttathatja őket – na meg persze a nagyszerencse. Bernáth Szilárd ügyesen játszik ezzel, hiszen a néző alapvető prekoncepciója, hogy ha valaki befut az interneten és jól szerepel egy vetélkedőben, akkor számára szinte megnyílik a Mennyország kapuja. Hiszen ezt sugallja nekünk a tömegmédia és a hollywoodi filmek tucatjai – itt azonban felsejlik, hogy a hírnévhez fűződő reményeinket könnyen összezúzhatja a valóság. Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy a Larry médiakritikus film lenne, de a történet végső jelenetei elemi erővel mutatják meg, hogy mennyit is ér nagyjából az a tizenöt percnyi hírnév, mennyit ér egy őszinte kiállás. Hiszen Ádám rapszámában – ahogy azt a filmbéli Puzsér Róbert is megállapítja zsűritagként – egész Borsod kap hangot. Az eredmény? Szomorú, egyetértő bólogatások – aztán a show megy is tovább.

Jelenet a Larry című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Hogy Bernáth Szilárd alkotása az év legjobb magyar filmje lett, ahhoz legalább ötven százalékban hozzájárul Vilmányi Benett világszínvonalú alakítása. Kereshetünk bármilyen hangzatos kifejezést, de egyik sem fogja visszaadni azt a teljesítményt, ahogy megformálja ezt a szerethető, érzékeny és mégis kőkemény fiút. A szívünk szakad bele, valahányszor megakadnak a szájában a szavak, és látjuk, ahogy egész testében rázkódik a dadogása miatt. Néhány perc múlva pedig valósággal megfagy a vérünk, amikor előtör belőle Larry.

Mindent egybevetve a Larryről nem mondhatjuk, hogy olyasmit mutatna be, amit más filmben ne láthattunk volna már. Ilyen elementáris erővel és ebben a kombinációban azonban ezekkel a témákkal kötve hiszem, hogy találkozhattunk. Bernáth Szilárd lenyűgöző módon mesél történetet, úgy, hogy bár végig megőrzi filmszerűségét, időnként mégis a szereplők közé kényszerít minket, nézőket is, amiben Hartung Dávid operatőri munkájának is nagy szerepe van. Nem könnyen emészthető, kíméletlenül realista, mindennemű pátosztól mentes, mégis lehengerlően szép film, amit mindenkinek érdemes látnia.

A filmet óhatatlanul az Eminem nevével fémjelzett kultikus 8 mérföldhöz hasonlítottam a cikk elején, amelyet a világhírű zenész fiatalkora ihletett. Nos, a Larry nem a 8 mérföld. Annál még sokkal jobb.

Fejléckép: Jelenet a Larry című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)