Vizuál

Kintsugi, avagy így lesz művészet a sérülésekből

2018.09.07. 10:05
Ajánlom
Újra divatos az a 15. századra visszavezethető japán gyakorlat, ami törött kerámiákból varázsol az eredetinél is értékesebb tárgyat.

A kintsugi (金継ぎ) eredete bizonytalan, de egy legenda szerint egy 15. százai japán uralkodó, nevezetesen Ashikaga Yoshimasa sógun nevéhez fűződik, aki, midőn szeretett halványzöld kínai porceláncsészéje eltörött, elküldte azt Kínába, hogy javítsák meg. A kínai keramikusok azonban – az akkori eljárás szerint – csúnya fémkapcsokkal rögzítették azt össze, amivel a sógun nem volt megelégedve. Bánatában egy japán keramikushoz fordult. A kézműves mester, meglepődve a sógun állhatatosságán és csészéje iránt érzett imádatán, elhatározta, hogy igazi műremeket varázsol a törött csészéből.

A lakkszömörce nevű, Japánban őshonos növény gyantájával rögzítette össze a csésze darabkáit, a ragasztásokat aranyporral festette meg.

A legenda hitelesnek tűnik, hiszen a kintsugi abban az időszakban terjedt el, amikor a művészet a zen buddhizmus térhódítása nyomán virágzó korszakát élte Japánban. Ekkor lett divatos a Sado, vagyis a teaceremóniák, a Kado, vagyis a virágművészet, más néven ikebana tradíciója, a No színház, valamint a kínai tintafestés is. A kintsugi hamarosan óriási üzletté vált. Egy 17. századi katona például azzal gazdagodott meg, hogy unalmas, öreg csészéket vásárolt, amiket szándékosan összetört, majd kintsugi technikával helyreállított, hogy aztán méregdrágán eladja azokat.

Staple_repairs-152718.jpg

A kínai, fémkapcsols rögzítés (Fotó/Forrás: Wikimedia)


Bár egy elterjedt tévhit szerint színarannyal rögzítik a darabokat – ez nem igaz. A hagyományos kintsugi technika során először lakkal ragasztják össze a porcelán mozaikjait. Ez a legnehezebb része az eljárásnak, hiszen ha egyszer megszárad a ragasztóanyag, többé nem lehet szétszedni és újra összeilleszteni a részeket. Ráadásul a felhasznált urushi lakk egészen addig mérgező, amíg meg nem szárad. Ez a fázis egy hetet is igénybe vehet. A következő lépésben lecsiszolják a ragasztóanyag kidomborodó feleslegét, majd a varratokat arannyal festik meg. Az arany nem csupán az esztétikum és az érték miatt fontos, de praktikus funkciója is van, hiszen élelmiszerbiztonsági szempontból is megbízható anyag. Az igazi kintsugi művészek sokoldalú emberek voltak: a lakkművészet különböző technikáit is tanulmányozták, készségeik magukba foglalták a maki-e-t, amelynek során színes lakkréteggel borított tárgyakra arany vagy ezüstporral festettek virágokat, tájképeket, valamint lakkozott tálcák, dobozok készítésével is foglalkoztak.

A kintsugi a keleti filozófiák nyugati térhódításával együtt vált népszerűvé Európában és a tengerentúlon, ugyanis a zen buddhizmus 16. századi esztétikai ideáljához, a wabi-sabihoz köthető.

Kintugi-153811.jpg

Kintsugi (Fotó/Forrás: Wikimedia)

A wabi-sabi esztétikája a tökéletlenségben rejlő szépséget jelenti, fő ismérvei az asszimmetria, a hiányosság, az egyszerűség dicsérete. A zen buddhizmusban a wabi-sabi gyakorlata abban segít, hogy az érzékeken át éljük meg az életet, vegyünk részt benne úgy, ahogy történik, és ne foglalkozzunk a szükségtelen gondolatokkal. A mahájána filozófia értelmében ugyanis a valódi megértés nem érhető el szavakon és a nyelven keresztül, csakis nonverbális úton: ez a wabi-sabi. A kintsugi mindezt a gondolatiságot magában foglalja, és gyönyörű metaforája az életnek. Azt a folyamatot sűríti egyetlen tárgyba, és teszi ezáltal kézzelfoghatóvá, ahogy az ember a traumáiból, a gyászból, sérüléseiből felépülve – azokat nem a szőnyeg alá söpörve – új emberré válik. A kintsugi arra tanít, hogy nem érdemes óvatosan élni;

a traumák az élet természetes részét képezik, amiket feldolgozva és beépítve erősebb, izgalmasabb személyiséggé válhatunk, miközben egyediségünket is ezek a törésvonalak hordozzák.

Porcelán a tenger mélyéről

Kapcsolódó

Porcelán a tenger mélyéről

Június 8-ig lehet látni a Dr. Zelnik István Magángyűjteményéből összeállított Cà Mau: Egy hajótörés porcelánjai című kiállítást. A Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum tulajdonosa most majdnem háromszáz évig elveszettnek hitt tárgyakat mutat be.

Előfordul, hogy pont az teszi tönkre a tárgyat, amivel védeni akarták

Előfordul, hogy pont az teszi tönkre a tárgyat, amivel védeni akarták

Kínai papíresernyő, fallosz alakú üvegtárgy és Zsolnay váza is található a diplomázó iparművészeti restaurátorok munkái között. Zsámbéki Anna restaurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központ főosztályvezetője a Megmentett műkincsek című, idén 21. éve megrendezett diplomakiállítás legérdekesebb darabjairól mesélt, de szó esett arról is, mi mindenhez kell értenie egy restaurátornak.

Nem csak a fenékjegye árulja el a hamis Zsolnayt

Nem csak a fenékjegye árulja el a hamis Zsolnayt

Hogyan hamisítják a porcelánt? Miből látszik, hogy valami értékes lehet? Vaja László porcelánszakértő és -restaurátorral beszélgettünk, aki arról is mesélt, restaurátorként milyen különösen izgalmas darabokkal akadt már dolga.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Színház

Újra járhatunk szabadtéri előadásokra, de a fesztiválokra még várnunk kell

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet többek között színházi előadásra, mozira, cirkuszra, valamint könyvszakmai rendezvényre vonatkozik.
Vizuál

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Vizuál

A festő, akinek lakását és öltözködését is utánozták a bécsiek

Tökéletesen megtestesítette a romantikus művész ideálját tehetségével és fényűző életmódjával, pedig állítólag hihetetlenül félénk volt. Hans Makart művészete a szecesszió előfutára lett, Gustav Klimt rajongott a munkáiért.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál interjú

A hazai vásárlókra épít a közeljövőben a Faur Zsófi Galéria

„Meg fog változni a piac, a lokális vásárlókra kell felkészülni” – mondja Faur Zsófi, a Faur Zsófi Galéria tulajdonosa és vezetője, aki nagyon szeretné, ha az lenne ennek az elmúlt két hónapnak a tapasztalata, hogy igenis fontosak a lokális közösségek, a család, a barátok. Ők is ezt erősítik a Bartók Béla úton, azaz a Bartók Béla Boulevard-on, ahol a Kulturális Tizenegy Egyesület elnökeként online fesztivál szervezését vezeti.
Vizuál magazin

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Vizuál galéria

A festő, akinek lakását és öltözködését is utánozták a bécsiek

Tökéletesen megtestesítette a romantikus művész ideálját tehetségével és fényűző életmódjával, pedig állítólag hihetetlenül félénk volt. Hans Makart művészete a szecesszió előfutára lett, Gustav Klimt rajongott a munkáiért.
Vizuál galéria

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál slow life

Ez egy komoly, szinte drámai kiállítás, meglehetősen sötét jövőképekkel

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. Az ötödik epizódban Csizek Petra beszélt kedvenc műveiről és az önállóbb nézői befogadásról