Kiosztották az Esterházy Art Award díjait – kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban

A kilencedik alkalommal meghirdetett Esterházy Art Award-pályázatra 273 művész jelentkezett. A független nemzetközi szakmai zsűri 21 pályaművet jelölt a díjra. A díjra jelölt művészek válogatott műveiből rendezett What We Believe In – AMIBEN HISZÜNK című kiállítást szeptember 14-ig láthatják az érdeklődők a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.

Az Esterhazy Privatstiftung (azaz Esterházy Magánalapítvány) 2009-ben alapította az Esterházy Art Award-díjat.

A díj odaítélésével folytatódik az Esterházy hercegi család négy évszázadon keresztül gyakorolt, nagy hagyományokkal rendelkező mecénási tevékenysége.

Az elismeréshez kapcsolódó, kétévente a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban rendezett kiállítás a fiatal magyar művészeti szcéna legmértékadóbb áttekintésének minősül.

A What We Believe In - Amiben hiszünk című, kortárs képzőművészeti kiállítás a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Glódi Balázs)

A díj odaítélésével az alapítvány célja a kiemelkedő tehetségek és nemzetközi megjelenésük támogatása.

A díj odaítélése után számos művésznek sikerült a nemzetközi áttörés.

A három díjazott mű jutalma fejenként 5000 euró és a közönség is újra szavazhat kedvenc alkotására. A közönségdíjas művész jutalma, hogy részt vehet a díjazottak 2026 áprilisában, a kismartoni Esterházy-kastély történelmi tereiben nyíló kiállításán. Külön kihívást jelent majd számukra, hogy hogy helyezik párbeszédbe alkotásaikat az Esterházy-kastély 18. és 19. századi történelmi dísztermeivel.

GalidVinko_20250531_Ludwig_fotoKerekesZ_349Kopie-115330.jpg

A What We Believe In - Amiben hiszünk című, kortárs képzőművészeti kiállítás a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Kerekes Zoltán / Ludwig Múzeum)

Ebben az évben 273 pályázótól választotta ki a díjra jelölt 21 pályaművet a nemzetközi zsűri. Bizonytalan időket élünk: az irányvesztés, az álhírek és a neoimperialista politikusok világszerte kéz a kézben járnak. A művészek mindig is a jelen szeizmográfjai és a jövő felderítői voltak, a műveik kiállítása mellett arra kértük a 2025-ös Esterházy Art Award kiállítóit, hogy fogalmazzák meg rövid válaszukat arra a kérdésre, hogy miben hisznek, erre utal a kiállítás címe is – AMIBEN HISZÜNK – What We Believe In. A feltett kérdést az elmúlt években felerősödő irányvesztés, kilátástalanság érzése motiválta. Sok pályamű egy elszigetelt szigethez hasonlítható, ahová a művészek visszavonultak. Sokakat saját családtörténete, saját ereje vagy egyéni mitológiája foglalkoztatja. A díjra jelölt művészek közül sokan saját világot, illetve magánmitológiákat teremtettek maguknak. A művészek fenti kérdésre adott válaszait és a művekhez kapcsolódó gondolatait a teremszövegekben olvashatják.

Marosi_enterior_20250531_Ludwig_fotoKerekesZ_068Kopie-115330.jpg

A What We Believe In - Amiben hiszünk című, kortárs képzőművészeti kiállítás a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Kerekes Zoltán / Ludwig Múzeum)

A díjra jelölt kiállító művészek:

Czene Márta, Gáspár Szilárd, EJTECH (Kárpáti Judit Eszter és Esteban de laTorre) & Melkovics Tamás, Gáldi Vinkó Andi, HeyWeSeeAskShowandDie (Sipos Eszter és Horváth Csaba Árpád), Kanics Dorottya, Keresztesi Botond, Kling Emma, Koós Gábor, Lőrincz Áron, Marosi Panni, Németh László, Pap Gábor, Petrányi Luca, Pintér Dia, Pintér Gábor, Süveges Rita, Szombat Éva, Varga Ádám, Vető Lia Orsolya, Vékony Dorottya

A független nemzetközi szakértői zsűri díjazottjai 2025-ben: Koós Gábor, Pap Gábor és Vékony Dorottya.

A zsűri értékelése:

„Koós Gábor (született: 1986, Losonc, Budapesten él és alkot) művészetét az önvizsgálat, az emlékek keletkezése és megőrzése ösztönzi. Felületeket tapogat le, hogy feltárja mi van alatta és mögötte. Koós új eszköze a fotogrammetria: kétdimenziós fényképekből háromdimenziós formákat rekonstruál, amiből rögtön következik egyfajta indexikalitás: az ábrázolt és az ábrázolás közötti tagadhatatlan kapcsolat. A technológiából eredő glitchek a pontfelhőben olyan nyomokká válnak, amelyek szembesítenek minket a leképezésben rejlő kihívásokkal, és egyben megismételhetetlenné teszik az anyagszerű voltukban létező szobrokat.”

Koós Gábor, az Esterházy Art Award 2025-ös díjazottja (Fotó/Forrás: Glódi Balázs)

„Dicsérni jöttem a magyar ugar cézárját, nem temetni. Mert a háztáji szemétből, a falusi hulladékból, a kiskerti televényből két-három év alatt kinőtt valami originális és nagyszerű. Felesleges most már józsefattillázni, derkovitsozni és basquiatozni, mert Pap Gábor (született: 1991, Szentes, Öcsödön él és alkot) jött, látott és győzött. Mert nagyot álmodni, és teremtett egy vadonatúj, originális, Pap Gábor-i világot, zsákvászonból és akkumulátorból, egércsapdából és festőpalettából, kenyérvekniből és drótkerítésből, saras szalmából és LED-szalagból, energiaitalos-dobozból és formázottvászonból. Isten háta mögött, de sub specie aeternitatis teremtette meg a gigantikus vályogmonstrumot, a falakat áttörő óriáskígyót, a saját farkába harapó uroboroszt, a sivataggá váló folyómeder öko-mitologikus ősszellemét, azt a trójai falovat, aminek hátán Öcsöd belovagolhat (bekígyózhat) a kortárs művészet white cube szentélyébe.”

Pap Gábor, az Esterházy Art Award 2025-ös díjazottja pályaművével (Fotó/Forrás: Glódi Balázs)

„Vékony Dorottyát (született: 1985, Debrecen, Budapesten él és alkot) évek óta a termékenység témája, vagyis az élet alapjai foglalkoztatja. Míg korábbi munkáinak középpontjában az ember állt, a Kiterjesztett virágzás / Extended Blooming című sorozat a növényvilággal foglalkozik. A környezetszennyezés és a monokultúrás mezőgazdaság a rovarpopuláció, köztük a beporzók csökkenésével fenyeget. Vékony Dorottya munkájában ezért a rovarok, azaz a beporzók számára sokkal vonzóbb virágokat alkotott, egyfajta fotográfiai géntechnológiát alkalmazva. A génmódosítás és új fajok nemesítése azonban bonyolult etikai és ökológiai kérdéseket is felvet. Az optimalizálás és a teljesítményfokozás egyensúlytalansághoz vezethet. Az installáció tehát azt a kérdést is felveti, hogy: mi valódi, és mi az illúzió? A zsűrit a kutatási téma következetes továbbgondolása győzte meg. Míg a képek első pillantásra szépségükkel ragadják magával a nézőt, bennük elmélyülve azonban számos dologra asszociálhatunk és aktuális társadalmi témákat érintenek. Az installáció hidat képez a tudományos spekuláció és a művészi reflexió között, és gondolkodásra késztet a természet jövőjéről, az ember felelősségéről, valamint a technológia és a környezet közötti törékeny egyensúlyról.”